Létezik egy ilyen állat, hogy pókszázlábú. Ez a legdurvább kombó az ízletlábúaktól irtozó júzerek szempontjából, mert egyrészt rettentően ergya kinézete van, másrészt elég nagyra meg tud nőni (4-5 centis testet is birtokolhat), harmadrészt baromi gyorsan közlekedik.

Jelentem: nem kiirtható, ugyanakkor bizonyos források szerint még védett is. Nem mintha ez annyira zavart volna minket az elmúlt pár hétben, mert 8-10 darabot biztosan elintéztünk. Nem tudom, hogy az olvasók közül ki találkozott már ilyesmivel, megosztom az én tapasztalataimat.

Egyrészt én annak ellenére utálom az összeset, hogy kábe együtt nőttem fel ezekkel. Buda, kertes ház, ott van fauna bőven, a pókszázlábú a kellemetlen véglet, de még emlékszem arra az estére, amikor a kertben egy őz figyelt frankón, meg a borz, a róka és a vaddisznó sem voltak éppen ritka vendégek. Manapság kicsit belakta a városból kimenekülő újgazdag nép a környéket, de róka még volt tavaly, sün is gyakori, nyest pedig tutira van nagy mennyiségben, lévén minden reggel össze van járkálva Károly (a kocsi) teteje és egy-két kulát is elhelyeznek a spoileren. Mókussal pedig 20 centiről szemeztem reggel hétkor pár hete, élvezte a napsütést, amíg meg nem moccantam. Régebben bagoly is volt, nagyon bírtam a hülye fejüket, no meg lábatlan gyík (amire kígyót kiabál a sok tudatlan, a kutya pedig szétszedi szerencsétlent).

A pókszázlábú viszont nem az a véglet, amit úgy babusgatna az ember. Aki képet akar, üsse be a gugliba, saját felelősségre. A pókszázlábú este jön elő, általában vagy a falon figyel, vagy pedig épp végigrohan a szobán, tényleg rettentő gyors, s ami döbbenet, hogy nagyon komoly a hidraulikája, a teste meg sem moccan a nagy tempó közben, csak az a rengeteg lába dolgozik. Elég gyakran találunk reggel belőle egy-két darabot a fürdőben, mivel a hűvös, sötét, nedves helyeket csípi, de ha belemászik a porcelán eszközökbe, akkor onnan még ő sem tud kijönni (nincs mibe megkapaszkodni). De a többi rovarral ellentétben nem hülye, hamar rájön például, hogy a fürdőfüggönyön keresztül ki tud kecemeregni a bajból. Állatira szívós, egy különösen rohadtnagy darabot fogtunk egyik reggel a mosdóban (ő a rekorder, mivel ezek a dögök 4-5 évig élnek, ezért szerintem ez az 5-7 centis darab volt a király), ráküldtem a forró vizet és még mászott vissza a lefolyóból, úgyhogy kapott az arcába fogkrém-szappan kombót, amitől megmurdált.

A pókszázlábú - annak ellenére, hogy a legrondább állat ever - kifejezetten hasznos. Ragadozó életmódot folytat, konkrétan a többi rovarat tekinti zsákmánynak, pókokat, legyeket, szúnyogot csótányt(!) fogyaszt nagy lelkesedéssel, ha felbukkan a lakásban a kis gusztustalan, akkor ott hamarosan minden más kiirtásra kerül, s elvileg ezt követően tovább is áll. A pókszázlábú állítólag magányos állat, nincs fészke, vagy ilyesmi, nem keresi más pókszázlábúak társaságát (pedig egy kő-papír-ollót vagy egy pirospacsit azért biztos örömmel játszanak, nem is beszélve a rubik-kockáról), egyetlen petét rak le, ami jó eséllyel túl is éli gyermekkorát, mert már akkor sincs a saját kategóriájában ellenfele.

A baj csak az, hogy csíp(het), bár nem alattomosan és sunyi módon támad az emberre, inkább védekezik. Csípése nem veszélyes, csak kellemetlen, pár óráig irritálja a bőrt, ennyi. Állítólag ugrani is tud (falról lefelé), én olyat még nem láttam, nekem az is elég, hogy roppant gyors. A macska hasznos ellene, lévén ezek mindent el akarnak kapni, ami mozog, a pókszázlábú pedig igen látványosan mozog, ha megindul. Az is praktikus, ha egy izmos takarítás során leginkább a többi rovarra megyünk rá, ezzel gyakorlatilag kinyírjuk a pókszázlábú táplálékát, úgyhogy odébbállnak. Télen eltűnnek szundizni, csak április környékén támadnak fel újra, úgyhogy akinél esetleg szintén napi vendég a kis cukorfalat, lassan megnyugodhat, mert hamarosan fellövik a pizsamát globalice és akkor tavaszig nem látjuk őket.

A pókszázlábú váratlan felbukkanása képes némi sokkot okozni. Tényleg nem szép, tényleg nagyon gyorsan halad, tényleg hajlamos az ember mindent eldobni a kezéből, ha hirtelen éri a látvány. Mi egy Esprit cipőt rendszeresítettünk az irtáshoz (szakértők szerint az Adidas is hatékony), illetve a létrát is aktívan cipelem esténként ide-oda, függően attól, hogy melyik szobában bukkan fel a lény. Nyilván a falon a legkönnyebb kiszúrni, fehér háttér előtt igen impozánsan ronda, ott akkor kommandó a létrával, aztán mi bizony belenyomjuk a fűrészpoprs tapétába, aminek hozadéka, hogy hamar kiderül, hogy a pókszázlábú belül barnáslila, de tényleg. A maradék redvát pzs-vel letöröljük, szia. Bocha a legutóbb egy kis hússütésre volt hivatalos, és igen lelkesen szúrt ki egy közepes darabot a falon, hozta a létrát ő is - eksön! - megcsapta a cipővel a kis girnyót, de nem kente oda, hanem csak megütötte. Ez is hatékony, ha jól csapsz, mert ilyenkor nem hagy nyomot a falon, viszont leesik, és vagy meghalt, vagy nem, de ha nem, akkor a létrán állva nehezen veszed üldözőbe.

A tapasztalatok szerint főleg ott bukkan fel, ahol a következő dolgok együtállása megvalósul:
- erdős, ligetes terület környékén van a hajlék
- bőséggel akad táplálék más rovarok formájában
- régi a ház, ezért repedések, rések jó búvóhelyet adnak
- van nedves, hűvös luk valahol

A pókszázlábú a fentiek alapján Buda zöldebb részén és vidéken (állítólag Pécsett nagy az előfordulás) bukkanhat fel, az újpesti panelben ritka vendég.