Ma is megkaptam a napi adag parát. Muszáj volt bekapcsolni valami zajkeltőt, ebbben az esetben a gépet, mellesleg megy a televízió és a csillár is ég már.
Nem lehetek teljesen normális. Erre már rájöttem régen. Hogy is mondhatnám magamról, hogy 100-as vagyok, mikor hangokat hallok itt a sötét, csendes szobában éjszakánként. Na meg úgy általában a nap bármelyik szakában, mikor egyedül tartózkodom itthon.
Fura szokatlan neszek ezek, amik elhitetik velem, hogy nem vagyok egyedül a házban. Vagy betörőre gondolok, vagy valami természetfeletti jelenségre. Most egy órája bejártam az összes helységet, teljes felkészültségben (fejlámpa, súlyzórúd, lopakodós játékszoftver feeling).
Közben leveszem a fejhallgatót, mert ha a fejemen van, valamiért mindig úgy érzem, hogy áll mögöttem valaki. Inkább nem is nézek most hátra. Majd, ha erőt gyűjtök, hogy visszasétáljak az ágyhoz, ami csupán két méterre van tőlem.
Máskor előfordult már, hogy tesómat is kirángattam az ágyból, hogy jöjjön ki velem körülnézni a ház körül. Szüleimnek nem nagyon mesélek ilyen dolgaimról (jó, hogy most se keltek fel), mert nem akarom elkeseríteni őket, hogy milyen beteg gyerekük van. Mindenesetre remélem nem kattanok meg teljesen az idő múlásával. 
Megpróbálok visszafeküdni, jó éjszakát!
Peti
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
JetiRulez oldala
