2012.12.23... Az első igazi havas motoros túrám története.

Az nap szép reggel virradt. Helyenként ugyan esett de az elhatározás nagy volt. Motorral megyek karácsonyozni kereszt szüleimhez. (Ajka - Budapest, Budapest - Nógrádkövesd)
Az út cirka 260km. A motor egy szakadt ETZ250... Nem kicsi, nem nagy, nem gyors de legalább nem is szép. Ettől függetlenül a decemberi éjszaka ikonjává vált a fehér piros szörny, ahogy szelte a habokat... na jó... az utat...

Kicsiny baráti társaság találkozott 23. estéjén egy kicsiny fogadóban. Összeültünk egy utolsó 2012 búcsúvacsorára. Egyik kollega ugyanis elhagyta posztját, 2012 neki az utolsó év a cégnél. Nekem még van két hónap... A felmondást azóta én is beadtam.
A vacsora igen családias hangulatban, 5 fővel zajlott. Ismét megállapítást nyert, hogy a legvékonyabbak a nagy evők. Kollegával nem cáfoltunk rá. Fél órával mindenki érkezése előtt érkeztem a vendéglőbe, ahol először a WC felől érdeklődtem. Nos ezt a pincér nem tudta mire vélni, de közöltem vele hogy 4 nadrágban, köztük egy protektoros bőr nadrágban, elég fárasztó lesz ülni, hát még enni. Így mire a többiek megérkeztek, már konszolidáltabb külsővel ültem, várva az étkeket.

A vacsora eltüntetése és a finomságok után a felöltözés, majd a motor megmászása volt porondon. A megmászás nem túlzás. Képzelőerő szükségeltetik hozzá, de nem volt egyszerű feladat.

A teljes menetfelszerelés az alábbiakból állt:
- Motor, ETZ 250 (hibái: rossz első és hátsó teló... legfőképp ez)
- Utasa: 4 nadrág (cica, maci, bőr+protektorok, farmer) + 5 réteg felső ( 2 póló, 2 pulcsi, motoros kabát)
- Hátiszák... Fila
- Tanktáska (kb 18l beltartalommal)
- Utazó táska, a nagyobbik kivitel, gumipókozva hátulra

A megjegyzések, mik a szájakat elhagyták indulásnál, mind egy irányba mutattak... NE MENJ!. Addigra már leszállt a köd. 18:30 perc... Bánd. És elindultam.
Az út jó darabig elviselhető volt. Majd Valahol várpalota környékén, mintha tejbe úsztam volna... Látótávolság 10m... ködlámpával. A nélkül meg sötét. Gyakorlatilag Várpalotától a Velencei tóig két féklámpát követtem és a GPS-t nézegettem fél percenként. még szerencse hogy a tanktáskán volt térkép tartó. (itt mondanék köszönetet DOC kollegának). Így jutottam el Gárdonyig, gyakorlatilag 40-50-es tempóval.
Ez az első utam Pestre motorral. Izgatottan vártam a rakpart fényeit és a forgalmat. Nem maradt el az élmény. Ahogy elsuhantam a hidak alatt és mellettem a parlament... Felejthetetlen, pedig pösti gyerek vagyok... Mégis az... Békásmegyeren pihentem meg ismerősöknél. 21:00-ra értem ki.

Gyakorlatilag még csak nem is fáztam. De azért jól esett a meleg fürdő és a meleg szoba érzete.
Éjfél körül kerültem ágyba, mert mindenképp beszélgetni kellett a barátokkal. Örültem neki. De tényleg

Másnap reggel 8-kor keltem. Barátom közölte... "Esik a hó."

24... nem lehet hogy ne legyek odahaza 24-én. Ha esik ha fúj, egy életem egy halálom, de elindulok. Amikor leértünk a helyi közért előtt állók megrökönyödve nézték ahogy felpakolom a motort ismét. Ahogy indítom... És hogy komolyan gondolom... Nem viccelek. "Ez tényleg motorral fog menni?" Tették fel a kérdést... Az első kereszteződésnél egy terepjáró félkeresztben hajtott ki előttem a főútra. Itt azért felmerült bennem a kétely érzete. Node ha eddig eljutottam, ez a maradék 70-80 km ami hátra van, nem okozhat gondot.
Itt szögezném le... ETZ-vel felpakolva ez a "kihívás" ahogy akkor fogalmaztam, nem kihívás hanem valóban őrültség. Dunakeszinél tankoltam a shell kúton. Itt már nagyon furán pislogtak az emberek. A hó kb 2cm volt és az út jégbordás. Nem sokkal odébb sikerült egy kisebb teherautó mellé becsúsznom a pirosnál. A sofőr biztatóan integetett, látta hogy nem versenyre készülök.
Rádig az út hol havas hol latyakos hol jeges volt. Pencen a Duca fogadó tulajdonosa fogadott a parkolójukban, hitetlenkedve... "Ez tényleg egy ETZ?!"... "Én magam is vágytam egy ilyenre... már most mindenem meg is lenne hogy egy 500-ast építsek belőle" - "Uram... Ön egy őrült, üljön be és melegedjen meg."
Mit mondjak jól esett. A tea is.

Türelmetlenül folytattam tovább utamat a rokonokhoz. Az út ezen része már ismerős volt, a GPS tévelygése se hatotta meg lelkem. Repültem.

Néhány megállapítás... Azért ha nem lett volna némi helyismeretem egy párszor fejre állhattam volna.
Acsa a kereszteződésben halál, nem beszélve az oda le vezető útról.
Galgaguta. A benzinkútig minden OK, de utána tessék figyelni mert az aszfalt a kis híd végéig tart csupán a FŐÚTON. utána nem aszfalt van hanem kátyúk némi szurokkal. És ez már több mint 10 éve nem változott. Azóta nem képesek oda egy normális utat vakarni. Nógrádkövesd.. az emelkedő még csak csak OK... de a templom után a "kastély" mellett a lejtőn aljas alattomos kátyúk vannak kis pocsolyáknak álcázva... Gyakorlatilag erre akkor jössz rá mikor meglátod a peremét. Akkor meg már éppen késő. Na most ezt hó alatt vedd észre.

Összességében nem volt nagyon rossz. "Kihívásnak" és önbizalom növelésnek megtette. Azok a szemek és azok az arcok, kifejezések, amiket emberek produkáltak amikor megláttak. Azt leírni nem lehet. Szerintem ők maguk se tudnák. A rendőrök rám se hederítettek. Szerintem látták, hogy esélytelen rávenni, hogy álljak meg Leszállítani a motorról meg végképp nem lettem volna hajlandó.

Meghibásodások az oda úton: 0 azaz Nulla.

Vissza út története is megér egy misét. Azt megírom majd egyszer csak, ha lesz rá érdeklődő

Záró képek:

A felpakolt motor unokatestvéremmel: [link]

És aki most menne motorozni az vegyen fel kezes lábast, mert durva hideg van...

Ápdét: [link]