Aki esetleg nem ismerné az előzményeket:

Kispapa blog: A nagy várakozás. (-:

00:10.
Mamóca kijön a wc-re. Ezzel még semmi különös nincs. Bent vagy 10 percig. Kijön, Mondja, hogy éppen most távozott a nyákdugó De ez még semmit nem jelent. Na persze. Rá 2 percre nyog egy nagyot. Ránézünk az órára. Kb 30 másodperc és abba is maradt Megjött az első fájás??

00:32.
Egy rövid fájásocsak volt. Mintha maga sem tudná eldönteni, hogy szeretné-e vagy sem. Én drukkolok neki, hogy igen

00:39.
Most Mamóca vagy rosszul érzi, vagy ilyen rendszertelenül jönnek a fájások. Ismét volt egy közel fél perces.

01:18.
Rendszertelen időközönként és hosszan érzi Mamóca, hogy fáj a hasa. Olyan mint ha jósló fájások lennének, de annál jóval erősebbek. Az első 2 fájára is azt Mondta, hogy elégé kellemetlen érzés volt. Remélem bírni fogja és nem lesz gond.

01:34.
Közel 1 perces fájáson vagyunk túl. Érdekes, hogy nem keménykedik meg úgy Mamóca pocakja, mint néha szokott. Inkább a menstruációs görcsökhöz hasonlít.

02:07.
Most is volt egy rendes fájás. Sőt. Több is és elég gyakran. Most már rendesen méri az időközöket a Mamóca. Ha rendesen beáll egy bizonyos időközre, akkor nagyyából tudjuk, hogy hol is tartunk. Mondjuk az egy picit zavaró, hogy már az elején elég sűrűn jönnek a méhösszehúzódások. Mintha az elejét észre sem vette volna Mamóca. No nemsokára okosabbak leszünk.

02:45.
Most is volt egy nagyobb fájás. Az utóbb bejelentkezésem óta már több is. Úgy néz ki, hogy valahol a 10 perces és az 5 perces fájások között vagyunk.

03:35.
Beértünk a kórházba

04:22
Wlanon vagyok, remélem nem fog szakadozni. Bejöttünk a kórházba. 4-6 perces fájásai vannak Mamócának. Amint bejöttünk nemsokára feltették CTG-re. Elvileg 5:30 körül lesz a következő. Mindjárt beizzítóm a fényképező gépet. A gyenge wlan jelre való tekintettel csak write only leszek. Amilyen szűrűn csak tudok bejelntkezek. Legközelebb a ctg után jövök, ez kb 6 óra körül lesz.

07:45.
A szülés elősegítése végett megrepesztették a méhburkot, és elfolyt a magzatvíz egy része. Már hivatalosan is szülünk A fájások 5-10 percenként vannak és 30-50 másodpercesek. Azt mondja a bába, hogy a magzatvíz elfolyása miatt rendszeresebbek lesznek a fájások. Első becslések szerint valamikor kora délután jöhet a világra a kicsike

9:36.
3-5 perces fájások. Szépen lassan az összes magzatvíz elfolyt. A hosszabb szünetek után mindig erősebb és hosszabb fájás jön.

10:07.
Sajnos Mamóca nem tágul elég gyorsan, ezért kapott egy méhszáj lazító koktélszurit. Annak rendje és módja szerint le is zsibbadt tőle.

Ezután eléggé felpörögtek az események és eléggé mással voltam elfoglalva, így csak ~2,5 hónap távolságból, a pontos időpontokat mellőzve, amolyan zaznásítva fejezném be ezt a napot.

Szóval ott tartottam, hogy megkapta a méhszájlazítót, amitől nem csak, hogy egy picit elzsibbadt, de igen durván beindultak a fájások. Gyakorlatilag a szuri után 1 perccel jött az első, igaz fájás, ami elég készületlenül ért minket. Gyakorlatilag, ha nem kapom el Mamócát, akkor ott helyben összeesett volna, mint valami zsák. No, itt láttuk, hogy ennek már a fele se tréfa, és itt bizony nem is lesz olyan sétagalopp, mint reméltük. Minden esetre Sikerült felfeküdni az ágyra, és a következő fájás után sikerült átöltözni a hálóingbe. Ezután szépen sorba jöttek az egyre erősödő fájások, 1,5 percenként 40-45 másodpercesek. A 4-5 fájásnál közölte (nyögte) Mamóca, hogy feladja minden elvét, és mégis kellene az a fájdalomcsillapító.Szóltam a szülésznőnek, és cirka 15-20 perc múlva meg is kapta a második szurit. Kérdeztem a szülésznőt, hogy kb mennyi idő múlva fog hatni. Azt mondta, hogy észre fogom venni, de kb 5 perc. Eltelt az 5 perc. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a fájás után Mamóca elalszik! Mi van? Fájás, alvás. Fájás, alvás. Fájás, alvás. Ez egész délig, így ment. Addig megpróbáltam írni a blogba, de nem sikerült WiFi-t találni.

