Elgondolkodtam azon (hja, mindig így kezdődik), hogyan lehetséges,
hogy olyan sok ember van, aki nap mint nap résztvesz a közlekedésben autóval,
mégsem érzi, hogy a forgalomnak egyfajta ritmusa van?
A résztvevők adott ütemre működnek együtt egymással.
Nem hiszem, hogy ehhez ugyanolyan ritmusérzékre van szükség,
mint a zenénél, bár kétségkívül olyan címet választottam,
ami valamiféle gagyi slágert idéz.

Azáltal, hogy hál' Istennek módomban áll kerékpárral közlekedni
(magyarán VAN bringám, és szeretem használni),
többnyire kimaradok az olyan kellemetlen szituációkból,
amiket ezek az emberek okoznak,
de azért olykor-olykor óhatatlanul én is beléjük botlom.

Vegyünk egy szituációt:
egymás mellett haladunk, én feltehetőleg a bringaúton,
vagy a járdán, az autós pedig a jobb (szerk.: bal ) oldalamon, az úton.
Kanyarodósávban van, meg indexel is,
tehát én is tudom, hogy az előttünk levő kereszteződésnél be fog kanyarodni jobbra.
Lassítok. Aztán felmerül bennem, hogy talán nem egyértelmű a jelzés a számára,
meg ugye sokan igyekeznek előzékenyek lenni, vagy csak féltenek,
ezért LÁTVÁNYOSAN lelassítok, olyannyira,
hogy konkrétan két autóhosszal le is maradok tőle.
Mindezt azért, hogy a kereszteződésnél megálljon,
és meresztgesse a szemét rám, hogy ő most elenged ám.
Én meg pedálozhatok ezerrel, ahelyett, hogy kényelmesen áthaladnék,
amit egyébként ő is gond nélkül megtehetett volna még előttem.
13 éve szereztem a jogsimat, de csak mostanra értettem meg,
mi is az a bizalmi elv. Nem azt jelenti, hogy mindenkiről feltételezzük:
ugyanúgy betartja a közlekedési szabályokat, mint mi.
Sokkal inkább arra utal, hogy igyekszünk kikövetkeztetni,
adott szituációban mit fog csinálni a másik, attól teljesen függetlenül,
hogy az szabályos-e vagy sem.

Persze szeretem, ha az autósok vigyáznak a bringásokra.
Nem ez a jellemző, és inkább engedjenek el így,
minthogy megszaltóztassanak egy rámnyitott ajtóval.
Ezt mind képes vagyok magamtól belátni, de...
ha már táncolunk, akkor akár követhetjük is az ütemet, nem?