Remélem, sikerül pár hasznos tanácsot adni azok számára, akik építettek már hangdobozt, de nem mertek belevágni egy, a téglatest formától eltérő konstrukcióba, vagy nem is gondoltak erre.
A fényképek hiányáért és felületességemért elnézést kérek, inkább amolyan bátorításnak szánom ezt az írást, pár használható tanáccsal!

Szóval így néz ki:

A dobozt valamilyen ragasztott anyagból (forgácslap, MDF, ..) érdemes csinálni. Puha fa nem jó, akusztikai szempontból.
Előnye, hogy olcsó és könnyen lehet vele dolgozni. Hátránya, hogy a felületét valamivel le kell majd takarni.
Ami már elegendő ahhoz, hogy egy szokványostól elütő formájú dobozt tudjunk készíteni:

-Szúrófűrész. Előre megrajzolva a vonalat, majd a gépet megfelelő szögbe állítva, szemre le lehet vágni jó egyenességgel.
Fűrészgép jó, ha van, főleg majd a végén, mikor szintbe kell vágni több mindent. De nem létszükséglet.

-Ragasztó. Szokásos fehér faragasztó. Magam részéről nem szeretem a csavart, csak gond van vele. Ragasztani kell ügyesen, nem szükséges ész nélkül összenyomni, ha néhol hézagos, utólag kitölthető fűrészpor + ragasztóval, elég erős lesz úgyis.

-Sarokcsiszoló, egy durva csiszolókoronggal (nem vágókorong). Ezzel majd a túllógást és az illesztéseket szintbe tudjuk hozni. Kézi vászonnal örökkévalóság 1-2 centit lecsiszolni.
Persze attól ez is kelleni fog majd a végére.

Párhuzamszorító. Ez kell, minél több, annál jobb, egy ilyen formát nehéz nélküle egyáltalán helyzetben tartani.

Annyi a lényege, hogyha nem vagyunk eszméletlenül kétbalkezesek, kis odafigyeléssel meg lehet csinálni.
Ha valahol elrontottuk sincs baj, hozzá lehet ragasztani fát, majd egybecsiszolni.

Akkor a felület. Valamivel elfogadható kinézetűvé kell tenni, mert a laminált bútorlappal nem szeretünk dolgozni. Sérülékeny, nem nagyon lehet hibázni és nem lesz szép.
Lehet bevonni szőrrel vagy mi az a bevonókárpitnak nevezett borzalom, de akkor hagyhatjuk is natúran.
Lehet festeni is, de az nem annyira hifis.
Tapétázhatjuk is, ha viszonylag szép sima a felület. Az eredmény mutatós lesz! (Ide kapcsolódó bejegyzésem.)

De belevághatunk a furnérozásba is, mert nem nehéz, csak pár szabályt be kell tartani.

Vagy valamilyen kontaktragasztót használunk, ezzel nagyon könnyű felrakni (íves felületen alkalmazható), de általánosságban nem várhatunk tőle túl hosszú élettartamot. El is csúszhat/összemehet száradáskor, magam sose használtam nagy felületen.

Marad hát a faragasztó, ez "profi".

Sok butaság kering ezzel kapcsolatban net szerte. Amit ne tegyünk: leszorításkor a szorító lap és a furnér közé ne rakjunk hungarocellt vagy hasonlót! Ennél már az is sokkal jobb – nem túlzás – ha egy könyvet helyezünk rá.

Akkor a menete:

– Ha MFD, kicsit csiszoljuk meg a fényes réteget a tetején. Minden száraz és tiszta. Ne legyen túl hideg, legjobb, ha meleg van.

– A furnérozandó felület kenjük be faragasztóval. Érdemes rááldozni egy festőhengert – ne sajnáljunk rá 200 Ft-ot – ujjal és spaklival sem lehet normálisan szétkenni. Viszonylag vékonyan terítsük, de kerüljön rá ragasztó!

– A furnért nem kenjük be semmivel!

– Nem várunk, de nem is kapkodunk. Egymásra tesszük őket, majd rá egy szorítólapot. Ez legyen legalább 18/19 mm-es forgácslap!
Majd párhuzamszorítók, jó sok, egy darab úgy 15 – 20 centi sugarú körben hatásos. Jó erősen, de ne essünk túlzásokba, nem kell franciakulccsal barbárkodni, elég kézzel határozottan meghúzni.

– Pár óra mulva levehető, remél, hogy jó lett. Elvileg nem szabad, hogy hiba legyen.
Ha púpos vagy szanaszét van repedve, kuka.
Ilyenkor még viszonylag könnyen visszaszedhető a furnér!

– Ha van lehetőség, vigyük melegebb és száraz helyiségbe, és legalább 12 -, de inkább 24 órát hagyjuk kötni, mire csiszolnánk a széleket.
Lakk előtt több nap sem árt!

– Próba1: 24 óra múlva nedves mosogatószivacs végighúz a felületén. Ha nem púposodik fel, jó munkát végeztünk.

– Próba2: 1 – 2 nap után megpróbáljuk leszedni, illetve levésni. Ha az MDF lapot feltépi 1-2 mm élyen, akkor jó.

