Csak azért írom meg ezt a szösszenet mert találtam neki egy ideillő címet... Furán nézett volna ki cím nélkül. De végül sikerült találni egyet.

Na, a lényeg az, hogy pár éve feltűnt pár furcsaság bennem. Sose gondoltam volna, hogy ez furcsa, azt hittem teljesen hétköznapi dolog. Viszont a napokban egyre inkább úgy gondolom, hogy mégsem olyan szokványos dolog ez ami velem bennem az én fejemben zajlik.

A legelső még kevésbé furcsa dolog az az, hogy színeket társítok bizonyos számokhoz. Persze mindenki képes színeket képzelni bizonyos számokhoz - legalábbis úgy tudom - de nálam ez amolyan alapértelmezett. Tudatalatti dolog. Én nem társítok színeket a számokhoz, hanem amikor számokról van szó akár beszéd közben vagy csak olvasok róla stb... mindig megjelenik előttem az a bizonyos szám színesen. Tehát a dolog fordított, eleve színes számok képe jelenik meg előttem mikor bármilyen körülmények között és bármikor számokról van szó. De nem mindegyikről.
A helyzet a következő:

0 - fehér
1 - fehér, nincs kifejezett színe
2 - fekete
3 - világos piros
4 - sárga
5 - sötétszürkés,barnás
6 - határozott barna
7 - zöld - olyan tompább, kekiféle
8 - határozott piros
9 - kék

És ennyi. Tízes ezres számoknak már nincs színe. Viszont bizonyos évszámokkal is így vagyok. 1930-as évek világos piros, 40-es évek sárga, 50-es évek szürkésbarna (van ilyen egyáltalán?), 60-as évek barna, 70-es évek zöld, 80-as évek piros, 90-es évek kék, kékesszürke. Tehát ezek pontosan megegyeznek a sima egyes számjegyek színeivel. Annyi van még, hogy az 1800-as évek bármelyike azonos piros a 8-as számmal illetve az 1980-as évek színeivel. Ugyanígy a többi.
Nem tudom hogy ez mennyire furcsa, nekem eddig teljesen hétköznapi volt az egész. Sokáig elintéztem annyival, hogy valahol biztos ilyen színekkel láttam / olvastam ezekről és azért. Aztán kiderült, hogy nem. Kérdeztem családtagokat, ismerősöket. Nekik nem ugrik be semmi a számokról, semmilyen szín. Persze ők is tudnak színeket társítani a számokhoz ha megkérem őket... De az nem ugyanaz. Náluk ez nem automatikus alapértelmezett dolog, hanem akaratlagos.

De ez a rész volt számomra kevésbé furcsa. Ez viszont, amiről most akarok beszélni már sokkal érdekesebb.
A minap néztem egy filmet egy autista nő életéről. Temple Grandin-nek hívták. 8,2-t kapott az IMDB-n a film, tehát mások szerint se rossz. A lényeg annyi, hogy ő egy híres autista nő. Akit az anyjának sikerült megtanítani beszélni és rendesen kommunikálni. Persze attól még autista maradt csak nem olyan bezárkózott stb... A lényeg, hogy ő lediplomázott és jelenleg tanár egy Amerikai egyetemen. A történet egyébként teljesen igaz. Na az igazi lényeg az, hogy ez a film állítólag kifejezetten jól bemutatja az autisták látásmódját a világról. Hiszen a nő tud kommunikálni teljesen jól így el tudta mondani mit hogyan lát és gondol.
Bemutatták a filmben, hogy mikor beszélnek neki valamiről ő mindig képeket társít a gondolatokhoz amik "tudat alatt" meg is jelennek a szeme előtt. Valamint azt is bemutatták mennyire képekben látja a világot. Mondjuk mikor épített egy kerítést, akkor elképzelte az egészet felülnézetből valamint a dőlésszögeket, irányokat, fokokat stb... És én továbbra sem értettem mi ebben a különleges, hiszen én is mindent így csinálok, így képzeltem egész életemben. Jó, annyi a különbség, hogy az az autista nő sokmindent szó szerint vesz. Tehát mikor azt mondták neki, hogy feküdjön le időben, mert ők a "kakasokkal kelnek" - vagyis hogy korán reggel mikor a kakas kukorékol - akkor a nő azt úgy képzelte el, hogy szó szerint ők egy kakassal együtt kelnek ki az ágyból. Mindezt persze képekben.
No, de a lényeg továbbra is az, hogy nekem mindez amit a filmben láttam és itt leírtam az ő ilyesfajta képies látásmódjukról az nekem teljesen hétköznapi dolog. Nem tartottam különlegesnek.
Nálam is hasonlóan van, minden beszélgetés közben képek villannak fel az adott témáról. Akkor is ha olyanról van szó amit még soha életemben nem láttam. Akkor nyilván egy valami kitalált, elképzelt kép.

