Miközben a sörből kortyolok egy jólesőt - a raktár mélyén egyikünk a rádióba próbál életet lehelni, amíg mi, többiek minden lehetséges bejáratot szemmel tartunk. A gyorsan múló másodpercek mindegyike ajándék - haladék? - társunk számára, és a mi számunkra talán az élet - a túlélés reménye. Végre bejön valami adás a mi nyelvünkön, pattogó parancsszavak az éterből, segélykérések -, innentől már tényleg nekünk dolgozik az idő.
Odakint kézigránátok csilingelve pattognak a kövezeten - tehát felfedeztek minket, vagy csak sejtik, hogy errefelé próbálunk menedéket keresni. - Egy sima mozdulattal megtöltöm a Lee-Enfield -et -, gyorsan ellenőrzöm a félautomata pisztolyomat és gránátokat is. A tér beszűkül a balomon lévő teherkapu nyílására.
Semmi. Talán... valaki... ...jön? - Lépteket, halk lépteket hallok, kavics csikordul. Az ajtónyíláson át valaki egy német krumplinyomót hajít be kintről. Kikerekedő szemekkel ugrom egy nagyobb láda takarásába. - Dobhártyaszaggató dörej, azután megint... Közben az egyik gránátomat én is kibiztosítom, magamban számolom az időt, ami hátravan a detonációig, - és zord elszánással az arcomon - a láda fölött odavágom a szeretetcsomagot az ajtóhoz.
Ordítást hallok, szóval talált - a vérnyomásom felszökik, miközben elhagyom a láda takarását -, a kezem könnyűvé válik, mikor meglátom az ajtónyílásban kissé szögletes sisakban berontó alakot... Egy lövéstől leomlik - a repeszektől már tépett alak - újratöltök, hátrálok -, újabb alak ront be szögletes sisakban - dörrenés - valami elsüvít a fejem mellett. Megijedek. Rásütöm a fegyvert - és a legnagyobb megdöbbenésemre - talál. Újratöltök a láda mögött. Léptek. Az ellenkező irányban indulok el a láda mögött, közben pisztolyt húzok, az Enfield a bal kezembe kerül, félrehúzódom egy másik láda takarásába. - Gyors korty a sörömből. - Rájöhetett a cselre, mert a léptei hangjából ítélve már irányt váltott, és felém tart.
Éppen van időm letenni a poharat, és letellik az újabb 45 másodperc. Újabb 45 pont a csapatnak, végefőcím, nyertünk - és még söröm is kitartott a kör végéig. Mert ez csak játék volt, és nem a kegyetlen valóság, ahol emberek halhatnak meg.