2024. március 19., kedd

Gyorskeresés

Csataálca

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Egy kis séta a háztömb körül. Az elmúlt évben legalább százszor megtettem már ezt az utat.
Egyedül a sötét utcákon, mikor véget ért már a kutyasétáltatás és a kocogás időszaka is.
Csak nekem kell még levegőznöm egyet, mikor ellustulok a szobámban, ahol vagy abba kezdek beleőrülni, hogy hülyeségeket kéne tanulnom az eltolt egyetemi tárgyaimra, vagy újabban már abba is, hogy a tökéletes magány mostanában már nem annyira „áldott magány” többé.

Általában csak vadmacskákat próbálok sikertelenül magamhoz szelídíteni, de néha elkalandozik egy kicsit a fantáziám, és magam köré képzelek valami érdekesebb látképet.
Most is megpillantom a szemem sarkából egy másik világ eseményeit.
Viszont a mai nap egy kicsit más. Most nem csak passzív szereplőjévé válok a mesének. Azt hiszem, ezúttal nem szakad majd félbe minden egy pillantás alatt, hanem elérünk a régről gyűrűző mese egyik fejezetének végéhez.

Még mindig este van, viszont a városban tomboló tűz fénye vöröses sárgára festi a füsttel telített eget, amit csak néhány sárkány kósza szárnycsapása kavar fel néha.
De nem a mi harcunk ez. Nem a sárkányok gyújtották lángba a várost, ők csak az én kelletlen látogatásom miatt néztek most rá erre a világra. A lét rendjének őrzői nem örülnek, hogy kéretlenül érkeztem ide. De nem próbálnak megállítani. Van egy régi megállapodásunk, amit tiszteletben tartanak. Csak figyelnek, de nem avatkoznak közbe, míg én is betartom a szabályokat.

Már a csata jellegéből is látszik ez, hogy nem mi vívjuk és nem is mi okoztuk. Egyszerű közelharci fémfegyverekkel irtja egymást e föld két őshonos népe, amibe nem kívánunk beavatkozni.
Én magam teljesen fegyvertelenül sétálok keresztül az utcákon, még páncélom sincs.
Az ő szemükben egy kardlegyintéssel szétzúzható vézna torzszülöttnek tűnök, így igazából rám sem hederítnek, csak szorgosan ölik egymást a saját harcuk hevében.
Az egyik nép a kékes bőrárnyalatukat és markánsabb arccsontozatukat leszámítva hasonlít az emberekre. Ők használnak kovácsolt kardokat és páncélokat. Bár legalább 2 méter magasak.
A másik, agyagsárga bőrű, leginkább kétlábú disznókra hajazó faj pedig inkább bízza izmaik erejére a tompa baltáik roncsoló munkáját, mintsem leleményességre és taktikára a harcviselést.
Nehéz lenne megmondani, hogy ki miért harcol. De nem is érdekelnek igazán. Csak azért fürkészem itt köztük, mert keresek valamit, ami hozzám hasonlóan nem ide való.

Sokszor szétnéztem már ezen a bevezető úton, viszont sohasem tudtam biztosan, hogy merre menjek tovább, így visszatértem a saját világomba, ahol a szürke utcáknak csak a közvilágítás ad sárga fényt.
A mai bepislantásom során viszont elkapott egy érzés, ami megmutatta merre kéne indulnom.

Ugyanakkor most bevallom, hogy kissé álszent voltam, mikor azt mondtam, hogy nincs fegyverem. A sárkányokon túl egy, a helyiek által észlelhetetlen gép lebeg a fejem felett, melynek fegyverei automatikusan gyomlálják előttem az utat, ahogy keresztülvágok a harcmezőn.
Eddigi rövid látogatásiam alatt nem is volt dolga ennek a fegyverrendszernek. Most viszont, hogy elindultam a csata egyik gócpontja felé, már tömegével kell porrá égetnie előttem a katonákat.

