2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Endomondo challenge, 1 hónapos napi gyalogtúra

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Ez a leírás annak reményében készült, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben mások is kedvet kapnak egy hasonló túra teljesítéséhez. Olvastam egy cikket amiben egy srác aki (némi túlsúllyal) küzdött Endomondo challenge keretében legyalogolt 1 hónap alatt 666 kilométert, úgy döntöttem ezt kipróbálom én is. Önmagában első hallásara picit talán soknak tűnik a 666 km, pláne ha leosztjuk 1 napra, hiszen az 21-22km (31-30 nappal számolva). Mivel futni nem nagyon tudok a lábam különböző ínszalag sérülései miatt, ezért maradt a séta, ami viszont 5,5-6 kilométeres tempóval számolva napi 4 órás elfoglaltságot jelentett, és ez a tény már ijesztő volt, nem tudtam lesz-e ennyi időm a hónap minden napján. Nem árulok el titkot, gyakorlatilag 23 nap alatt átléptem a 666-ot, egészen pontosan 680-nál álltam meg. Gyakorlatilag ha minden jól jött volna össze, akkor a maradék 7 napot szorozva a 22-vel a 800 felett is lehetett volna a vége, de ez van. Az össz ráfordított idő kicsivel több mint 5 nap lett. Egy kis history hozzá, ha valakit érdekel mivel kell/lehet egy ilyen feladatnál szembenézni.

A tett halála a gondolkodás, szóval az ötlet kigondolása után nem akartam nagyon húzni az időt, még a végén meggondoltam volna magam, így néhány nappal később 2015. június 1. napján elkezdtem a tortúrát. Némiképpen aggasztott, hogy jó fél éve fáj a bal sarkam, nem bírtam rájönni miért, és így kb. annyira közlekedem kecsesen mint egy lábon lőtt jegesmedve, plusz hosszabb távok esetén ez kombinálódik egy jó kis talpfájdalommal meg derékfájással, de ha egyszerű lenne a dolog akkor nem lenne kihívás a neve. Ebből a talpfájdalomra tippem se volt miért van és hogy lehetne kezelni, a derékfájás az egyértelműen az irodai munka és a sok ülés mellékterméke, és nagyon sok irodista, vagy autóban sokat ülő szenved tőle/vele. Hogy némiképpen szinkronban legyen a két lábam, úgy 1 héttel korábban egy favágáson, úgy izomból jobb lábbal belerúgtam egy acélcsőbe, azt hittem eltört, percek alatt jól bedagadt, de sikerült estére lekezelnem a duzzanatot. Szóval tudtam, hogy jó lenne 1 hónapot még várni, ráadásul nem ártana rákészülni, normálisan megtervezni, de ettől függetlenül hétfőn minden előkészület nélkül nekivágtam. A terv az volt, hogy hétköznap meló után haza, kaja, majd 17 órától indul a mandula, 4 órával számolva este 9 tájékán lenne minden nap vége. Hétvégén esetleg hosszabb etap, plusz az inkább már kint a hegyekben menne, a jó levegőn, nem itt Miskolcon a városban. Jó ez a félmaratonnal kalkulálás, de gondolni kell arra is, hogy lehetnek esős napok, vagy valami sérülés, egyéb indok ami miatt 1-2 nap kiesik, azt előre be kell dolgoznom, ezért napi 22 km (30nappal kalkulálva, 21 lett volna ha 31 napos lett volna a hónap) volt a cél eredetileg, de tudtam ennél többet kell mennem minden nap. A számításba csak a GPS-el mért adatok számítottak bele, a bringázások, a melóba gurulás, a napközben megtett egyéb kilométerek nem, ez így korrekt.

A távokat csak fejben kalkuláltam a bringás tekerések tapasztalatai alapján. Előzetesen azon gondolkodtam mindig ugyan azt az útvonalat nyomom le, így egyszer lemérném a távot utána már nem is kell vinnem a telot a táv méréséhez. Ez futásnál még jó is, hiszen nem lenne plusz súly meg macera a telefonnal, de séta közben van ideje bámészkodni az embernek, így néhány nap után nagyon unalmas lenne ugyan az a táv, mintha futópadon sétálnánk. Ezért gondoltam, miden nap más, vagy legalábbis variált útvonalakon megyek, elindulok aztán ahogy esik úgy puffan, és ez be is jött, hiszen sok érdekes útvonalon, ösvényen császkáltam, amiket eddig nem jártam. Jó néhány épületre, üzletre rácsodálkoztam hosszú sétáim során, hiszen 22km azért elég nagy táv. Önmagában már ezért is jó, hiszen jobban megismeri az ember a saját lakókörnyezetét.

Az egész túrázás elinditása előtt néhány nappal felraktam az endomondo nevű alkalmazást a telefonomra, ajánlották, gondoltam kipróbálom. Hétvégén tesztként gyalog mentem vásárolni, és bekapcsoltam lássuk mit tud. Kb. 2,7 km séta, vásárlással együtt 1 óra oda-vissza, elégetett kalória 307kcal. Az érdekes az volt, hogy a másnapi hétfői (1. nap) 22km után meg csak 1461kcal? 9x akkora terhelésnél csak 4x akkora értéket ad vissza? Ez normális??? Lehet, hogy nem is a táv számít, hanem hogy mennyi ideig tart? Már csak azért is gyanús mert az tényleg 4x annyi volt, de ha igazam van akkor ez így elég nagy baromság! Mondjuk nem érdekelnek a kalkulált kalóriaszámítási értékek, de ez így akkor is rossznak tűnt. Na meg persze a kalória számításánál nem veszi figyelembe a magasság változásokat, mégsem mindegy, hogy sík terep, vagy dombra fel-le. Vagy éppen a súlyterhelést, hiszen mehetnék 10 kilós mellénnyel is, vagy boka súlyzókkal. A program sorsát a 4. nap pecsételte meg, akkor került végleges törlésre. A túra végén ugye mindig megállítja az ember a program futását, sima stop gomb, után megjegyzést lehet hozzáfűzni, amit meg is csináltam, majd „done” felírat és el van mentve a napi teljesítmény. Ez a hétvégi teszteken és az első napon ment is, de a 2. nap eredménye sehol, majd csütörtökön a 3. szerdai napi eredményt se találtam a history-ban, ekkor lettem kissé morózus, és DEL. Kár mert frankó havi összesítéseket tudott csinálni, és még email-t is kaptam róla, de mit csináljak vele, ha nem működik a mentés normálisan? Persze lehet az én készülékemben keresendő a hiba, de ez nem érdekelt. A GPS része meg kissé hülyén piciben van megoldva, és azt sem értem, hogyan engedheti az óra elindítását amíg nem pozicionálta be magát, magyarán amíg nem tudja mérni távot? Maradt helyette a kedvencem az AndroiTS GPS test applikáció, eredményeket ez is tudja menteni, az összesítésre meg ott az excel, ennyi.

Az első nap rögtön elég sz@r volt, kinek van kedve hétfőn bármihez is? Zéró inspiráció már az első napon, így elég nehéz lesz az egészet letudni. Elég meleg volt, nem vittem magammal vizet, és pénz se volt nálam hogy vegyek valamit útközben, alig vártam, hogy hazaérjek annyira kiszáradtam. A GPS szívatott, pontosabban elinduláskor jó 5 perc is eltelt mire végre bepozicionálta magát, pedig legutóbb mikor használtam 15 sec is elég volt neki ehhez. A séta végére a bal sarkam beállt, aggódtam, mi lesz így a maradék 29 napon?! Érdekes, hogy az étvágyam totál elment, se előtte nem ettem, se utána, pedig rossz szokásom az esti kajálás. Csak inni akartam, de mint a gödény, durván 1 liternyi folyadékot néhány perc alatt megittam. Nekem ami ilyenkor régen amikor 10-15 kilométereket futottam majdnem napi szinten mindig bejött az most is jó volt, limonádé frissen facsart citromból, néhány jégkockával keverve, nem rázva:) Ami nagyon érdekes, az az energiai szintem változása menet közben. Néhány km után beindultak úgy igazából a beszűkült meridiánok a hátamon, és jelentős energia áramlásom volt a felső testemben. A kezemben különösen jól éreztem, ahogy feszül az erőtől, mintha valami szteroidot nyomtam volna a karomba. Esküszöm, hogy 10 redbull se tudná ezt az érzést kiváltani. Ilyenkor talán 1,5x nagyobb súlyt is meg tudnák emelni, talán egyszer le is tesztelem ezt az elméletemet.

