Sziasztok!

Mindig zavart, hogy hátul az autómon a szép alufelni alól kilátszik a szörnyű, rozsdás dobfék. Lefesteni főleg nem akartam, az még kevésbé tetszik. Ezért úgy döntöttem, hogy tárcsafékre cserélem a dobféket, hiszen egyrészt sokkal esztétikusabb, másrészt modernebb, jobb technika. Persze okosan kell csinálni, a fék nem játék.

Azzal kezdtem, hogy jól beleástam magam a témába. Megállapítottam, hogy a Kadett D, Kadett E és Astra F hátsó futóműve -minimális apróságoktól eltekintve- egy az egyben ugyanaz. Szóval ez a hátsó futómű 1979-től 2002-ig volt gyártásban szinte változtatás nélkül. Ennyire jó volt? Vagy ennyire nem akart az Opel fejleszteni? Mindenki döntse el maga. Így a választék hatalmasra duzzadt, de azért oda kell figyelni. Az 1988 előtt gyártott Kadettek olyan hátsó híddal voltak szerelve, amiről a kerékagy nem leszerelhető. Ezek nem jók, ugyanis a tárcsafékhez úgynevezett "csavaros" híd kell, amire rá lehet fogatni a tárcsafékhez való kerékagyat. Az első ilyennel gyártott autó ezen a vonalon az 1988-ban piacra dobott Opel Kadett GSi 16V volt. Utána már az összes Kadettet és Astrát csavaros híddal szerelték, függetlenül attól, hogy dob vagy tárcsafék volt rajta. Találtam Budapesten egy Astra GSi hidat kompletten fékkel, kézifékkötéllel, tárcsával, csövekkel. 17k forintot fizettem érte és egy barátom eljuttatta hozzám. Elég csúnya állapotban volt, de ez egy autó alatt található alkatrésznél -főleg 20 évesen- teljesen normális. Jó sok rozsda, sár meg beékelődött kavicsok mindenhol. Én soha, semmit nem rakok úgy az autómra, hogy azt előtte nem csináltam meg korrekten. Úgyhogy egyértelmű volt, hogy fel lesz újítva teljesen mielőtt bekerül. Azonban mikor elkezdtük szétszedni, megállapítottam, hogy az Astra kerékagya nem szerelhető. Magyarul, ha tönkremegy benne a csapágy, akkor csak kompletten az egész agyat lehet cserélni; egy csapágykészlet 3k forint, egy kerékagy közel 30k. Nagyon nem mindegy, ráadásul rögtön akartam új csapágyakat tenni bele. Így fájó szívvel úgy döntöttem, hogy beszerzek Vectra A kerékagyakat, ezeket pedig eladom. 5k-ért vitték el az Astra agyakat, a másik komplett Vectra híd (sehol nem adtak agyat külön) pedig 15k forint volt. Kezdett kicsit sokba lenni úgy, hogy a felújítással még 1 percet sem foglalkoztunk. A Vectra híd azóta is megvan, szerintem a MÉH telepen fog kikötni. Kiindulási állapotok:

Sajnálom, hogy nem lett minden folyamat megörökítve fényképen, de sajnos ez nagyon koszos munka, nem lehet 10 percenként megállni (jó alaposan) kezet mosni, hogy fényképezzek.

Az látszik, hogy itt bizony a rozsda már meg(t)ette a magáét és eleve látszott az egészen, hogy fékbetét cserén kívül erre soha, egy fillért sem költöttek. Először a hídnak álltunk neki, feldobtuk a képen látható munkapadra (kiszuperált asztal) és mindent leszereltünk róla. Ez rendkívül könnyen ment, mert minden csavar nemes egyszerűséggel eltört, annyira el voltak rohadva. Szerencsére belül nincs nekik menet, így a beragadt részeket csak ki kellett ütni. Az Astra GSI hídon már van két plusz merevítés a Kadettéhez képest, gondolom a sportosság nevében kapta. Az egyik kívül van, látható is a képen. A másik bent fut a hídban, ezt oldalról kell kiütni belőle. Ezzel megszenvedtünk, mert természetesen ez is be volt rohadva, de azért egy jó nagy kalapács meg egy kiütő célszerszám (vascső) rávette, hogy kibújjon. Először drótkoronggal, aztán csiszolókoronggal mentünk át rajta. Közben megállapítottam, hogy az a rugós izé a híd tetején a Kadettra nem kell, -az Astrán nem tudom mi a funkciója- így azt is leszedtük róla. Mikor fémtiszta felületet kaptunk, jöhetett a rozsdátlanítás. Néha átkenve kb. 45 percig hagytuk állni. Ezek után át lett kenve hígítóval, hogy teljesen ragadás, kosz és zsírmentes felületet kapjunk. Jöhetett a festés. Beüzemeltük a festékszórót és szépen lefestettük a hidat. Olyan festéket használtunk ami egyben van az alapozóval és szigorúan kizárólag Isofix hígítóval lehet használni, mert a tapasztalat szerint ezek erősebb, rugalmasabb festékek.

