Sajnos pont azt nem lehet ide írni, amit szeretnék.
Pedig előbb vagy utóbb ez már valóság lesz. Ne legyen igazam!!
Nem magamat féltem, mert már megettem a kenyerem javát. Ez a rész nem érdekel!!
Féltem a gyerekeim, unokáim jövőjét. Milyen világban kell majd felnőniük??

Eszembe jutnak Vörösmarty sorai...

"Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell."