Nos... ahogy ígértem.

Ahogy a karácsonyi utam oda felé leírásra került, a vissza út sem maradhat el.
Ez kissé mozgalmasabbra sikerült. Főleg az utolsó 15km. De nem lövöm le a poént.

2012.12.30-át írunk. Nincs meleg, de legalább nem fagy. És ahogy azt írtam már... "Az út cirka 260km. A motor egy szakadt ETZ250... Nem kicsi, nem nagy, nem gyors de legalább nem is szép."

2012.12.29-én volt egy LAN Pencen, természetesen oda is a motor vitt, valamint előtte való nap elugrottam Nógrádkövesdről Balassagyarmatra is vele. Gond egy szál se. Node ez a 29...

Reggel felpakoltuk a motort keresztapáméknál. 12 körül járhatott mikor elindultam kövesdről. Ekkorra mindenkitől elbúcsúztam és bíztam abban hogy míg Pestre érek, nem fog fagyni.
Az út kiváló volt. Sehol egy hó folt, sehol egy rendőr. Pedig 28-án gután volt egy kis baleset. Azt gondoltam, megszigorítják az ellenőrzéseket. Ez hiú feltételezés volt.
Gyakorlatilag ugyanazokkal a 10 éves kátyúkkal szenvedtem meg Pest felé is mint kövesd felé. Azóta se lettek befoltozva. Pedig oda még tartozása van a közterületeseknek. És nagymamám azt tanította, tartozással sose kezdj új évet. Nos... remélem mire márciusban megkezdem a haza utat, addigra nem lesznek kátyúk. (Fő az optimizmus)

Az út meglepően tiszta és derűs volt, míg Pest közelébe nem értem. Gyakorlatilag a megyeri híd már ködben úszott délután 1-kor. A haladás lépésben volt megengedett. Így felnyitott plexivel átevickéltem. Utólag, mikor felhurcoltuk a holmikat néztem csak meg a sisak plexijét... Nos már értem miért nem láttam lecsukott állapotban. Gyakorlatilag a köd+szmog+reteknyavalya ami lerakódott, némi fátyolt képzett. Amolyan szürkét. Ebből azért tanultam. Az elkövetkező pár nap (12.12.30 - 13.01.06), már úgy motoroztam a belvárosban, hogy a plexit nem csuktam le.
Idő közben a bluetooth-os headset gombjai is atomjaira hullottak a bevásárlókosarak szélétől. Így azok cseréjét már csak 10-én oldottam meg. A telefonálás ismét megáll, megállapít ki hívott, visszahív kombóval az én kontómra történt.
Élvezet volt Pesten motorozni. Végigjárni gyermekkorom csepeli tájait. Megfordulni a 159-es végállomásán a traffik előtt. Bepillantani a haverok ablakain. (egyikük se volt otthon pedig csengettem, mi több volt olyan ex szomszédom aki mikor közöltem ki vagyok és hogy a lányát keresem az hidegen közölte nincs itthon... ez úton üzenem... tudom hogy nem volt otthon )
A haverok nem barátok. Felkerestem egy pesti barátot is. Otthon is volt. És jót beszélgettünk, de az egy másik téma és nem publikus

Ez az előzmény....

2013.01.06.. reggel 8 óra.
Felkeltem s barátom ismét közölte, hogy esik a hó. Itt jelezném, hogy ha legközelebb Pestre megyek, lehet felőlem nyár is azt is lefitymálom, de ziher hogy a hó reggelre esni fog ha Gábornál és Andinál alszok (utólag is köszi). Így készüljetek!
Örültem... ugyanis most csak szállingózott. Lementünk, felpakoltunk... A közért zárva volt, így nem volt közönség. Szép csendben (már ahogy egy ETZ-től telik) elindultam Ajka felé.
Az időjárás nekem kedvezett, ahogy pestet elhagytam megszűnt a havazás. Tankoltam egy útba eső kúton és robogtam mint a szél.
Egészen Veszprémig, ahol beugrottam egy kedves ismerőshöz, mert porszívóval benyomta az LCD monitor kapcsolóját. Így nem tudta bekapcsolni azt. 1 óra alatt megjavult. Most már ceruzásan indul (az opciót nem én választottam, csak lehetőség volt, aminek az anyuka örült, mert így a leányzó nem tudja bekapcsolni a monitort... ). 1 óra... beszélgetéssel és teával.
Ismét motorra pattantam és az utolsó 35km felirattal a GPS-en könnyes szemekkel libbentem tova.
Egészen Kislődig. Itt ugyanis beázott a gyújtás, merthogy Veszprém után már havas eső esett. Hol ment a motor hol meg "booooo....". Ekkor félre álltam... ülés le... Mindent áttöröl, dekli le, mindent áttöröl, kifúj.. szájjal. Majd vörös fejjel rugdosás és láss csodát, megy, meg se akar állni.
Egészen Bakonygyepesig. Az autókereskedések elött a benzinkúttól kb 200m-el a kanyarban tömődött el a karbi valami gányától. Vagy megint a gyújtás lett nedves. 200m motor tolás. Itt már azért kicsit ideges voltam, hogy az Isten esőben télen a céltól 10km-re büntet engem nyavalyákkal. Benzinkúton mindent szépen kifújogattam kerékpumpáló tömlővel.. Meg fújtam a kerekekbe is ha már egyszer rommá áztam.
A motor beröffent és nagy gázzal tova is reptettem, egészen az Ajka - Gyepes közti 2. és 3. körforgalom közepéig, itt megint megállt. Kifújni kitisztítani nem volt erő, így leszálltam, benzincső levesz, befúj... befúj... befúj... (mesterséges lélegeztetés, vagy benzineztetés). Addig addig rugdostam míg sikerült letörnöm a bal lábtartót egy lecsúszott berúgásnál. (Igen itt már erősebb voltam mint okos...) Az akku kezdett merülni. A kontroll égő már alig pislákolt mikor végre beröffent.
Ezt sűrű gázadással és szivató rángatással honoráltam, valamint levettem a fényszórót és a maradék távot lakott területen belül helyzetjelzővel, letört lábtartóval, blokkra tett lábbal nyakig vizesen, állig csutakosan és bakancsban a Balatonnal tettem meg hazáig.

Hiba lista:
Cirka 700-800km ment bele a motorba 2012.12.23 - 2013.01.06-ig. A hibák amiket "bekaptam" (beázás, karbi eltömődés, gyertya pucolás), mind benne voltak a pakliban és egy 1985-ös gépsárkánytól azt kell mondjam elnézhetőek. A tudat, hogy ezeket télen, szélsőséges időjárási viszonyok közt, gyakorlatilag lehetetlen helyzetekben produkálta, megnyugtat. Megnyugtat, mert ezek nyáron sokkal kellemesebben javíthatóak.

Konklúzió számomra:
2013.03.10... Irány Nógrádkövesd -> Hazaköltözés... motorral.
2013.07.03... Irány London... Meghívtak egy tejeskávéra Kár lenne kihagyni.