A 2. nap is rosszul indult, melót lenyomtam, indultam volna el, de megjelent a család, mindenkinek más kínja volt, és ami kellett nekik annak egy részét nem találtam meg hirtelenjében, így kapásból csúsztam több mint fél órát az indulással. Aztán indulnák, erre az utcára leérve szemelni kezdett az eső, mehettem fel poncho miatt, de azt meg nem találtam, pedig 2 is van, végül mérgemben felvettem egy vakító sárga bringás kabátot. Végre indulnák de megint baromi lassú a GPS, ezzel most már csinálni kell valamit. Az eső kellemes volt, az az igazi nyári csendes eső, bő fél órát eset, kicsit sajnáltam is hogy vége lett. Már vittem magammal vizet, ráadásul raktam bele isostar port, hónapokkal korábban megvettem (akkor még nem tudtam minek) gondoltam most kipróbálom, de nem igazán éreztem a hatását. Visszafelé túlmentem a lakásomon és elmentem a tesco felé. Este 10 múlt néhány perccel, gondoltam bemegyek veszek valami pálcikás jégkrémet, megérdemlem, a mai táv olyan 26km, tehát megérdemelném, de a sors máshogy gondolta. Felnézek a hatalmas táblára nyitva tartás 5-22 óráig, azt a ku..., már a tesco se a régi. Amúgy se jó komolyabb terhelésnél a jégkrém vagy a fagylalt, ezt jó néhány esetem is megerősíti. Hűteni hűt, jól is esik, de valahogy az emésztést meg azon keresztül az energiaháztartást kiüti. Volt egy ismerősöm aki 24 órás futóversenyre készült. Előtte hétvégén, meg ha ideje volt 20-30 km futógatott. Az egyik ilyen edzés után közvetlenül a nagy nyári melegben megevett egy fél kilós jégkrémet önmagában. Olyan fájdalmai voltak, hogy fetrengett a padlón mint egy hátára borult teknőc.

A 3. nap is eljött, izomláz minimális, sarokfájdalom köszöni megvan. Vízhólyagom egy sincs, ez több mint meglepő. A táv végére a talpamat is éreztem, de kibírható. A bal lábam a pronációja és a sarok fájdalma miatt (tuti összefügg a kettő) megpróbáltam a sarkamat minél inkább tehermentesíteni, a talpammal máshogy talajt fogni és bejött, de figyelni kellett rá. Amikor figyeltem rá akkor voltam azt hiszem a leggyorsabb, az átlagsebesség 6 km/h felé ment, ha ezt tudnám tartani, akkor csak 3,5 óra lenne a napi adag. Egyébként untam volna magam, ezért is jó, hogy olyan szakaszon mentem ahol volt mit bámulni. Minden nap más cipőben indultam el, gondoltam kicsit mindegyik máshogy terhel, csillapít, de a mostani nike air volt eddig a legrosszabb választás.

