A hírről, miszerint meghalt a cartridge feltalálója, eszembe jutott egy este, valamikor a nyolcvanas évek elejéről: a szomszédék kaptak kölcsön egy videójáték konzolt Nyugaton élő rokonoktól és átvonultunk hozzájuk családostul, hogy megnézzük a GÉPET.
Talán hét éves, ha lehettem, de máig emlékszem arra, hogy milyen csodálatos érzés, mennyire lelkesítő dolog volt számítógépes játékkal játszani.

Hogy ifjabb olvasóim is valamennyire el tudják képzelni a kort: akkoriban épült az a panellakótelep, amiben laktunk, parkolóiban egy-egy Trabant, Moszkvics meg hasonló autó árválkodott, egy fekete-fehér TV-n nézhettük a magyar TV két csatornáját, bár a kettes csatorna csak napi pár órában adott, hétfőként meg teljes műsorszünet volt és a legbonyolultabb elektronikus eszköz, amit addig láttam, az az a számológép volt, amit apám hozott haza egyszer egy estére a munkahelyéről: csak az alapműveleteket tudta, kijelzője még nem LCD volt, hanem vákuumcsövecskék fluoreszkáltak benne és persze csak egy gyár engedhette meg magának. Ekkoriban videójátékkal játszani majdhogynem időutazás volt a jövőben.

Persze muszáj volt legalább megpróbálnom előtúrni, hogy akkor mivel is játszhattam, már csak a pusztán tudományos érdeklődés okán is.

A konzolt meglepően gyorsan sikerült meghatározni: egyértelműen második generációs konzolról volt szó (mivel cartridge-dzsel ment és 1984 előtt már létezett), tisztán emlékeztem arra is, hogy érintőbillentyűzete volt és ez a lehetséges konzolok körét pontosan egyre szűkítette: Magnavox Odyssey 2 (illetve valószínűleg a konkrét darab Philips Videopac volt, mert az EU-ban Nyugat-Európában ezen a néven futott).

(Ó, igen, az érintőbillentyűzet, az konkrétan úgy nézett ki, mint ha valami scifi filmből termett volna ott (nem mintha akkoriban láthattam volna scifit), egy-két évvel később egy kicsit sajnáltam is, hogy a karácsonyfa alatt vigyorgó C64-en csak sima billentyűk vannak (pedig az a gép a szomszédéknál!) - aztán ismét pár év elteltével láttam Primokat és azután már egyáltalán nem sajnáltam.)

boffy_b képe a Wikimediaról

Már csak a játékokat kellett előtúrni, legalábbis azt a kettőt, amire még emlékszem (mondom, majd' harminc éve, csak pár órát láttam ezt a gépet). Az első gyorsan ment, kétjátékosos játék, cowboyok lövöldöznek egymásra, amelyiket eltalálják, megpördül és elesik. Ez volt a Gunfighter.

katt a gameplay videóért

A másik már egy kicsit trükkösebb volt, túrni kellett a netet rendesen. Az rémlett, hogy valami egyképernyős, űrhajós-lövöldözős dolog, amiben az volt a csavar, hogy az űrhajó körüli védőpajzs szóródott lövedékként (szóval ha lő az ember, akkor pajzs nélkül marad, amíg újra fel nem töltődik) és ha a pajzzsal nekimentem az ellennek, akkor azok egymáshoz tudtak csapódni és mind felrobbantak.
Ez valahogy nagyon megragadt, C64-es pályafutásom alatt is vártam, hogy előbb-utóbb belefutok, de nem, nem találkoztam vele soha (minden bizonnyal azért, mert nem is készült belőle C64-es konverzió).
Most meglett ez is (mondjuk a Videopachoz száznál kevesebb játék jelent meg, így azért nem volt reménytelen a dolog), és tadam, ez az UFO.

katt a gameplay videóért

És akkor ezen a ponton, ahelyett, hogy előtúrnék egy emulátort és belemerülnék a retrogamingbe, inkább a józan eszemre hallgatok és elmegyek aludni.

A játékok dobozainak a képei a Wikia Gaming oldalról származnak.

Ha valaki olvassa ezt a bejegyzést, akkor írja már meg, hogy hogyan látta meg, érdekelne