Reggel olvastam a hírt, és hát...
tudni kell rólam, hogy nem én vagyok az empatikus ember mintapéldánya, baromira nem szokott meghatni sem tömegszerencsétlenség, éhezés, árvíz, akármi, lesz*rom. nem az én dolgom.
de nem szokott érdekelni a pozitív se, olimpiai győzelem vagy ilyesmi. az se az én dolgom.
és igazából ez a mostani hír sem a család halála miatt foglalkoztat. egészen pontosan nem közvetlen a halál ténye, hanem inkább a miértje. hogy teljesen vétlenül. ártatlanul. kivédhetetlenül.
a részeg sofőr meg karcolásokkal megússza.
én kezét-lábát levágnám, hogy többet mozdulni se tudjon, nemhogy autót vezetni.
sőt: kivégezném a g*cibe, mert az túl jó lenne, hogy évekig az állam etesse és fűtsön rá.
Pedig itt és most volt gyermekhalál. 
