Ez az idő is eljött. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer okostelefonra váltok, mert nem éreztem szükségét. Leginkább telefonálok, időnként írok pár SMS-t és ennyi. Ehhez nem kell semmiféle csoda.
Persze változnak az idők és változnak a szokások is. Előfizetést váltottam és ebben a csomagban már van valamennyi adatforgalom (na jó, nem kevés: 500MB) is, hát gondoltam, kihasználom. Az előző telefonommal ez viszont kínszenvedés volt. Nem is azért vettem, hogy netezzek vele.
Az utóbbi három telefonomnál az volt a lényeg, hogy minél kevesebb gomb legyen rajta és lehetőleg ne legyen valami gagyi vacak (korábban volt olyan is).

Kezdtem egy Sony Ericsson S500i-vel. Mobilaréna teszt

Igaz, hogy voltak gombok, de el lehetett dugni a legtöbbet, elvégre csúszkás! Közel két évig használtam és nagyon elégedett voltam vele.

Ezután jött a Samsung GT-s5230 (Star), ami egy belépő szintű tapifon. Mobilaréna teszt

Tudom-tudom! Buta kis ketyere, de amire kellett, arra jó volt. Tudtam, hogy mit veszek, de kellemes csalódás volt. Az anyag és összeszerelési minőség felülmúlta a várakozásomat és meglepően jól használható volt.

A következő (legutóbbi) készülék egy Samsung Wave 723 Mobilaréna teszt

Tetszett a szálcsiszolt alumínium hátlap és a gyári kijelzővédő burkolat. Összességében a készülék is rendben volt, de a Bada csalódás. A sebességével nem volt gond, de rugalmatlan és nehézkes. Talán a 2.0 jó lett volna, de az ígéretek ellenére sosem érkezett meg erre a telefonra. Mindemellett több mint két évig használtam. Gyakorlatilag elpusztíthatatlan.

Mellette használtam egy Sony Ericsson Xperia Mini-t. Mobilaréna teszt

Nem az enyém volt, csak kölcsön kaptam a kedvesemtől egy elfekvő SIM kártyával együtt. Így ingyen beszélhettünk egymással. Ezen már androidos készülék volt (2.3 gingerbread), de nem sokat piszkáltam (mivel nem az enyém).

Körülbelül 2-3 hónapja eljött a váltás ideje. A kedvesem régóta droidot használ, így jó pár (felsőkategóriás) készülék megfordult a kezeim között (SGS II, Note, SGS III), úgyhogy nem volt kérdés, hogy droidra váltok és az sem, hogy nem az alsóbb régióból válogatok. Mivel megváltoztak a (telefon használattal kapcsolatos) szokásaim, egyértelmű volt, hogy kétmagos proci és legalább 4”-os kijelző kell, minimum 800x480-as felbontással. Több készülék is versenyben volt, de végül egy Samsung Galasy S II-re esett a választásom. Mobilaréna teszt

Nagyon jó áron sikerült hozzájutni. Függetlenül, 2 év gyári (magyar) garanciával 96K volt az ára és gyárilag ICS (4.03) fut rajta.
Azt hiszem, hogy a telót nem kell dicsérnem. Aki egy kicsit is ért hozzá, az tudja, hogy egy egészen kiváló darab. Inkább az Androiddal kapcsolatos tapasztalataimról beszélnék (mint laikus és kezdő).

Sokak szerint eleinte nem egyszerű vele, mert eléggé összetett. Mondhatjuk azt is, hogy bonyolult és időnként logikátlan, mindezek mellett pedig van pár hülye „szokása”.
Szerintem viszont könnyen megszokható és könnyen megszerethető. Aki egyszerűségre vágyik, az egyszer beállítja és onnantól nem kell foglalkoznia vele. Teszi a dolgát. Aki szeret buherálni, az is megtalálja a számítását, mert megvan rá a lehetőség.
Számomra semmiféle nehézséget nem okozott, egyből otthonosan éreztem magam. A Bada után kifejezetten üdítő a használata, mert rendkívül rugalmas. Úgy állítom be, ahogy nekem tetszik és nincs megkötve a kezem.
Az viszont kétségtelen, hogy Anyukámnak nem javasolnám! Fogalma sem lenne, hogy mihez kezdjen vele. Valószínűleg a felhasználók nagy része is hasonlóképpen viszonyul hozzá, mint a Windows-hoz. Valaki beállítja, ő használja, de ha félrenyom valamit, akkor indul a pánik!
Divat ide, népszerűség oda, ez bizony már nem a klasszikus értelembe vett telefon, hanem számítógép, annak összes előnyével és hátrányával!
Van azért pár dolog, amit nem értek. Az értesítési sáv (vagy a fene tudja, hogyan nevezik azt a lenyíló izét a kijelző tetején ) nem személyre szabható (SGS III Android 4.1.2 esetén már igen), pedig jó néhány beállítás elférne még ott, másokra viszont semmi szükségem. Határozottan hiányzik onnan az adatforgalom ki/be kapcsolása (nálam nem megy állandóan, csak ha kell), viszont semmi szükségem az automata elforgatás ugyanezen beállítására. Mi a fenéért akarnám kikapcsolni?
Számomra az sem logikus, hogy amikor bekapcsolom a blútyúkot, külön be kell kapcsolni a készülék láthatóságát a beállításokban.
Arra sem találtam még megoldást, hogy amikor SMS-t küldenék, a sima szöveget is MMS-ként küldi (küldené) a ketyere. Pedig az MMS ki is van kapcsolva a készüléken. Amikor egy SMS-re válaszolok, akkor nincs gond. Tudom-tudom! Miért nem használok valami normális appot (Go SMS, Handcent SMS)? Azért, mert a gyári is tökéletesen megfelelne, ha működne rendesen! Vagy ez túl nagy elvárás?
Utóbbi soraimon felbuzdulva gyorsan telepítettem a Go SMS-t és (nem meglepő módon) tökéletesen működik! Azt persze nem tudom, hogy a probléma a Google, vagy a Samsung hibája-e (gyanítom, hogy az utóbbi), de végül is mindegy. Ez egy olyan alap funkció, aminek illene jól működni. Vagy ez már annyira idejétmúlt, hogy nem foglalkoznak vele? A mindenféle közösségi és chat oldalak mellett ezt már nem használja senki? Nem hinném, hogy így lenne (vagy csak én vagyok túl öreg ).
Zenét hallgatni, könyvet olvasni, filmet nézni, vagy játszani (na, ez az, amit én nem csinálok), de akár létrehozni egy doksit, tökéletesen alkalmas a droid, hiszen rengeteg alkalmazás van, mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt. Időnként böngészek a neten, megnézem az e-mail-eket, időjárást, menetrendet, térképet. Baromi kényelmes!
Az egy dolog, hogy zenét inkább MP3 lejátszón hallgatok és könyvolvasón olvasok, filmeket pedig számítógépen, vagy TV-n nézek, már csak azért is, mert szeretem, ha a telefon fél napnál tovább bírja feltöltés nélkül ( ), de nem baj az, ha van egy „tartalék” kéznél.
Ezalatt a pár hónap alatt nagyon megszerettem mind az S II-t, mind a droidot! Nekem tetszik és csak ez számít!