2015.03.03 07:15 perc környéke. Maglód.
.......két hosszú vonatfütty, vagy három?. A párom hallotta. Én nem hallottam. Illetve lehet hogy hallottam, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Mintha el sem hangzott volna. Nincs messze tőlünk a vasút, ezért megszokott dolog.
A reggeli kávén már túl voltam. Ültem a gép előtt. Épp a napi teendőket néztem át. Ekkor hallottam meg a szirénázást. Nem igazán tudtam behatárolni merre tart, illetve mi lehet az. Nagy valószínűséggel tűzoltó lehetett, mert a mentőnek kicsit más hangja van talán. Volt egy sejtésem, mely szerint a Liszt Ferenc utcán megy lefele, a vasút irányába. Igazából csak gondolatban kívántam azt, hogy talán nincs komoly baj.
Eltelt valamennyi idő, amikor Feri, a sógornőm fia megjelent. - Gázolt a vonat!- mondta.
Ő a vasútnál dolgozott valamikor. Vannak bennfentes ismerősei. Mindig leadják neki a "drótot" hogy mikor mi történik.
Ha jól emlékszem azt mondta, Pest felől jött a vonat. A két maglódi állomás közt történt.
Szomorú dolog. Sajnos felénk gyakran előfordul. Legtöbb esetben öngyilkossági szándékkal teszik, hogy elé ugranak.
Felmentem a teraszra. Láttam a körülbelül 400 méterre fekvő vasúti töltést. A fák miatt némiképp takarásban van ez a rész. A vonat állt a síneken. Zöld mellényes embereket láttam mozogni a környékén. Jobb hogy nem tudtam, mit csinálhattak.
Később olvastam egy hírt. Főcím. "Halálos vonatgázolás Gyömrőnél" Alatta. "A Budapest-Szolnok vonalon 15-20 percet késnek a szerelvények kedd délelőtt, mert Maglód és Gyömrő között a vonat halálra gázolt egy embert."
Ennyi a hír. Már az első mondat hibás. A baleset Maglódon történt. Ezt kommentáltam is a hozzászólásoknál.
Sajnos ez a szomorú híren nem változtat. Hiszen ez mindenképpen tragédia. Ha öngyilkos akart lenni, ha véletlen, szerencsétlen baleset volt. A hozzátartozóknak nagyon nem mindegy.
Aztán, a hozzászólások közt észrevettem egy bejegyzést, melyet az áldozat egyik barátja írt. Így kicsit közelebb jutottam az eseményekhez. Nagyon úgy festett, hogy maglódi volt.
Igazam lett. Bár nem ismertem, mégis megrázott a hír. Fiatal 22 éves srác. Sportolt. Kutyafogat hajtó versenyeken indult. Többek közt, egy tavalyi EB-n is amit Győr mellett, Véneken rendeztek. Most hétvégén is lett volna egy versenye Őrbottyánban. Olvastam egy bejegyzését. Egy gyönyörű kutyus volt a képen.
Felette.
"... egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
Szerette a kutyákat, és volt felelősségérzete.
Mi történhetett? Öngyilkosság? Mi zajlik le az ember fejében ilyenkor? Nem értem.
Nem vagyunk egyformák. Még az egypetéjű ikrek sem azok. Hisz ha egyformák is, kívül belül, az élet átformál mindenkit. A körülmények. A barátok. A szerelmek.
Ha lennének is apró jelek, hogy ki mire készül. Nem vesszük észre, vagy nem vesszük komolyan.
Nem elég azt mondani, hogy figyeljünk egymásra jobban. Nem lehetünk vele a nap huszonnégy órájában.
Sajnos ez személyes tapasztalat is.
Hogy mit tehetünk? Erre nehéz jó választ adni. Legyünk egymáshoz figyelmesebbek? Legyünk megértőbbek? Adjunk minél több szeretetet? Tulajdonítsunk minden apró jelnek nagyobb jelentőséget?
Igen, ebből baj nem lehet.
Sajnos nem láthatunk a jövőbe. De jobb ötletem nincs.
Egy fiatalember, és egy család tragédiája. Évekig, vagy talán sosem tudják feldolgozni.
Kétmondatos gyorshír a weben.
....és 15-20 percet késnek a vonatok.
