[81]

Enyém voltál. Nyugodj el álmoddal álmaimban.
Aludjon végre minden, szerelem, munka, bánat.
Forog nagy, láthatatlan kerekein az éjjel.
Oly tiszta vagy mellettem, mint álmodó borostyán.

Soha már más, szerelmem, nem alszik álmaimmal.
Együtt úszunk mi ketten az idő folyamában.
Soha más senki sem jön velem, mikor sötét van,
csak te, örökkön-élő, te örök-hold, örök nap.

Kezed már kinyitotta kényes öklét,
lágy puha csillagok hullanak ki belőle,
s szemed, két szürke szárny, magára zárult,

míg én a vízen úszom, mit sodorsz, s mely visz engem:
az éj, a szél, a föld teszik, ami tisztük,
s én már nem is vagyok más talán, csak a te álmod.

- Pablo Neruda