A történet ott kezdődik, ahol minden történet szokott, az elején. ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Volt egyszer, hol nem volt, egy :L nevű blogbejegyzés, ahol sok játékos kedvű ember megfordul. Mint például moonlight115, aki nemcsak a hajaknak, hanem a szavaknak is mestere; meg Vakegérke, aki szintén jól bánik a szavakkal és a rímekkel. Egy szép nap Holdfény (ez az egyik becézése moonlight115-nek) ezt a képet mutatta meg az :L lakóinak:
A képet Iomega fórumtárs gyorsan A Kis Hableány és Kaszanova névre keresztelte. Erről a képről szól a történet, egyenesen Holdfény kolléganő és Vasegér (igen, őt meg így becézzük) tollából:
Holdfény:
Tüzesen sül le a Hableány lába
Az égi sugár nyargal
Rücskös bokájára... 
Vasegér:
Döglik Kasza Nova,
pofáját támasztja,
közben nem is figyel
Hableány vágyára...
Holdfény:
Nem is kéne figyelnie oly nagyon,
Hableányt eme alkonyaton
Majd' megeszi az unalom
És csak arra gondol folyton:
- Mit képzel ez a barom?
Itt heverek parlagon...
Szőrös csókjára szomjazom!
Ha nem csíp izibe faron,
Még ma megcsalom!
Vasegér:
Csalod ám te bizony
a régi pasidat!
De fogadom, hogy
el is unod magad!
Hirdetés
Mármint velem csalod,
magad velem unod.
Napozz tovább, szentem,
magamat kimentem,
szeretnék rád nézni...
Mégis, hogy nézel ki?
Te sem vagy szebb nálam,
megvonom a vállam.
Mindkettőnknek vannak vágyai.
Nekem a sör. Hát neked mi?
Holdfény:
Sörhasú Kasza Novám,
Az élet színpadán
Csak bámul bambán,
Szürcsöli a sörét lomhán...
Közben csak nő a szőr mellkasán.
Hopp, itt repül egy papírsárkány!
S ő elbődül, mint oroszlán:
- Ez ám a harci zsákmány!
S Hableányra pillant sandán.
- Elárultad vágyadat,
Sárkányra fáj a fogad!
Leszek én a sárkánynőd,
Oly hatalmas vonzerőd!
Vegyél nekem karkötőt
Vagy egy szép napernyőt!
Talán hozzak lázmérőt?
Napszúrást kaphattál...
Ki sárkánnyal paktál...
De hát mire számíthattál?
Vasegér:
Ó, te balga házisárkány,
van nálad üdítőbb látvány?
Nincs. És hadd mondjak annyit,
rajtad kívül nem csalok meg senkit.
Karkötőt? Tán bilincset!
Kezedre, lábadra egyet.
Jó lenne, akárhogy nézem,
legalább nem költenéd a pénzem.
Még a sört is sajnálod tőlem,
ha iszom, kiátkozod belőlem.
Mondd, élet ez? Igen. De keserves.
Légy mint soha, egy kicsit kedves.
Tudod, nem vágyom másra,
mint egy kis kényeztetásra.
Szeress, omolj a keblemre,
hajtsd szép fejed a vállemre.
Holdfény:
Omoljak kebledre?
Így tegyek kedvedre?
Szememet emelem tekintetedre,
Esküszöm életedre,
Emlékezni fogsz eme tettemre,
S ha ráverek fenekedre,
Ha vágysz is egy menetre,
Nem nézel rám fenekedve!
Felmászol az emeletre,
Rádőlsz a kerevetre,
Álom borul szemeidre,
Szárnyakat varrok a képzeletre,
Elrepülök napkeletre,
S hogy rímeljek a rímeidre:
Ez a válsz leveledre...! 
Vasegér:
Szeretlek, Hableány, szeretlek tégedet,
tuskó lábaidat, lapát kezeidet.
Omolj csak, omolj, én már alig várom,
hiszen ki tenné, ha nem Te, drága párom.
Üss, csak üss, ha erre kedved támad,
nagyon meglepődsz majd, leesik az állad,
mert kukkot sem fogok fájdalmamban nyögni,
inkább szerelmedért fogok könyörögni.
Ha kelet, hát legyen, röppenj, drága kincsem,
de nem ám egyedül, vígy engem is innen.
Holdfény:
Kedves drága Kasza Novám!
Tárva vár a hálószobám.
Reppenj ide szaporán,
Szaggasd szét a pongyolám!
S ha túl vagyunk éjünk mámorán,
Nászindulót játszok majd a zongorán.
Én leszek a menyecskéd,
Aki hozzád méltán gyengéd.
Ne törd te a fejecskéd!
Ha veszel nekem kiskecskét,
Kapsz egy kupa söröcskét!
Míg gigád mohón nyeldes,
Játszhatod a hősszerelmest,
Boldogságunk így lesz teljes,
Kérlek, légy töredelmes:
Ugye nem leszek tőled tetves?
Vasegér:
Egybekelünk, drága kincsem,
tetvem nékem egy se nincsen.
Nem leszek én többé nomád!
Rohan hozzád Kasza Novád.
Holdfény:
Nomád Kasza Novám, mondd:
Nem vagy te egy kicsit bolond?
Vasegér:
De! Mióta megláttalak,
agysejtem mind szerte szaladt.
Édes illatodra vágytam
éjjelente az ágyamban.
Bolondságban egy pár leszünk,
nappal "köhömm", éjjel eszünk,
nem törődünk az idővel,
csakis egymás szerelmével.
Holdfény:
Otthonunk lesz Szingapúr,
Hol a kurta farkú az úr,
Kasza Nova kandúr,
Ki szerelmetes trubadúr,
Óh, a nagyúr ficsúr.
S ha egy rímet elszúr,
Sose fogja el a pandúr!
Vasegér:
Említettél, édes lányom?
Uralkodni én nem vágyom,
nem is megyek Szingapúrba,
jó nékem a magyar puszta.
Jó egészséget kíván kurta farkú Lalos, a fuvaros.
Holdfény:
Kasza Nova pusztán kapál,
Míg Hableány rá nem talál.
Szép, mint a friss rózsaszál,
De a szája be nem áll,
Üvölt, mint a sakál:
- Kasza Nova ne lazsálj!
De őkelme vitába száll,
S lángra kap a szalmaszál.
Hableányka hangja fullad,
Keserű könnyet hullat.
De mire új nap virrad,
Lelke vidámulhat:
Csillapítva étvágyukat
Kasza Nova nem lohad,
Megveti az ágyukat,
Megtölti az ágyúkat,
S eldobják az agyukat!
...a jó édes annnyukat!
Vasegér:
Ne sírjál már édes szentem,
lecsókolom könnyed menten.
Kasza Nova csak a tiéd,
felfedezem minden pihéd.
Lesz majd egyszer szép nagy házunk,
nem éhezünk, sose fázunk,
egymás kezét fogva ülünk,
és majd együtt emlékezünk
mindarra, mit éppen teszünk,
nagyon, nagyon büszkék leszünk.
Holdfény:
Nem zavar, hogy farkam van?
Halfarokkal hogy térdeljek templomban?
Kinevetnek gúnyosan,
Bánt ez engem súlyosan!
S ha rád tapadok pajzánan,
Ruhátlanul, csinosan,
Felfortyansz majd haragosan:
Korlátoz a párzásban!
