Csapjunk bele a lecs.. sörbe! Nem vagyok se tanult, se született gasztronómiai szakember, ezt a dicsőséget meghagyom az arra érdemeseknek Ez a szösszenet itt csak pusztán az élmény és vélemény szavakba öntése. Bár tudjuk, egy kép többet mond ezer szónál:

Primator Double 24, Primator 16 Exclusive, Primator Weizen szűretlen, Stari meggy

Első nap:

17-18 között érkeztünk, meglepően kis létszámú ember lézenget a bejáratnál. 10 perces (se) sorban állás után, megvan a karszalag, térkép, ingyensör kupon. Első út a kártyaponthoz vezet. Természetesen ide is bevezették (tavaly is volt? sajnos akkor nem voltam) a készpénz és bankkártyáról feltölthető fesztiválkártyát. Ennek előnyeit és hátrányait gondolom már sok fesztivállal kapcsolatban részletezték, nem mennék bele. Mindenesetre mivel minden sarkon van egy ilyen,.. a számlád nem marad biztonságban.

Főbejárat melletti pont helyeket kihagyva, inkább bent kerestük beváltó helyet. 1 embert kellett csak kivárnom. Korsó beszerzésnél szintén. Így hát a tömegre (ekkor még) nem panaszkodhattam. Ellenben 19 után már szépen megtelt a hely, bár nyomorogni, sörpultoknál vesztegelni egyszer sem kellett!

A kártya igénylés 500 forintba kerül, a korsó 600-ba. A blokkot eltéve ezeket elvileg bármikor visszaválthatod. Ergo ha fix költőpénzzel tervezed a napot (ezen ötletet pár korsó ser elfogyasztása nagyban befolyásolja), számold bele, hogy -1100 forint.

Hogy ne szaladjon el velem a ló (boci ), én a fix költőpénz helyet fix listával készültem. Ehhez első nap még egész jól sikerült is tartanom magam. Az első lépéssel felborítottam.

Cél örök kedvencünk, a Primator Weizen, szűretlen búza sör volt, így hittünk a térképnek, és betámadtuk a legközelebbi Bernard/Primator pultot. Ott gyorsan kijavították a térképen látottakat, és megmagyarázták, ez itt csak tisztán Bernard pult, a Primátor beljebb van. Munkától, naptól, utazástól kifáradva (jó kifogások?), csak elfogadtuk az aranyérmes sör remek kínálatát, így az első söröm pont olyan lett, ami a tervezett listámon nem szerepelt. No nem mintha megbántam volna.

Térképen nagynak tűnt a fesztivál, bent a közepében már egész kicsinek. A Bernardnak a fele se fogyott el, máris a fesztivál másik végén található Primator standnál találtuk magunkat. Sebaj, Savoya terasz híres a kilátásról, így kényelembe helyeztük magunkat lentebb a kőfalnál. Itt jegyezném meg, a környezet tökéletes. A teraszon a kilátás, bent pedig az Oroszlános és Hunyadi udvar utánozhatatlan hangulata meghozza az ember jó kedvét (és szomját). Én mondjuk a füstölgő húsos standokat lecseréltem volna (bármi másra), plusz a harmonika zene mellé és inkább valami skót táncolósat választottam volna, de majd jön a Firkin, és megmutatja, hogy tényleg nekem van igazam.

Röviden a műsorokról: jó. Aranyosi Péter remekelt, a sok ülő, kevés álló, még kevesebbet tapsoló közönségnek, volt itt még Republic, és nem viccelek, Keresztes Ildikóba való belehallgatásunkat sem bántam meg (jó, ekkor már túl voltam pár finomságon).
De nem ezekért jöttem!

A finomságok:

Kezdésnek ugye két tökéletességen túl voltam: Bernard barna és Primator búza. Ők nem voltak meglepetés, régi barátaim, bennük sosem lehet csalódni. Bár, később megtaláltam azt, ami a Primator búzát letaszította trónjáról.

Műsor hallgatás céljából, bekerültünk a Hunyadi udvarba. Tudni kell, itt majdnem minden 900 forint, nem is csoda, mikor az amúgy sem olcsó belga ízek világa fogad minket az egyik oldalon. Kénytelen voltam hát egy rózsaszín elefántra is lecsapni.

