Geri Bátyó -t megihlette egy nemrégiben írt versem. Olyannyira megtetszett neki, hogy átírta a saját szája íze szerint.

Az eredeti amit én írtam:

"Magány"

Magányba temetem bánatom,
Egy ember életéből már elég időt raboltam.
Sós könnyek futnak össze a számban,
Hangod hallatán a távolból.

De ha szemem lecsukom,
Nem számít a távolság.
Vagy ha felnézek a csillagokra
Tudom, hogy te is azokat látod.

Ha kell, hát a magány lesz a végzetem,
Az egyetlen, akit nem bánthatok.
Az idő, megy minden szívdobbanásban
Egy pillanatra megöl, majd újraéleszt.

És ott a magány erődjében,
Lelkem legmélyebb szegletében,
Talán képes leszek megbocsátani
Legrosszabb döntésem mit valaha elkövettem.

És Geri Bátyó féle verzió pedig emígy néz ki:

Magányba temetem bánatom,
Időd raboltam, s már bánhatom.
Könnyek ízét érzem a számban,
Mikor hangod ismét "láttam".

Amikor behunyom szemem,
A dimenziókat elveszítem.
Mikor a csillagokra nézek,
Tudom, te is ezeket nézed!

Ha kell, hát a magány lesz társam,
Nem kell senki, hogy meg ne bántsam.
Minden szívdobbanás egy újabb élet,
Az összes megöl, de újraéleszt.

És ott, a magány erdejében,
Lelkem legmélyebb szegletében,
Talán meg tudom egyszer bocsájtani
A döntést, mit nem tudok feledni!

Itt pedig pedig az Ő gondolatai olvashatóak.