Tegnap volt az Országos Scleroderma Egyesület közgyűlése. Még februárban léptem be, gondoltam, hogy bajom nem lehet belőle.

Czirják professzor kezdte a sort, elmesélte, hogy talán lassan ki meri mondani, hogy egyszer lesz remény, és a korai szakaszban diagnosztizált betegeknek javulhatnak az esélyei, a többieknél pedig az életminőség javítására.

Később volt osztálytársam Nagy doktornő tartott előadást, az isztambuli konferencia orvosi szekciójáról, csupa örömhírrel. Ez pedig az volt, hogy a sclerodermások is vállalhatnak gyereket

A végén a vezetőség tartott fényképes beszámolót a konferenciáról.

Én pedig kisebb rábeszélés árán, de jelentkeztem az elnökségnél, hogy szeretnék bekapcsolódni az egyesület munkájába.