Telt múlt az idő, és egyre erősödtek a fájások, így a Mamóca már a fájások között sem aludt el, inkább csak elbódult. Ez az időszak viszonylag eseménytelenül telt. Hallottam a szomszédom szülőszobákban született kisbabák sírását. Folyamatosan próbáltam nyugtattam és biztattam Mamócát, hogy nemsokára a mi kisbabánk hangját fogjuk hallani Közben ~2 óránként bejött a szülésznéni, megnézte Mamócát. Konstatálta, hogy ez a kisbaba még mindig nem akaródzik kijönni onnan, de nem baj az, majd kijön az. Olyan 2 óra körül behoztak egy CTG-t, ami a méhösszehúzódásokat és a baba szívritmusát figyeli. Ennek segítségével egész jól tudtam tudtam irányítani, hogy mikor vegyen levegőt, mikor kezdjen nyomni, mikor pihenjen. Közben persze minden percben ott kellett lenni, folyamatosan ment a biztatás, meg a szorítás, meg a segítés. Ekkor körül mondta a szülésznéni, hogy most már lehet tolni, amennyire
csak lehet, mert már igencsak látszik a fejecskéje.

Persze a kicsike még mindig nem nagyon akart kibújni. 3 óra körül már a szülésznő mellett feltűnt egy dokinéni is.

Nézegetik, nézegetik Mamócát, a Babócát, a CTG-t. Hümmögnek, bólogatnak. No, bizony kelleni fog. Mire kérdezhettem volna, már elő is kaptak egy szuris fecsit és egy fájás kellős közepén kapott a Mamóca egy helyi érzéstelenítőt közvetlenül a gátba. A fájás közben ez fel sem tűnt neki. Majd előkaptak egy ollócskát és a következő fájásnál meg is egy mozdulattal meg is volt a gátmetszés. Közben minden fájás kellős közepénél, felhúzott térdekkel, összeszorított foggal, benntartott levegővel, teljes erőből nyomni kellett.

Teltek múltak a percek, jöttek mentek a fájások, de a Babóca csak nem akart kijjebb jönni. Szülésznéni és dokinéni tanakodik, ide bizony kelleni fog a doktor úr.

Itt egy kicsit megijedtem, hogy el akarják vinni császármetszésre, mert annyira elhúzódik a szülés, de szerencsére nem így lett. Mint kiderült a doktorbácsi kb 190 cm magas, és legalább 110 kg-os bácsika. Nos, neki "csak" annyi feladatot kellet ellátnia, hogy Mamóca fejénél, egy sámlira állva, a fájás kellős közepén (láb felhúz, levegő bent, fogak össze, teljes erővel tolás) ökölbe szorított kézzel a gyomrszájába mászott, és teljes súllyal tolta Babócát kifelé. És mindezt kb 10 fájáson keresztül. Még nézni is fájdalmas volt. Szerencsére erre a jelenetre Mamóca nem emlékszik.

Minden esetre ekkor négyen álltunk Mamóca és Babóca körül, és hatan igyekeztünk azon, hogy megszülessen Babóca.

És egyszer csak, az egyik ilyen gyömöszölős, sírvanyomós fájás után hopp, kibújt a fejecskéje.

És a következő fájásnál hopp, kihúzták Babócát és a szülésznéni bejelentette, hogy kislány, gratulálok hozzá, egy gyönyörű kislány született....

Ez volt (hivatalosan) 15:45 perckor, gyakorlatilag 15:47-kor. Legalábbis a fali óra szerint.

A fájások gyakorlatilag ezzel meg is szűntek. A méhösszehúzódásokat a CTG még kimutatta, de számottevő fájdalommal már nem járt. Tündikét gyorsan feltették Mamóca mellkasára, és betakarták egy puha, meleg törölközővel. A szülés után pár szusszanásnyi idő után, ami nem lehetett több 1 percnél, kezembe adtak egy kisollót, akkor most lehet elvágni a köldökzsinórt.

Én kissé kábán, bárgyú vigyorra a fejem tettem eleget a felkérésnek. Ilyen sem sokszor fog előfordulni az életemben.

A következő összehúzódásnál megszületett a méhlepény is, de ez már sem fájdalommal, sem különös nagy odafigyeléssel nem járt. Ez már amolyan mellékes történés volt...

Eltelt néhány perc, a kislány hallatta hangját. Elkészítettem az első fotót és az első videócskát. 10 perccel a szülés után elvitték a kislányt lefürdetni, és felöltöztetni. Amikor ez megvolt becsavarták a törölközőbe, és a kezembe adták, és én ott ringathattam az én pici kislányomat, aki alig 10 perce született.

Nem igazán lehet leírni ezt az érzést, amit akkor az ember érez, de mindenki elhiheti, hogy az életem legszebb pillanata és legcsodálatosabb érzése volt. Tényleg leírhatatlan. Fantasztikus. Egyszerűen fantasztikus......

üdv, föccer