Szervusztok,
Bár ezen irományomat személyes bejegyzésnek szánom (mert nem informatikával kapcsolatos), azért titkon remélem, hogy olyanokhoz is eljut, akik szintén rendelkeznek eme példányhoz hasonlóval, s közösség építő értéket tud majd egykor viselni.
Egy kis történelem:
A VTR 250 (W MC33) mint olyan, 1989 óta szerepel ezen a néven a piacon, ám elődei ettől régebbi időkbe nyúlnak vissza, egészen 1982-ig. [link] Blokkját a VT250F (MC08)-ból örökölte meg, Érdekesség, hogy annak teljesítménye, papíron 5LE-vel több és ezt magasabb fordulaton produkálta, 6 sebességi fokozattal. Majd 1984 - VT 250-FII, 1985 - Special Edition és 1986, az Interceptor.
Azért ennyire fontos az Interceptor, mert ez volt az utolsó burkoltan készített változata az ezzel a blokkal gyártott sikerszériának. Ez után jött a VTR-re legjobban hasonlító VT250L MC20 Spada 1987-ben.
Hamar közkedvelt motor lett, kis tömege, keskenysége és rugalmassága miatt. Városi és rövid távú cirkálónak keresve sem lehetett volna jobb motort találni (a robogókat direkt nem számítom ide).
És igen, valahol itt kezdődik az én típusom élete is. 1998-as VTR 250 (Y) MC33. Az utolsó karburátoros modellek közül való (2008-ig). ~32 lovas, V2-es 5 sebességes.
Több teszt is foglalkozik a modellel idehaza. Ugyanis 2008-tól gyártott típusai megjelentek EU határain belül is és hamar népszerűek lettek. Totalbike, Origo, Motor Revü, Etniez
Műszaki adatok, a teljesség igénye nélkül: Wikipédia VTR 250
Motorom történelme:
Én kis járművemet 2014 júliusában vásároltam kollegámtól, aki 2012-ben vette meg azt az első hazai tulajdonosától. A motorkerékpár 2000-ben lett üzembe állítva hazánkban, gyártási ideje 1998. Így talán gond nélkül állítható, hogy hamar bejárta a fél világot, órájában mégis csupán 26000km árválkodik.
Sajnos az első tulaj is borult vele, mi több kollegám egy őzikét szelt ketté, s én is megkerestem vele egy alkalommal az árokparti szedrest. Így jutott neki bőven a rossz élményekből.
Tapasztalataim:
Tavaly július óta (2014), a motorba közel 7000km került bele. A saját hibámból létrejött problémákon kívül, soha panaszom nem volt rá. Sem motorikusan, sem funkcionálisan. A legnagyobb esőkben, hidegben és tűző napsütésben is tette a dolgát, zokszó nélkül. Talán ezt is várnánk el joggal egy "nyugati" géptől. (Tudni kell, hogy előbb egy ETZ 250-em volt...)
Fogyasztás:
Többször mentem vele, számomra nagyobb távolságba. A leghosszabb táv amit egy nap tettem meg vele, az 300km. Sokszor utaztattam két személlyel. A legjobb fogyasztás amit valaha elértem vele (a gépkönyv adatai szerint akár a 2,5l/100km@60km/h is lehetséges), az a 3,5l vegyes fogyasztás volt. A legnagyobb pedig 4,1l. Ez utóbbi intenzív budapesti nap eredményeként jött létre. Többszöri belvárosi rohangálás eredményeképp. Csodálatos érzés, amikor elmész egy hosszabbnak tűnő motorozás után a benzinkútra és hopp... Egy ezresből teli a tank. 12l nem sok. De hogy cserébe egy 140km-es út nincs egész 4000HUF (még 420HUF-os benzin árral, sose 95-öt tankoltam...)... Üdítő :)
Kényelem:
Mivel az elődje egy ETZ 250 volt, így meg kellett állapítanom az első időkben, hogy sokkal jobban megérzi a kátyúkat és a talajhibákat. De szokás után azt kell mondjam, hogy igenis kellemes vezetni. Egy Nógrád megye - Velencei tó hossz gond nélkül végig ülhető.
Vezetés:
Sokat jártam a kis VTR-el a belvárosban. A dugókat csak hírből ismertem. Ha néha-néha be is állt előttem a kocsisor, akkor is meg volt a lehetőségem a kerülésre. Könnyen, gyorsan és pontosan manőverezhető.
Hamar meg lehet vele fordulni és kis tömege miatt nem kell erőlködni, ha lassan megy az ember. Mivel a jármű nem túl magas, így alacsonyabbak is könnyen kezelhetik. Párom, aki 160 körüli, gond nélkül meg tudja magát támasztani. Nem kell erőlködnie a megtartással és nem kell lábujjhegyen egyensúlyoznia.
Vezetés - Horvátország:
Baráti társasággal elugrottunk a horvátországi Pulára egy hétre. Két motor és egy autó. Természetesen én a kis VTR-el mentem. Be kell valljam, lezsibbadtam. a 200km/pihenő kötelező volt. Ez egy városi motor, max helyközi és végképp nem túrázásra való. Nagyon jó volt vele a falvakon keresztül motorozni, a szerpentineket külön imádtam a kezessége és stabilitása miatt. A fogyasztása egyszerűen felülmúlhatatlan. De az ülés... Az szörnyű. Lúdas Matyival nem bántak el úgy mint ez a motor velem...
Még egy évig lesz nálam. Addig kap új festést, és sok mást is felújítok még rajta (első sárvédő). Utána eladó! Párom sajnos meggondolta magát és beleszeretett egy Kawasaki EL250-be. Talán jobb is így. Magassága miatt jobb lesz neki. :R
Folytatás az eddigi szervizekkel és tapasztalatokkal: Honda menni műszaki
)
