Már a negyedik hétvégét tölti el nálam. Reggel felkelek, és csak gyönyörködöm a látványban. Itt van, velem. Boldogan, nyugalomban.

Nincs is annál jobb, mint amikor reggel nem egyedül kelsz fel, hanem kinyitod a szemedet, akkor Ő az első akit megpillantasz. Mosolyogsz egy kicsit, karoddal jobban magadhoz szorítod, megpuszilod, és a reggeli kávé közben a falnak támaszkodva figyeled, ahogyan jóízűen alszik, őrzöd álmát, hogy senki meg ne zavarja. Apró jeleket veszel észre az arcán, és tudod, hogy most az álomvilágában is "jó" történik vele.

És kinyílik a szeme...