Ez egy másik doboz, jó nagy oldal, 20 x 110 centi, egyben felrakva, ilyennek kell lennie. (A furnér még a késelt állapotában, csiszolatlanul, azért tűnhet hullámosnak.)

Egy ilyen centernél nem párhuzamos a két szembe lévő oldal, rögzítésnél elcsúszik a furnér. Ha pedig nem szorítjuk meg kellően, hullámos lesz. Szóval csak ügyesen!

Kis felületnél (5 centi), minimális nyomás is elég a jó eredményez, a doboz önsúlya bőségesen megfelelő.

Lehet vasalóval is, de csak ha szükség van rá. Gömbölyített éleknél például nagy könnyedség lehet, főleg, hogy olyankor külön gőzölni sem feltétlen kell, egy egészen kicsivel több ragasztó és a vasaló ezt megteszi. Közepes álláson, egy papírlapot a furnérra téve végig lehet menni. A ragasztó semmi esetre se forrjon vagy buborákozzon, az már forró!

A túllógó szélek leválasztása a következőképpen nem törénik: szikével !!
Ehelyett kézi csiszolóval, valamilyen durvább papírral, kicsit megdöntve.
Miért jó? Mert csak ott fog szedni, ahol kell. Se nem túl kint, se nem túl bent. Ami pedig a legfontosabb, nem fog kiszakadni az anyag.

Ha (a szélen) lesz egy – két púp, esetleg fel lehet vágni, ragasztót alá, leszorítani, majd csiszolni. De tökéletesen nyomtalanul nem fog eltűnni.

Durváb hibánál, ha repedne, ki lehet javítani pótlásos módszerrel.
Fontos, hogy lehetőleg lakkozás előtt tegyük meg ezt is, akárcsak az előzőt! (A példán nem úgy van.)

Körbe kell vágni a területet (szikével és vonalzóval például), a későbbi pótlás miatt lehetőleg legyen párhuzamos a két oldal:

Távolítsuk el és készítsük elő a pótlást. Ez egy picit legyen nagyobb:

Eztán kalapáljuk bele finoman:

Vasaljuk bele. Itt mindenképp jobb ez a módszer, mert a szélei kilógnak, ha magától hagyjuk száradni a ragasztót, biztosan nem lesz jó, mert nem lehet leszorítani:

Már csak szintre kell csiszolni:

Ha jól csináltuk (nehéz elrontani, csak ismétlem, lakkozás előtt kell), nem lesz feltűnő:

Tehát kész van, jó lett, szép lett, nem maradt sehol ragasztó, mert ha maradt volna, az elég csúnyán meglátszana lakkozás után.
Ezért is és mert simának is kell lenni, alaposan lecsiszoltuk, mint már említettem. 100 – 200-as papírral.

Azután lakkozzuk. Fára való lakkal, semmi extra. (A cikk megírása után mondom már, hogy vizes bázisú PU parkettalakkot javaslok, minden tekintetben borzasztóan jó. Gyönyörűen beszívódik és terül, két mozdulat csiszolni, nagyon szép lesz és ellenálló.)
A rétegek között csiszoljuk. Az elsőt lehet 100 – 200-as papírral, majd 320, 1000-es (és 2000-es. Esetleg valami finomabbal is, 3000-es vagy 7 mikronos gyémántpaszta.)
A végén papírral és/vagy ronggyal is érdemes rajta átmenni.
Ha mégis maradt volna ragasztó, csiszoljuk le a felületet, ha nagyobb darabok vannak, szikével még mindig javítható, de csak ügyesen!
Ha nagyon rossz lett egy rész a javítások vagy más miatt, csiszolás és újra furnér. Következik tehát, hogy többet vegyünk úgy másfélszer, mint amennyit hisszük, hogy kelleni fog.

A színe pedig általában teljesen világos, semmitmondó, de ha megkapja a lakkozást, besötétedik, kijön az erezet, szép lesz.
Lehet selyemfényűvel (gyakorlatilag matt) vagy tükrössel. A képen az előbbi változat látható.

Azután előlap.
Szánjuk rá az időd, hogy a dobozhoz tervezzük, hamar készen lehetünk vele.
Valamilyen rétegelt, nem nagyon vékony lemezből érdemes kivágni a formát, utána pedig erősen ráfeszítve, hangfalselymet kapoccsal rálőni. Igen, ez is jó ha van, tűzőgéppel lehet nehéz átvinni a rétegelt lemezt.
Valami ilyesmi, kívül legyen szépen megcsinálva, 2 óra alatt készen van:

Érdemes aztán tüskéket tenni a lábaknak (amellett hogy javít a hangzáson), jól néz ki.
LogoTech-nél 200 Ft darabja.

Remélem, sikerült használható információt kiszűrni az irásból, jó építést!

Pezsgőszínű takaróval, normálisan kivágva.

Hangdoboz építéséhez pár tipp II -a második rész.

FRISSÍTÉS 2021
Felszámolok mindent, elherdáltam aprópénzért. Minden oké 11 év után, pár kép.