Hihetetlen hogyan vagyok ennyire bolond. Imént öltem meg a letöltőgépembeli 80GB-os Seagate vinyómat. És egyáltalán nem mondhatom hogy csak kis százalékban múlott rajtam.
Mert:
• nekem mindenféleképpen ki kellett próbálni hogy ha az IDE-to-USB külső adapteremet egy rack fiókra dugom rá és oda teszem bele a vinyót hogy akkor vajon működik-e (hogyne működne, havernál is próbáltuk már). 
• mindezt képes voltam annak ellenére megtenni hogy az a fiók már régebben sem működött, ha a nagygépben benne volt a gép vagy nem kapcsolt be vagy nem ismerte fel a vinyót (védelmemre szóljon hogy azt hittem a tápommal volt gond már ekkor is).
• mert abba nem gondoltam bele, hogy a 4 ezer forintos USB átalakító tápegységében esetleg nincs zárlat elleni védelem. 
(remélem aki erre jár tanul a káromból)
Szörnyen utálom magamat, még nem látom át, de remélem hogy semmi fontos adatom nem követte az örök vinyómezőkre (emlékeim szerint nem, vagy csak nagyon nagyon minimális), és még az is szerencse hogy pénteken másoltam fel minden egyéb dolgot róla a nagygépre (ugyanezzel a kábellel). De akkor is aaarrghhh, ez a vinyó már hosszú évek óta szolgált engem és úgy vigyáztam rá, ráadásul ajándékba kaptam 
Azt hiszem ezt az USBs adaptert most egy ideig fentartásokkal kezelem, még ha közvetlen nem is ő tehet róla (pedig most vettem itt a PH!n)
R.I.P. 
Ha nagybátyó erre jár valószínűleg most megemlegeti ezt, mert ő is sütött már meg egy vinyót rackben. Nos, beléptem a klubba. 
persze, hogy nem lett jó...
