Érdekes irányt vett a világ. Inkább vissza fele halad, sem mint előre. És ez nem tetszik. Az emberek egyre inkább a külsőségekben gondolkodnak és nem veszik figyelembe a belső értékeket, ami hát valljuk be, talán a legfontosabb…lenne. Ez nagyban látszik is a társadalmon. Sokan szoronganak és lesznek depressziósak. Nem járnak utcára, bezárkóznak, ha mégis kimennek, akkor konzervatív ruhában járnak, ne hogy valaki megszólja őket. Miért jó ez? Merj más lenni! Mi értelme felvenni a társadalom monotonitását, szép lassan eggyé válni ezzel az elsőre nyugtatónak ható sodrással, mely szép lassan felemészt?

Mostanában, ha kimész az utcára és körbe nézel, mit látsz? Az határoz meg, hogy kivel barátkozol, milyen ruhát viselsz, milyen autóval jársz. Akkor vagy valaki, ha hosszú műkörmöd és seggig érő, szőke műhajad van. Elfogadnak, sőt tisztelnek, a képzeletbeli ranglétrán feljebb pozíciónálnak, ha menő autód, drága házad, és sok sok pénzed van. Ettől leszel valaki és ez az, ami behatárol emberileg. Ez viszont nem így van. Mit érnél egy belső kisugárzás nélkül, egy humorérzék, gondolkodásmód nélkül. Valószínűleg semmit. Majd, ha ez, ha ez lesz a meghatározó a világban, ha az emberek ez alapján ítélnek meg, és nem leszel közutálat tárgya, ha kicsit is kilógsz a többség által megkomponált ‘pörfikt wörd’-ből, nem leszel kicikizve, és esetleg bántva, azért, mert a te stílusod üti a többi ember konzervatív gondolkodásmódját, na akkor, és csakis akkor, azt mondom, elindult a világ valamerre. Halad és mindezt a jó irányba teszi.