Az igazat megvallva megszállott játékos vagyok. Ezen az sem tud változtatni, hogy most töltöm lassan a 3X-et, továbbá egy csodálatos 2 éves kisfiú apukája illetve egy gyönyörű nő férje lettem.
Az életem pereg, a napok telnek, a szokásos mederben csordogál minden és természetesen mindig gémezek. Csak így magyarul: gémezés.

Fenti szó kb. az Amigás korszakban nyert értelmet nálam. Feri barátomnál órákig tudtunk ökörködni egy kis street figtherrel, 1 perc játék, 5 perc lemezről töltögetés. Meg volt a varázsa.

Teltek az évek majd megvételre került egy PS1-es konzol nagyapám útján. Nagy volt az öröm. Az enyém volt, a sajátom. Szerintem ekkor ''kattantam'' meg. A játékőrület elvitte cseppnyi eszem maradékát de óriási élményt is nyújtott. Barátok lettünk. Ő meg én. Jöttek a testi-lelki jó barátok is nyúztuk éjjel-nappal.

Majd beköszöntött a munkás-korszak. Ekkor jött ám a jó világ. Munkám minden gyümölcsét konzolozásba fektettem:SEGA Dreamcast,PS2,XBOX. Lövésem nem volt még a számítástechnikáról: a hardverekről, a szoftverekről, telepítésről, BIOS-ról, ONLINE játékról. Mivel szüleim nem igényelték a technikai fejlődést - az első mikrónkat is én vettem -ezért vajmi keveset tudtam a PC-ről ( bavallom most sem állok a helyzet magaslatán ).

Aztán egy nap összefutotam Zoli osztálytársammal, aki egy jól menő számtech cégnél pakolt össze gépeket .Ekkor már pörgött a sulinet láz, rábeszélt és én invesztáltam.
Elsőre. Nem keveset.
Feleségem kicsit megszédült az ár hallatán ...de tudod...sulinet...adóvisszatérítés...nem fog fájni. Megvettem. Kezdeti nehézségek persze voltak, miután a net beköltözött a fórumokon kérdeztem hülyeségeket és okosítottam magam.

Utána kezdődött a kánoán számomra: Call of Duty online. Mivel eléggé sok barátom tolta PC-n én is csatlakoztam hozzájuk. Igazi hardcore játékosok voltunk. Mivel már család volt mindenkinek főleg éjszaka nyomattuk. Tényleg megszállott lettem...illetve valami más is megfogott. Az együtt játszók baráti közösségének összetartása, a vidámság, a jó humor, az önfeledt beszélgetések éjszakákon át.

Ezeket lassan kezdték elrontani a csaló kis idióták, akik nem elég hogy bosszantották az embert de még agyilag is fárasztottak értelmes beírásaikkal. Persze szólni nem mertek, mert kiderült volna, hogy ők csak tizenéves hülye gyerekek, akik mindenben okosabbak nálad. Meguntam az egészet.

Újból konzolkorszak lett belőle: XBOX 360, a sokat szidott. Vannak hibái, elismerem nem kevés. A hardver egy nagy rakás szar. Így tömören fogalmazva. Viszont az élmény megfizethetetlen. Nem tudok szabadulni az ördögi körből, tényleg JÁTÉKOS vagyok.

Azonban a fentieket figyelembe véve elgondolkozok: miért költök évente PC fejlesztésre 10 ezreket? Mi fog meg benne? Végül is azért kellett, hogy jól szórakozhassak. Most már azonban itthoni partner, munkaeszköz lett. A feledhetetlen online játékélményre ott van egy konzol gép, amit évekig nem kell fejleszteni. Nem kell izgulni a vidkari, a memória és a többi hardver miatt. Ugyanazt az élményt nyújtja egy 120cm-es plazmán, mint egy 19'' monitoron. Jah és ha elromlik? Nincs gond MS support 2 évig ingyen szervizeli.

Akkor most minek fejlesszek PC-t? Hogy ne maradjak le a fejlődő technika ördögi köréből? Szükség van a már megszokott otthoni alkalmazásaim futtatásához 4 magos processzorra, 8xxx-es vidkarira, 4 GB memóriára? Vagy mindezt csak a cégek adják el nekem vagy az elértéktelenedés?