A 4. napon már egészen rákészültem a szakaszra. Volt nálam innivaló, némi rágcsálnivaló, bár nem hiszem, hogy lesz rá szükség, de ha nagyon leesik a vércukrom na meg a kedélyállapotom, akkor némi édesség segíthet. Bevettem egy csomó tablettát biztos ami fix. A telora ráengedtem a Mobile Uncle Tools programot a GPS fixálására, a múltkor ez bevált, csak utána töröltem, ki gondolta, hogy kell majd még később. Találtam joga gyakorlatot kifejezetten a talp és a sarok fájdalmára, egyszerű gyakorlat. Persze 1 nap alatt nem fog helyrehozni, ráadásul, én kicsit kombináltam is rajta, hogy a hátat is terhelje, meglátjuk, talán 1 hét múlva már lesz érezhető hatása. Ezen kívül elinduláskor bekentem a talpam izomlazítóval (lóbalzsam) némiképpen ez is segíthet. A végeredmény több mint meglepő volt, sarokfájdalom szinte nem is volt egész távon. Ez valószínűleg a lazító krém és a Salomon cipő együttes hatásának eredménye. A jobb lábammal eddig nem volt gond, de ahol a fémrúdba belerúgtam, az a terület úgy a táv felénél elkezdett hullámozni fel-le, vagy 1 percig tartott, érdekes tapasztalat volt. A táv vége felé előjött a derék / hátfájásom, ennek nagyon nem örültem. Valószínűleg mivel nem fájt a lábam, bátrabban odacsaptam a lábam, és a kemény aszfalton a rezgés a bal térdem mögötti ínszalag és a derék sinylette meg. Ebből a párosból igazából a bal tér mögötti ínszalag aggasztott, hiszen annak sérülése miatt hagytam abba jó 15 éve a futást.

Az 5. napon előjött a vízhólyag (már hiányoltam) csak 1 db, de az jó nagy, és szerencsére ez most a jobb lábon, a kezelését mondjuk elrontottam, de az már más tészta. Véleményem szerint a kialakulása a nem megfelelő zokni okozza. A 6. napon rátévedtem a kisvasút sínére, és a talpfákon sétáltam szórakozásból. Ez azért érdekes, mert az jóval keskenyebb mint a cipő hossza, így csak egy részével lehet rálépni, én meg cipő közepével léptem mindig rá. Olyan volt mint egy elnagyolt talpmasszírozás. Annyira megtetszett, hogy vasárnap az erdei sétát a LÁÉV kisvasút lilafüredi megállójától a garadnai végállomásig a síneken tettem meg 3 vagy 4 km, nem figyeltem, tök jó volt, de tényleg!

A kép a lilafüredi kisvasút mentén sétálva készült. Bár a képen nem látni, ez egy acél híd, amin a kormos, olajjal átitatott vasúti talpfán kinőtt egy gomba. Gyakorlatilag a talpfa alatt legalább 3-4 méterrel van a fizikai talaj, de ez az apró gomba mégis ott fent vert gyökeret ezen zord körülmények között, hihetetlen!

A hétvégére gyakorlatilag minden általam előre véleményezett problémám előjött, és mindet tudtam bizonyos mértékben kezelni.
- vízhólyag: normális zokni, jól megkötött cipő
- bal sarokfájdalom: izomlazító krém
- talp fájdalom: izomlazító krém, masszázs, joga, hideg vizes edzés
- bal térd ínszalagjai: széles rugalmas rögzítőszalag a térd alá (Decathlonos)
- derék- hátfájás: minél szélesebb, jól meghúzott derékszíj használata (mint a súlyemelőknél, de azért akkora nem kell), ízületi folyadék növelése (Hialuron sav tabletta), denevérpad, joga

A hétvégére szinte minden szóba jöhető lábbelimet leteszteltem, na jó a térdig érő fűzős bakancs és a tűsarkú is kimaradt, meg a gumicsizma is:))) Meglepő volt, hogy a Nike Air (tudom millió verziója van) mennyire nem jött be, illetve a Merrell túra cipőm (ami félig szandál is mert annyi kivágás van rajta) az aszfalton még nála is rosszabban szerepelt. Meglepő volt viszont, hogy a Decatlon-ban vett filléres magas szárú Solognac vadászcipő mennyire jól működött. Pedig a talpa 90% újrahasznosított pet palack, a felső része meg valami korallból van, a talp betétje szinte semmi, a boltozat alátámasztása szintén semmi, és gyakorlatilag semmilyen rezgés- ütéscsillapítással nem rendelkezik. A Salomon túracipő viszont remek volt, szegény már eléggé kopottas, és a legalább 15 éves Asics futócipőm (amiben az utolsó maratonomat futottam) is remek, pedig rendesen szét van már taposva.