Szóba jött a színterezés is, de egyrészt akkor nem volt rá pénzem, másrészt többen óva intettek tőle, merthogy nagyon vastag réteget képez, ami miatt esetleg nem úgy fognak állni a dolgok ahogy kellene. Ezt aláírom, volt színterezett felnim, amibe utána nem ment bele a csavartakaró kupak mert vagy 1.5 mm-el kisebb volt a lyuk, mint előtte. Két óra alatt 3 rétegben hordtuk fel a festéket, aztán hagytuk pihenni. Közben beszereztem az új kerékcsapágyakat, kézifék felújító készletet, féknyereg felújító készletet, fékbetéteket, grafitos zsírt, rézpasztát és két doboz Hammerite kalapácslakkot. Másnap a kerékagyakat vettük kezelésbe, kezdve a védő/tartólemezzel. Ennek a folyamata ugyanaz volt mint a hídnak. Csiszolás, rozsdátlanítás, zsírtalanítás, festés.

Mikor mindennel megvoltunk, bele is szereltük az új alkatrészeket. A kézifék betétei nem voltak kopottak, azokat megtartottam, de a többi dolog új lett benne. Kivéve az önbeállító csapok, abból volt itthon nekem tökéletes. Így már azért vállalhatóbb lett:

A féktárcsák jók voltak, csak elvittem őket szabályoztatni biztos, ami biztos. A féknyerget láthattátok már, hát elég siralmas állapotban volt. Reméltem, hogy azért újjá tudjuk varázsolni, ennek tudatában szétszereltük és kibontottuk a régi vezetőrudakat, feszítőket, fékbetéteket, porvédőket és ez mind ment a kukába. Utána kettészedtük őket és nekiálltunk ezeket is alaposan lecsiszolni. Itt a rézdrótkorong volt a nyerő, mert az puha és mindenhova bejutott. Lepucolva:

Itt szintén megvolt a zsírtalanítás, aztán pedig Hammerite kalapácslakkal lettek lekenve. Nos, ez nem éppen féknyeregfesték, de azokból csak ilyen ordenáré piros, neonsárga és hasonló színek vannak, ráadásul a legolcsóbbak 5k forint környékén. Mikor nekiálltam megoldást keresni a dologra, akkor találtam egy Ford-os blogot, ahol ezt ajánlották. Jelentem, tökéletesen bevált, ezúton is köszönet neki!

Ezek után a féktárcsa közepét ugyanígy csináltuk meg, hogy az se csúfoskodjon a rozsdával. Mikor mindezzel megvoltunk, összeraktuk a féknyergeket, ahogy a nagykönyvben meg van írva, felújító készlettel és rézpasztával. Mit ne mondjak, a látvány nem ugyanaz mint előtte:

Végül pedig beszereltem az új csapágyakat, vastagon bekentem grafitos zsírral és összeraktam az egészet. Természetesen csavarrögzítővel, mert mint mondtam, a fék nem játék. Azt hiszem, a látvány magáért beszél:

Maga a beépítés annyira gyorsan megvolt, hogy arról tényleg egy fénykép sem született, fél óra alatt készen lett. Szó szerint a gyári hidat leszedtük, ezt pedig ugyanúgy visszaraktuk. Semmit nem kellett variálni vele, csak a kézifékkötelet kellett kicserélni az Astra-ra, meg persze be is kellett állítani. Ennyi. Mikor készen lett, eloldalogtam vele az utca végén lévő műhelybe, hogy mérjék be. Ezt mindenképp meg kell csinálni, mert ugye főféket nem cseréltünk (még, de már megvan az is). A dobféknek sokkal nagyobb erő kell, mint a tárcsának, ezért könnyen előfordulhat, hogy egy erősebb fékezésnél előbb blokkol a hátsó kerék mint az első. Ebből lesz a csúnya baleset. De nem minden esetben van rá szükség, hogy ki legyen cserélve a szabályzó, ahogy esetemben sem volt, mivel bőven tűrésen belül hozta az értékeket (erről megoszlanak a vélemények, hogy miért van így, én nem szeretnék belemenni, nekem elég, hogy így van). Csak azért fogok szabályzót cserélni, hogy még komolyabb legyen a fékhatás, hiszen elöl már rég Astra GSi fékek vannak, de még mindig a Kadett gyári szabályzójával. Így is szuper, de ha lehet jobb is, akkor miért ne? Ennyi lett volna. Nem éppen a PH-hoz illő téma, de hátha érdekel valakit, vagy kedvet kap, hogy dolgozzon kicsit az autóján. Ha valaki csak a bejegyzés miatt ránéz az autója fékjeire, már megérte. Kérdésekre szívesen válaszolok, aki hibát talál jelezze.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Up1: Képek az autóról, kérésre.