Sziasztok!

Nemrég úgy döntöttem, hogy eleget nézegettem már az erősen elhasználódott kalaptartómat, csinálni akartam vele valamit, hogy ne legyen ilyen okádék. A sok naptól már szó szerint világoskék-lila volt és ráadásul a tartói teljesen el voltak kopva, sok helyen kilátszott a fém. De nem akartam gyakran előforduló szövettel behúzni (pl filc), azok nem igazán jók erre a célra. Vagy nagyon könnyen koszolódnak, vagy a nap hamar kivégzi őket. Sokáig vártam a megfelelő anyagra és egyszer csak jött a megmentőm. A családi vállalkozásunk (lakástextil) egyik beszállítója közölte, hogy tévedésből kaptak vagy 60 méter fekete, eredeti autókárpitot. Mindjárt kértem is tőle próbára 2 métert és bizony jó döntés volt.

A Kadett D-ben a kalaptartó a hátsó ülésre van rögzítve, csavarokkal. Elég érdekes megoldás, még nem jöttem rá az értelmére. Lecsavaroztuk és feldobtuk pár kiszuperált kerékre. Az eredeti állapot:

Elég gyászos volt, de nem estünk kétségbe. Aki 30 éves autóval jár, az sose csináljon olyat. Egy lapos fejű csavarhúzóval elkezdtük fellazítani a visszahajtott részét, aztán óvatosan lefeszegettük a helyéről az egészet. Itt nem kell semmi bonyolult dologra gondolni, barátom fogta a kalaptartót, én meg finoman, lassan húztam a szövetet. Szerencsére maga a lap nem sérült, sőt kimondottan jó állapotban van. Itt látható:

Az oldalán látható fekete csíkok azok a "madzagok" amik az ajtóhoz rögzítik, hogy emelkedjen azzal együtt mikor felnyitják. Gyárilag ha nincs használva, akkor egy rugó visszahúzza a kalaptartóba. Ebből sajnos csak az egyik oldali működik, de az is csak félig húzza vissza. Átnéztük, hogy hozzá tudunk e férni, de sajnos nem javíthatóra gyártották, legalábbis mi nem jöttünk rá a mikéntjére.

A ragasztáshoz vödrös Palma-Tex ragasztót használtunk, azt a fajtát amit rá kell kenni mindkét felületre, ami össze lesz ragasztva. 5 percet kell állni hagyni, aztán el lehet kezdeni óvatosan összeilleszteni. Tényleg óvatosan, mert a két ragasztós felület durván összekapaszkodik, ha egymáshoz érnek. Úgy a legegyszerűbb dolgozni, hogy jóval nagyobb darabot ragasztunk fel, aztán a végén leszabjuk. Lehet, hogy nem ez a kárpitosok hivatalos álláspontja, de átlagembernek pont jó módszer. Centiről centire haladtunk, nem szabad kapkodni. Mint látható a kalaptartó nem csak egy sima lap, élek, mélyedések és ívek tarkítják. Itt kell különösen figyelni, mert ha gyűrött lesz, akkor értelmetlen volt szép, új kárpitot rakni rá. Mivel ez a gyári kárpitanyag elég vastag, két helyen be kellett vágnunk a tökéletes illeszkedésért, de ez a végeredményen nem látszik. Először látszott a csík, de mikor ujjal kicsit megdörzsöltül, eltűnt. Ma már én sem találom, hogy hol volt. A végeredmény:

Elég kellemes lett. Ezek után rátértünk a kalaptartó-tartóra. Aki tudja, hogy ennek mi értelmesebb nevet lehetne adni, az szóljon. Itt a folyamat ugyanaz volt, úgyhogy nem részletezem. Gyári állapot:

Sajnos a köztes állapotról nem készült kép, de a kárpit alatt csak sima fém, semmi érdekes. Behúzva (itt az övvezető műanyag még nem került vissza, képzeljétek oda ) :

És a végeredmény, mikor a helyére került:

Ő pedig itt Kókusz, a műhelykutya. Természetesen kizárólag a kárpiton érezte jól magát.

Köszönöm, hogy elolvastad!