A kedvenc Salomon csukám, a táv nagy részét ebben tettem meg. Mint látható már nem bejáratos darab, a kis lábujjnál mindkét oldalon kiszakadt, és a cipőfűző sem az eredeti. A talpát nézve a kopásokból egyértelmű, hogy szeretem az orrát megnyomni, illetve a sarok kopásából pedig az tűnik ki, hogy vagy kifelé dől a lábam vagy O lábam van, de hát lovas nemzet a magyar.

A 2. héten megint variáltam. Picit zavart a 4 órás folyamatos tréning, ezért kettébontottam. Reggel meló előtt letudtam ~9-10km-t, és meló után a maradékot. Így valahogy jobban tudtam tervezni az idővel, a lábam is picit jobban tudott regenerálódni, és nem sötétben értem haza. Bár az tény, hogy dupla öltözködés, tisztálkodás stb, tehát bizonyos szempontból meg rosszabb, de összességében mégis jobb megoldásnak tűnt. Kifejezetten szórakoztató volt hajnali 4 után a városban császkálni, már világos volt, de alig volt valaki az utakon, akár a 4 sávoson is mehettem volna szembe. Talán én is rontottam, de elkezdtek szaporodni a vízhólyagok a lábamon, így ez a hét elég macerásan telt el. Az egyik nap (már nem emlékszem melyik) éjfél körül értem haza, és annyira lehűlt a levegő, hogy a rövidnadrágban és pólóban eléggé fáztam, teljesen lemerültem a végére, az utolsó kilométereken már szinte minden az utamba kerülő padra leültem, pedig egyetlen vágyam az volt, hogy minél hamarabb hazaérjek. Az egyik napot ki is kellett hagynom, mert járólapoztam anyáméknál az előszobát és túl fáradt voltam ahhoz, hogy még kimenjek utána 4 órát sétálni.

3. hét, a hétvégén bekaptam egy kullancsot, sőt érdekes módon a kutyám lábában is találtam egyet. Ez még nem lenne baj, mert kikapom csipesszel, de az egyik vízhólyagommal nem foglalkoztam eleget, szétnyílt az alatta lévő bőr és a hús is szétnyílt, vérzett, fájt, csúnyán nézett ki, mindenképpen szünetet kellett tartanom már csak a fertőzés elkerülése miatt is, mégiscsak nyílt seb. Úgy voltam vele, hogy adok neki 3 napot, vagy összejön és folytatom, vagy akkor itt 330-nál megállunk. Szerencsére összejött, 4 nap pihenés kellett hozzá, mármint dolgozni dolgoztam mellette/vele, de sétálni nem sétáltam, melóba is bringával mentem, igyekeztem a lehető legkevesebbet gyalogolni. Szóval pénteken megint indult a mandula, jól belecsaptam, volt mit bepótolni, meló után rögtön egy 32-essel indítottam, és a szombat vasárnap együtt több mint 100 km lett, összességében elégedett voltam, az elvesztett 4 nap egy részét bedolgoztam. A 4. hét hasonlóan zajlott le, bár a hajnali menetek többnyire kimaradtak. Vasárnap este megörültem, mert már csak 13 km volt hátra, és még volt 2 napom, 29 hétfő, 30 kedd. Hétfőn délután iszonyú nagy vihar volt nálunk, ami engem annyira nem izgatott, kimentem volna így is, csak hát ezt anyám is jól tudta, ezért külön rám telefonált, hogy meg ne próbáljam. Kedden az utolsó napon elég jó idő volt, így mentem egy bucsú 27-est ez este folyamán.