A furcsaságát a dolognak az adja, amikor megkérdeztem a páromat, hogy miért különleges az a látásmód amit a filmben bemutattak, hogy nála ez nem így megy? Mire mondta hogy nála nem.
Egyszerű kérdést tettem fel. Hétköznapi beszélgetésben előjön, hogy "holnap el kell mennünk a bankba". Ekkor a beszélgetés pillanatában és folyamatában nekem megjelenik a bank képe, ahogy ülünk az autóban és megyünk a bankba, ahogy ott állunk bankban stb... Neki viszont semmi. Hiszen nincs mit elképzelni, nem mondtam, hogy képzeld el álmaid házát se semmi ilyesmi. Csak egy hétköznapi beszélgetés volt, el kell menni a bankba. Nekem viszont abban a pillanatban az egész folyamat, amolyan félig mozgó képként lefutott előttem.
Ugyanezt megkérdeztem munkatársaktól és családtagoktól is és náluk sincs semmi.

A dolog megtévesztő lehet, mert az ember sok esetben használja a képzeletét. Ha pl azt mondom, hogy alma, akkor biztos mindenkinél előjön az alma képe. Ez páromnál is stimmelt. De pl egy teljesen hétköznapi beszélgetés esetében, ami nem konkrét tárgyra utal ott ez általában nem jön elő. Jó példa volt erre a bankos, de lehetne akármi más. Nálam mindig, minden esetben megjelennek ilyen képek. A lehető legegyszerűbb legsemmitmondóbb beszélgetés alatt is.
Természetesen ez is tudatalatt történik. Igazából sose tűnt fel a dolog, azt gondoltam ezzel mindenki pontosan így van mint én, egészen az említett film megnézéséig. Persze ez nem tudom mit jelent pontosan, tudtommal nem vagyok autista , de a filmbeli hasonlóság egyértelmű volt nálam és ahogy a rokonok reagáltak a kérdésemre az is elég egyértelműnek tűnt.

A harmadik dolog - csakhogy kapcsolódjon is valami a címhez - az pedig az, hogy állandóan jár az agyam. Ez viszont feltűnő már és kezd zavarni egy kicsit. Ezt is rohadt nehéz leírni és jellemezni, mert nekem teljesen természetes az egész. De gyakorlatilag folyamatosan jár az agyam és folyamatosan agyalok valamin. Párhuzamosan általában 2-3 dolgon egyszerre. De elég aktív az asszociáció is. Egyik gondolat elvezet egy másikhoz és így tovább... Sajnos van épp elég gondom hogy legyen mind agyalni, de ha nincs akkor csinálok magamnak. Imádom a fizikát, az asztrofizikát és a kvantumfizikát. Relatíve sokat is olvastam róla. Tehát ha semmi sincs akkor ezen agyalok éppen.
Sokszor ez úgy megy, hogy tudat alatt alatt agyalok ezeken a dolgokon. Tehát úgy tudnám jellemezni, hogy tudat alatt egy szinttel még lejjebb. Így az egész olyan, hogy sokszor észre se veszem, csak azt hogy valami asszociációra késztet, majd pedig azt, hogy jutottam valami végkövetkeztetésre. Mondok egy példát.
Kimegyek cigizni ránézek a csillagokra. Erről eszembe jutott a végtelen világ elmélet és annak lehetőségei, paradoxonai. Olvastam már erről, hogy ha a világegyetem végtelen lenne, akkor végtelen számú csillagot tartalmaznak amik végtelen fényerősséget eredményeznének ami miatt éjszaka is nappali világosság lenne folyamatosan... stb stb stb... Ezért elvileg nem lehet végtelen a világegyetem. Na és az a lényeg, hogy ott gyors agyalás után rájöttem a paradoxon feloldására. De a folyamatra nem emlékeztem. Ez kb úgy zajlott, hogy ránéztem a csillagokra -> eszembe jutott az Olbers paradoxon -> beleszívtam egyet a cigimbe majd a következő pillanatban megvolt megoldása, illetve feloldása. Hogy hogyan jutottam el odáig, hirtelen nem tudtam volna elmondani, csak azt tudtam hogy helytálló, mert végiggondoltam. Majd utána elkezdtem "tudatosan is" gondolkodni és úgymond visszavezetni a megoldásból a dolgot, hogy rájöjjek a miértjére. És végülis sikerült, de ez a "visszafejtés" már nehézkesebb volt.
Aztán rákerestem a neten és megtaláltam a kapcsolódó wikipédia bejegyzést. És az általam kitalált paradoxon feloldása teljesen helytálló volt.
Ugyanígy mikor épp a fekete lyukakról meg az időről gondolkodtam jöttem rá arra, hogy kell lennie egy minimális időegységnek. Aminél rövidebb idő alatt nem történhet semmi. Persze aztán erre is rákerestem a neten és kiderült, hogy létezik ilyen. Időkvantumnak nevezik vagy planck időnek és még az értékét is megadták már. Viszont ennek a visszafejtésére sajnos azóta se tudtam rájönni. Csak agyaltam a dolgokon, majd mintha megindult volna valami lavina, vagy valami eleresztett csúzli gumija már be is ugrott a dolog. Azóta se tudom hogy miből jutottam erre a következtetésre.... De a lényeg, hogy helytálló volt ez is. Persze ez sajnos nem megy mindennel így. Nem tudok nagy számokat se fejben összeszorozni vagy hasonló...
Szóval ezt valahogy így tudnám bemutatni. Azért ez annyira nem túl gyakori, de rendszeres.