Delírium Tremens, egy különleges fűszerezésű világos ale, utánozhatatlan ízzel. Nem finomkodik, mer különc lenni, de kétlem, hogy lenne ember, akinek bár korty után negatív véleménye lenne róla. 8,5% ellen, amúgy sincs esélyed, hódolj be neki.
Ha már erre jártunk, és a listámon is rajta volt, egy korty Well’s Bombardiert is megkóstoltam. Finom, nagyon finom sör, de 900-at sokalltam tőle, de ez biztos az én rossz ízlésem miatt van. Azért a listámról még nem húztam ki.

Társaságunk bővülése meghozta a kedvet, egy kis magyarkodásra. Szintén, egy általam már ismert és kedvelt helyet kerestünk fel, a Fóti Kézműves Sörfőzde standját. Az általuk kreált Keserű Méz fantázia nevet kapott erős és édes, irtózat töményre komlózott söre mindenhol nagy sikert aratott, itt is kő keményen megállta a helyét még a Delírium mellett is. Sajnos másik sörük, a gyönyörű Sörapu Narancsos-Mézes Gyömbérsöre nevet kapott itóka, nagyon nem az én ízlésemnek való. De legalább kaptunk hozzá narancsot. Keserű, valószínűleg tényleg narancsos íze az erre izgulóknak egy próbát talán minden kép megér, de lehet kérni 2 decis adagot is, lehet itt érdemes előtte kóstolni egyet.

Hogy valami markáns ízzel vessünk véget e narancs, ízlelő bimbóink felé tett merénylete után érzett szomorkás hangulatnak, az utána olvasások alapján a listámon extrémnek jelölt Stari felé vettük az irányt. A tapolcai főzde Ír vörös sörét kértük a minimalista (papirfecnire nyomtatott felhozatal), semmi jót nem ígérő pultjánál. És mit ne mondjak, az extrém szó tökéletesen jellemzi ezt a csodát. Nem hogy ilyen vöröst, de ilyen sört sem ittam még soha életemben. Tudom jellemezni, bár ez a jellemzés eddig senkinek sem hozta meg a kedvét: keserű tömény sör, amit egy füstölt fadarabról lefetyelsz fel. Nem viccelek, ilyen tömény, ilyen finom sört kézben addig még nem fogtam. Azt hittem, ő lesz a nap királya!

De nem! A napot nem zárhattam búza sör nélkül, így a szintén magyar, balassagyarmati Palóc szűretlen búza sörét szemeltem ki. A Krokodil Dundeenak álcázott serföző mester felvilágosított minket, hogy a szűretlen még nincs kész, holnap 2-re érik be (kegyetlen egy fazon ), de addig is tudja ajánlani az 500 forintért árult peta palackos Kalász búza sört (olcsóbban, 1 decivel többet kapunk a csapolttal szemben), nem fogjuk megbánni. Hittünk neki. Igaza volt.

Tudom, mondhatjátok, hogy ennyi sör után, bármi finomnak tűnik (én is félek ettől, ezért a mai napot itt fogom kezdeni, újra tesztre), de ez a búza lerúgta, megtaposta, felzabálta majd kiköpte a számomra a dobogón álló cseh búza sörök mindegyikét.

De mivel dolgozni is kell, ideje volt indulni, bár nagyon nem akaródzott. Noszogatásnak beváltottam az ingyensör kupont (természetesen csak adott helyen, csak az adott hely legkommerszebb sörét lehetett vele beváltani – pedig milyen reklám lehetett volna ezen sörfőzdéknek, akikhez én pl nem fogok menni, hogy megmutassák, igenis, itt van, nem csak az arany pénteken osztogatott átlag sörünk, hanem csinálunk szűretlen félbarnát is, kávésat és vöröset is. De nem, csak az unalomig ismert sört voltak hajlandóak kicsapolni), ami kicsit visszarántott a földre, és rávett arra, hogy most már tényleg induljak meg haza.

Lelkesen várom a mai napot. Itt az ideje némi India Pale Ale-nak (bármelyik/mindegyik sörfőzde IPAját) és egy kis Brew Dognak (főleg hogy IPA tőlük is van kint)!