Eredmények:
A lábamon az izmaim kicsit szálkásodni kezdtek, nem mintha számítana. Azt hogy súlyban adtam-e le, azt nem tudom, nem mértem magam, nem is igazán érdekel. Kellett volna csinálnom néhány fotót a talpamról az X-edik vízhólyag után, kár, hogy nem tettem meg, de amúgy is cenzúrázták volna :) A bal sarkam sokat javult, erősödött, még érezni érzem, de már nem sántítok vele. Ha belegondolok, hogy több mint fél éve küzdök vele minden eredmény nélkül, pihentetem hátha megjavul, de semmi, és akkor most kiderül, hogy nem pihentetni kellett volna hónapokon át, hanem rádolgozni. A derekam is jelentősen megerősödött, és csak 1 hónap kellett hozzá, ennek is nagyon örülök. Összességében érzem a fejlődést minden szinten, szóval mindenképpen megérte, hisz elpazarolhattam volna ezt az időt a TV vagy az internet előtt ülve is.

Néhány apró történet:
A mobilon az AndroiTS GPS test programot használtam a távok mérésére. Na most ez a főképernyőn az éppen aktuális tengerszint feletti magasságot is kijelezte, ami a lakóhelyem esetében ~85 méter szokott lenni. Az egyik hajnali sétánál rátekintek -424 métert mutatott :)) Rögtön egy jó nagy röhögéssel indult a napom :)

A másik történet talán már picit szomorú, bár ki tudja. Az egyik szakaszon nem volt járda, az autóút egyirányú, mindkét szélén kerékpáros rész felfestve, én meg ne legyek útban inkább lementem az út melletti füves szakaszra ami kb. 5 méter széles, és a sok arra sétáló miatt már volt a fűben egy vékony jól látható kitaposott ösvény, az egész kb. 150 méter hosszú ha lehet. Elindultam az elején, erre a másik végén egy nem olyan régi 3 ajtós világos zöld corsa parkolt le velem szemben, gyakorlatilag a fű közepére. Az ösvény a füves rész középen ment és mivel jó 5 méter széles sávról beszélünk a corsásnak volt helye akár jobbról, akár balról is parkolhatott volna mellette, látta, hogy van egy kitaposott sáv, látta, hogy jönnek is rajta tehát útban is lesz de tojt rá. Mindegy, volt hely kikerültem és elmentem mellette, de amikor a seggéhez értem akkor 3 fémes kattanást hallottam, ami természetesen a központi zár volt, de csak méterekkel később értetem meg miért. Úgy tűnik a sofőr (30 év körüli duci nő) megijedt tőlem és ezért zárta be központi zárat, hátha az majd megvédi. Értem azt, hogy nem voltam valami elegánsan öltözve, talán megbocsátható, hogy nem öltönyben császkáltam le az aznapi 26km-t. Vagy a 95 kilóm a kissé lebarnult arcbőrrel kombinálva volt ijesztő, lényegtelen. De ahhoz már túl hülye volt, hogy a csutkára leengedett ablakot is felemelje, így gyakorlatilag totál védtelen volt. A nagyon akartam volna, akkor azon a nagy ablakon keresztül is kikapom, de ha fel van húzva az ablak akkor meg eljátszom a tetején az üst dob szimfóniát, de nem vagyok az a típus, és bár sajnos továbbra is észreveszem őket, de lassan immúnis leszek az ilyen mindenkit leszaró antiszociális hülyékre. Az ilyen emberek miért nem jönnek rá, hogy cselekedeteikkel a saját homlokukra ütik a „HÜLYE VAGYOK” feliratú pecsétet???

Volt több esős napom is, ami így nyáron nem is jön annyira rosszul. Kifejezetten jó kánikulában egy kis hőmérséklet esés, és némi nedvesség. Ami zavart és több cipőnél is észrevettem, hogy a kissé nedves út széli port a cipők felkapták, és éreztem a bokámra pergő port. Az egyik a hegyekbe kapott el, vagy másfél órát caplattam az közepesen eső záporban, de volt nálam poncho, így nem volt gond. És volt olyan amikor már elinduláskor is eset, de mennem kellett, majd jó 8 km után elállt, és én pedig a szivárványban gyönyörködhettem perceken át. Érdekes természeti jelenség a szivárvány, hiszen csak az egyik oldalról látható :)

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.