Azt már megfigyeltem ha egy konkrét valamin agyalok, akkor képes vagyok úgy-ahogy elnyomni a többit. Képes vagyok egy dologra koncentrálni. Persze asszociációkból még akkor is indulnak ki gondolatmenetek, de nem olyan káoszosan mint amúgy. Szóval elég nehezen tudok úgymond kikapcsolni. Megszoktam már, de néha azért jól jönne egy kis "nyugi".
Meditáció meg ilyen "hülyeségek" nem segítenek. Ha fizikailag lefoglalom magamat akkor az csak rátesz egy lapáttal az egészre. Ugyanígy ha valami számomra érdektelenen próbálok agyalni, vagy koncentrálni akkor is tovább viharzik az agyam.
Jó példa erre az alvás. Múltkor kérdeztem az asszonytól hogy ő mire szokott gondolni, miken szokott agyalni alvás előtt. Ugye lefekszik az ember, de egyből nem tud elaludni és hogy ilyenkor miken agyal. Azt mondta hogy semmin. Néha mikor van valami kritikus dolog, akkor azon de amúgy semmin. Én meg álltam meglepetten. Hiszen nekem épp akkor indul be csak igazán az agyam... Hiszen nincs más inger ami érne, sötét van, csönd van. Csak az "agyam" van. Olyankor jön csak az igazi "káosz". Ez a káosz persze idézőjeles. Mert tényleg káoszként tudnám leírni, de számomra nem teljesen az. Átlátom rendesen. Csupán egy kis idő után megterhelő is egyben. Szóval én nem tudok úgy elaludni se, hogy ne agyalnék éppen valamin. Próbáltam már, hogy csak az alvásra koncentrálok, de az totál katasztrófa. Úgy még egy óra múlva se tudok elaludni... Egyszerűen muszáj hogy valamin járjon az agyam, különben nem tudok elaludni. Sokszor volt már olyan, hogy kicsit megkésve feküdtem le és gyorsan el kellett volna aludni és arra koncentráltam hogy aludjak. Próbáltam kiüríteni a fejemet stb... És minél jobban próbáltam annál kevésbé ment. Ja és persze minden ilyen "agyaláshoz", gondolkodáshoz szintén társulnak képek, képek felvillanása. Persze ez sem tudatosan, tehát nem úgy, hogy magam elé képzelek egy festményt vagy hasonló... Hanem teljesen magától, folyamatosan.

Szóval ez van. Számok, színek, képek meg a szó szerinti brain storm. Mint egy viharfelhő, ahol minden egyes villanás egy-egy komplett gondolatmenetet ábrázol és nálam folyamatosan villog az a felhő, mint valami szupervihar...