Második nap (a nap mondata felém, Kiss Ádámtól: „Mi van, te meg pogózni jöttél ide?”):

Kicsit későn állok neki az élmény betűkbe fűzésének, ugyanis amellett hogy még ma is dolgozni kell, a fejem is úgy érezte reggel magát, mintha sör helyet pálinkával áztattam volna tegnap este.

Szomjúság űzve tegnap még korábban értünk ki a fesztiválra, mely már-már barátságos, családi hangulattal fogadott minket. No nem mintha minden napos lenne a családi-baráti körben a kalóznak öltözött miniszoknyás leányzó vagy éppen a hatalmas lófejet viselő sörkedvelő egyén.

Ahogy magamnak (is) megígértem, a szerda estét leigázó Palóc Kalász búza sörét terveztem be első kóstolásnak, hogy most, kicsit tisztább fejjel is véleményezni tudjam. Az amúgy is pangó főtérről a még üresebb magyar kézműves standok felé vettük hát az irányt, ahol vidáman hallottuk, hogy a szűretlen búzának sikerült mára beérnie, és fémes hordókban, a biztonságiak által állított akadályokat kikerülve már gurul is felénk. No, akkor gyorsan, kóstoljuk meg a szűrt, peta palackosat, amíg a serföző állal csodának becézett nedű megérkezik.

Kalász búza sör: beigazolódott amit tegnap gondoltam, tiszta fejjel, azért nem taszítja le a cseheket a dobogóról (ennyit a blogom hiteleségéről), azonban ott áll szorosan mellettük. Kicsit túl sok a bubi benne (már-már pezsgő mennyiségű), távolról sem néz ki búzának, ízre viszont nagyon finom, bármikor gondolkodás nélkül vinném, innám.

Ittam is, de aztán megérkezett a szűretlen búza, és minden lány kedvence vörös is. Emberünk csapra verte, és mi kíváncsian léptünk oda gyönyörködni. Emberünk miközben elszórakoztatott minket és a szépen lassan gyülekező tömeget a történeteivel, kicsapolt egy gyönyörű, opálos szűretlent a korsóba, mely mint mondta első csapolás, így kénytelen lesz ingyen adni. Nem ellenkeztünk. Ellenben meghatódtunk, főleg az első kóstolás után. Ez, gyerekek, pazarra sikeredett. Azt hiszem a mai napot is itt fogom kezdeni. Mit hiszem? Tudom.

Egyedül a szomszéd standokat sajnáltam csak kicsit, ugyanis az előadás és valószínűleg a mi arcunkra kiült mámor hatására, kígyózó sör alakult ki a pult előtt, miközben mindenhol máshol porzott az üresség. Mivel a szűretlen túl hamar elfogyott, úgy döntöttünk, még egy Palóc remek belefér a napban (el se kezdődött még pedig), így beálltunk, és megkóstoltuk a Palóc Vörös csapoltat is. Finomnak ő is finom, kicsit édes söröcske, az ezért rajongóknak bátran ajánlom.

Nehéz szívvel vettünk búcsút a helytől, de beígértünk még egy látogatást az estére. Menni kellet, Kiss Ádámra kíváncsi voltam. Szerencsére bőven volt idő, hogy előtte még megálljunk, egy, a listám elején ékeskedő Barbar Honey, mézes világos ínyencségre. Ínyencséget írok, és nem véletlenül. Ittatok már mézes sütit? Ha még nem, akkor ilyent mindenképpen kérjetek!

Kiss Ádámra sokan kíváncsian voltak rajtam kivűl is. Sokan csak ülve, én gondoltam közelebb sétálok. Előre szólok, színpaddal szembe állva bal oldalt a könyöklő korlát az én helyem! Stippis-stoppi! Szokásosba öltöztem: feketébe. Kiss Ádám színpadra lépve rám néz, már jön is a poén: „Mi van, te meg pogózni jöttél ide?”. Ennyi kellett, már jött is a nép előre (nem tudom, lehet ők is pogózni akartak?).