Érdekes, hogy míg erőtlennek és védtelennek tűntem, addig nem foglalkoztak velem. Most viszont, hogy látszólag egy halhatatlan istenszerű lényként lépkedem a hulláik porával sózott földjükön, már tömegével rohannak rám. Így már nem egymást pusztítják, hanem együtt indulnak meg ellenem.

De elértem végre a célhoz, ami pislákolt a térképemen. Ugyanis a helyiek is kiszemelték már maguknak a másik betolakodót, akit keresek, így a gépei gőzösen dolgoztak az őt megrohamozó rajok felmorzsolásán, ezért már nem tudta többé álcázni magát előttem.

Mikor engem is meglátott közeledni, akkor egy kiterjedt robbantással próbált megszabadulni tőlem. De ez csak a marakodó lények tömegét söpörte félre, engem nem bánthatott. Ezzel csend és sötét borult az egész területre, ahol így már csak mi ketten maradtunk.

De látszik, hogy ő nem csak egyszerűen várt engem. Még azt is tudta, hogy harc nélkül magára fogom hagyni őt. A képembe röhögött egy jót, mert tudta, hogy én mit keresek, és azt is, hogy mostanra már számomra is világos, hogy ez sohasem volt nála. Még attól sem fél, hogy most esetleg pusztán mérgemben végeznék vele, mert tudja, hogy ez nem jellemző rám.

Miután kinevette magát, még henceg egy kört azzal, hogy kimondja, ő végig így tervezte ezt.
Nem is fárasztom vele, hogy pontosítsam. Hisz tudjuk azt is, hogy nem ő volt itt az ész, hanem aki felbérelte őt elterelés gyanánt, hogy eközben messzebbre bujdoshasson előlem.

Ez így már nem egy kalandozás, ami látszólag egyfajta mentőakcióba torkollhatott volna. Ez így egy hajtóvadászat, amiben én kerültem az üldöző szerepébe, és azt üldözöm, akit eredetileg keresni, és talán menteni is próbáltam volna, ha esetleg eltévedt a játék során.

De nem! Valahogy még ezután sincs csak úgy vége. Ismét egy új világot pillantok meg magam előtt. Egy kristályvilág, mely gyönyörű és csábító. Az első pillantás után mégis azt érzem, hogy sohasem lett volna szabad ránéznem. Mindazonáltal valamiféle mélyről feldadogó inger még most is próbál meggyőzni, hogy akár még egy apró lépést is megkockáztatathatnék anélkül, hogy belemorzsolódjak a kristálytengerbe. Én mégis azt érzem, hogy örökre kővé dermednék, ha akár csak egy másodpercnél hosszabb időre kinyitnám a szemem. Azt hiszem, már rég otthon kéne lennem, egyedül.

De szerencsére most nem sürget semmi, így legalább annyit elhiszem neki, hogy nem ez a nap lesz az új halálom napja. Arról viszont nem győz meg, hogy ne kezdjem még számolni a napokat.
Azt hiszem ennek az életemnek már vége, és ez akkor bizonyosodik majd be, ha egyszer újra ki merem nyitni a szemem.

///Frissítés:

Már pontosan tudtam, hogy mit keresek a kristályvilágban, de ki sem kellett nyitnom a szemem. Egy üzenet fogadott, hogy kár megkeresnem és magammal vinnem, mert ebben a világban senki sem tart már igényt rá, így kár leszakítani és átcsempészni ebbe a valóságba.
Menj haza, bújj el, senki sem kíváncsi már rád. És ezt most már sajnos el kell hinnem.
Nem teszt, megtévesztés, vagy rossz tréfa. Valódi és félreérthetetlen. Nincs többé "talán", csak az űr, amit maga után hagy, és ami nélkül sohasem leszek már egész.

Hozzászólások

(#1) janos666


janos666
nagyúr

Na, senki sem próbál tippelgetni, hogy miről is szól ez? :U
Mondjuk lehet, hogy jobb is. :DDD

TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.