Közel egy óra tömény röhögés mellett, volt ideje a sörömnek is az elpárolgásra (na persze, mintha hagytam volna számára menekülési útvonalat). A tömeg is megsokszorozódott, így kicsit levegőzni indultunk a Savoya terasz felé. Ekkora már annyi ember gyűlt össze, hogy a tegnappal ellentétbe, már minden pult előtt sorban állás volt. Nem vészes, de jó pár percre azért mindenki készüljön fel, főleg, hogy még csak most jönnek azok a napok, amikor a többség rá fog érni kilátogatni. Savoya viszont még egész szellős volt. Szégyellem, de sajnos nem emlékszem melyik sörfőzde volt a kiszemelt, mert ahogy megláttam, hogy magyar, és IPA (India Pale Ale)-t csapolnak, támadtam is. A többiekre fél füllel figyelve, a Kissler közelében lehettünk (sok volt a Holló felkiáltás). Mivel egy magyar IPA-t láttam csak a sörlistán, így szerintem ez a Grabanc Serforrás IPA volt.
! Szerk.: kijavítottak, a Grabancot idén nem sikerült kihozni a fesztiválra. Ma ellenőrzöm, hogy mit is ittam pontosan !
! Szerk2.: hát tegnap sem sikerült ellenőrizni Vasárnap megpróbálom nem elfelejteni !
! Szerk2.: Nem felejtettem el: Serforrás India Pale Ale !

Az íz, pontosan az, amit vártam. Keserű íz és a testesség, de olyan durván, hogy ezt csak a rajongóknak ajánlom. Nekik viszont nagyon! Sajnos a sörtföző kutya IPA-ját a tervezett keret túllépése miatt most kihagytam, de van még nap, a pótlására.

Hogy kicsit helyre tegyem a keretemet, Paddy alatt most nem jobbra, hanem bal oldalra indultam sörfelfedezni. Kalandomhoz csatlakozott egyik földim és barátom is, kit (vagy inkább korsóját) kihasználva megkóstolhattam egy olyan sört is, amit felírtam a listám végére ugyan, de már akkor is éreztem, hogy nem az a sör lesz, amiért kijöttem. Mondjuk nem is tévedtem. Novopacke-tól a világosról beszélek. Pontosabban a Novopacke Kumburákról. Nem a sör hibája, de a korábban kóstoltak után, kicsit vizezett, erőtlen sörnek tűnt. Nem lehúzni akarom, hiszen teljesen korrekt sörről beszélünk, de extrém íz világra ne számoljunk. Mindennapokra, átlag hétvégékre természetesen bátran venném én is, földimnek is ízlet.

De ha már extrém íz világ! Meg kell említenem az én korsóm tartalmát is. Épp telefon hívás közben voltam, így nem tudtam figyelni a rendelésre, így csak annyit mondtam a Zatec pultjánál, hogy félbarnát kérek. Szerencsére a hölgy látta rajtam, hogy nem az alapra, hanem a duplabakra gondolok, így végül sikerült a most nevén nem nevezem 10,5 százalékos barna kedvencem után, egy újabb folyékony dobos tortát kóstolnom. Zatec Strong, ott vagy a toppon, veled még találkozni fogok!

Pihenés képen a méltatlanul hanyagolt Hunyadi nem magyar részlege felé is kellett egy kitérőt tenni. A csábításnak nem engedve, a Bernard mellett a legelső nap, legelső perceiben kiszemelt Zip sátorhoz tértem, ahol egy kedves pultos vezetett rá arra a sörre, mely szintén listámra volt tűzve. Barátaim sajnos elrontották örömömet, mert bár a Guinnesshez hasonló, finoman keserű, kávés barna sört kóstolhattam a Zip’s Imperial száraz stoutjával, megkóstoltatták velem, hogy a Zipnek vannak még más, esetleges hangulattól függően, finomabb sörei is. Ide is még vissza kell jönnöm.

A kellemes ücsörgés és csevegés alatt ismét elfogyott a korsó tartalma. Mivel sokat meséltem a társaságnak mint a cseh Primátor, mind a magyar Fóti sörapu remekeiről, ismét Savoya felé vettük az irányt. Hammurapi Gold +18, fóti szénsavas mézét kóstolhattam meg. Komolyan, ez a sör, még a darazsakat is meg tudja téveszteni. Édességre azt hiszem tegnap nem panaszkodhattam, sütivel nem laktam volna ilyen jól, mint ezekkel a sörökkel. Mindazonáltal továbbra is a Keserű Méz a legjobbja ennek a főzdének.

Szerdán egy nem túl dicséretes ászok látogatással fejeztem be a napot, tegnap nem voltam hajlandó keserű szájízzel távozni. Visszatértem, korábbi ígéretemhez híven hát Palóc úrasághoz (kegyetlen a fazon, nem semmi szöveggel kábította a leánykákat), hogy a 6 aranyérmes Palóc Világossal kerítsek egy szép zárást az estének. Innentől lényegében, nem haza sétáltam, hanem haza lebegtem.

Harmadik nap:

A listám 90%-ra teljesítve lett, így a mai napot pihenéssel töltöm, holnap utolsó napra pedig összeállítok egy arany listát, a legízesebb, érdekesebb kóstolt sörökből, és lezárom ezt az ízorgia fesztivált.

Kétség kívül, a 3., pénteki nap volt a legérdekesebb. Mivel a sör kapta a kevesebb főszerepet, így e rész elég rövidke lesz. Egyet azért megosztanék itt is: ne sajnáljátok a nézelődést, akkor sem, ha véletlenül körbe járjátok a várat, és ott lyukadtok ki, ahonnan elindultatok. Csodálatos kilátás, nézni való várja az arra eltévedőket.

Röviden a programról: Mogács Dániel nem normális. Nincs jobb szó rá, őrült. Öröm volt élőben is végighallgatni egyszer. Zene? Rednex. Nem tudom, mit is vártunk tőlük, de ezt biztos nem. Egy totál lecsupaszított színpadra (értsd, se hangfal, se erősítő, se dob, se mikrofon, se semmi), feljöttek, ugráltak egyet a kazettás magnóból szóló Cotton Eye Joera 30 percen keresztül, aztán lejöttek. Érdekes volt látni a tömeg kivándorlását/menekülését a színpad elől. Ezt a „fellépést” egy szóval jellemezni lehet: szánalmas. Pedig szerintem senkinek sem voltak túlzott elvárásai tőlük.

Sajnos nedűben sem találtam meg a legjobbakat, mindenesetre az nagyon jól esett, hogy a kilátogató barátaimnak, tudtam újat, és finomat mutatni (és egy-két korty elejéig, meg is tudtam erről bizonyosodni)

Sajnos magyar belga söreinket nem találtam meg, de dupla és szimpla köles kóstoláson túl voltam. A szimpla előételnek talán, a dupla viszont már jobban belefért abba az ízvilágba, amik a számomra jó sört jellemzik. Mindenesetre, én maradok a komlóval reklámozott remekeknél inkább. Ezek legjobbikát, a cseh Primátor minden sörét sikerült újra kóstolnom, ahogy a fenti képen is látszik, társaságunk szépen betámadta őket. Folyékony dobos torta, ala Primator Double, 16 szárazanyag tartalmú Exclusive, az utánozhatatlan Weize búza sör, mind-mind magáért beszél, nem kell nekik több reklám.

Remek sörök közé, kihagyhatatlan, a már a második napra betervezett Brew Dog IPA-ja (punk sörnek becézett) valamint az 5 a.m. Saint, az 5 komlós változat. Arany listámon lazán ott a helyük, hacsak meg nem találom azt a brutál keserű IPA-t amit csütörtökön kóstoltam. Ha már IPA, akkor megemlíteném a ZIP EPA-t is, melyből ma megint csak egy kóstolót tudtam szerezni.

Sajnos voltak kevésbé tökéletesek is. A Kilkenny Irish stout hozta az elvártat, de semmi extra, ittunk ennél jobbat is. A Hámori Keserű Csoki sem lesz a nagy kedvencem, ahogy a Banános sörük sem (ez utóbbit nem én ittam). Azonban a kettő keverékéből még tudnának valami extrémet csinálni (csak egy tipp). A legnagyobb csalódás a Schöfferhofer szűretlen búzája volt. A kihagyhatatlannak titulált búza olyan messze áll, mint a Primátortól, mind a Palóctól, hogy több betűt nem is érdemes rá vesztegetni. És a B27, mely biztos nagyon extrém, de 900 forintot 1 dclért, nem biztos hogy ki akarok adni. A kávés sörükben viszont van potenciál.

Van még sör a listámon, amit kihagytam, és úgy érzem ki is fogok. Biztosan sok mindenről lemaradtam, de hát ember legyen a talpán, akinek minden sör belefér. Holnap a csodákkal táncolok még egy utolsót, aztán belevetem magam a net világába, körbenézni, mit, honnan lehet normális áron beszerezni.

Utolsó nap:

Egy nap pihenő után, újult erővel vethettem be magam a kora esti épp hogy csak lézengenek páran „tömegbe”. Természetesen az arany listámba is sikerült beleszólnia az életnek, kollega ugyanis szombaton sem (illetve, szombaton még nem) pihent, és nagy lelkesen küldözgette az sms-eket, a még kipróbálandó serekről.

Így hát első utam, a Kissler sörfözde, a sörök sumér istennőjéről elnevezett érdekessége felé vezetet. Tudni kell (kell a fenét), hogy az ízesített sörök, nem nagyon szokták felkelteni a figyelmemet (tökéletes kivétel Kaltenecker kávés söre, mely illata pont olyan, mint rég megboldogult kotyogósom végterméke volt), és a gyümölcsös „söröket” sokszor a végítélet előhírnökei által belénk tukmált méreggel azonosítom. A boltokban kapottakkal szemben támasztott előítéletem ezennel kétszeresére duzzadt, hiszen megkóstoltam, hogy milyen SÖR is lehetne ezek helyet a polcokon. Kissler Ninkaszi fügés, borókabogyós sör, bár biztos vagyok benne, hogy ugyan úgy nem tartalmaz semmi fügét és borókabogyót, mint bármely más ízesített ser, de ennek a gyümölcsös íze tökéletes harmóniába volt az ici-picit savanykás sör ízével. A különcködése épp hogy csak nem tolakodó, íze selymes, lágy, tökéletes frissítő volt, egy nagyon jó kezdése a napnak.

A programokról megint csak röviden: Hadházi László, mintha végig nekem dumált volna, gondolom kíváncsi volt, szét szakad e az arcom a röhögéstől (közel álltam hozzá). Firkin is emlékezetes volt, nem csak a hegedűs kislányka miatt. Palóc mesternél a két sztárzenész pedig mindent ütött.

Egy dolgot még a sörök előtt megosztanék. Olvasgattam a hivatalos oldal FB profilján a rengetek paréj ember siránkozását, és szerencsétlenkedésért. Természetesen a saját baromságaik miatt is a szervezőket és a kártya pont rendszert hibáztatja jó része. Én felteszem majd a fényképet a bizonylatról, hogy a kártya pontosok pedig mindent megtesznek a hülye emberért. Egy hitetlenkedő tekintet után, simán rá utaltuk az apróba összeszedett 75 forintot a fesztivál kártyára. Ezek után senki ne mondja, hogy "nehézséget" okozott ez a rendszer neki. 10 perc alatt kikaptam, minden nap 1 percet vártam a feltöltésére, 3 perc alatt visszaváltották.Nincs kézpénzzel való vacakolás, és csak akkor tünik el a számlám tartalma, ha tényleg úgy akarom

Na de vissza a sörökhöz. Mielőtt a főszereplőknek nekiállhattam volna, két itóka volt még a várólistán. Mindkettőt kihúztam korábban, de ugye kollega az előző sörről sem hazudott, valamint az arany listám elején amúgy is a keserű sörök díszelegnek, így hát rávezetésnek a győrzámolyi Bors Sörfőzde belga típusú aléjaival folytattam. Terítékre került a lágyabb, finomabb Little John, majd a szerintem majdnem kávés, keserédes Sherwood Ale. Az arany listámra ugyan nem kerültek volna fel, de megbánni sem bántam, hogy innen indítva sikerült nekiállnom azoknak, amikért jöttem.

Az arany listám, puritán módon közszemlére téve:

Serforrás India Pale Ale
Starí Ír Vörös
Zip's English Special Pale Ale
Palóc Világos
Primator Weizen
Palóc szűretlen búza
Fóti Keserű Méz

Két hét múlva Főzdefeszt, és bár azon a hétvégén dolgozom, valahogy csak kerítek időt a meglátogatására. Grabanc IPA-val a fesztivál még lóg nekem (pedig volt Sörapúnál, csak már akkor vette észre ismerős, mikor elfogyott)!