Tegye fel a kezét az, aki elmenne egy Slipknot koncertre úgy, hogy azt se tudja, hogy mit zenélnek... Megtettem.

Decemberben felhívott cimbora, hogy lesz Pesten Slipknot koncert, Ő menni szeretne, megyek-e vele. Gondolkodás nélkül igent mondtam úgy, hogy 1,5 hete hallgattam meg a legújabb albumukat, hogy mégis mire számítsak. Azt kell mondanom, hogy ha nem mentem volna el, életem egyik legrosszabb döntése lett volna. Hogy miért?

Kezdjük azzal az elején, hogy kétféle zenekar létezik: aminek a lemeze jobb, mint élőben, meg akik élőben jobbak, mint a lemezek. Szerencsére a Slipknot az utóbbi kategóriát képviseli, sőt, emel rajta egyet: annyira profik, annyira összerakottak, hogy szavakba nem is lehet önteni. Az első másodperctől kezdve csinálják a show-t, és az utolsóig meg se állnak. A hangosítás tananyagba illő, a világítás szintén, és szerencsére a pirotechnikát se sajnálták, így brutálisan hangulatos estét összerittyentettek szó se róla.

A szervezettséget sok hazai felkapott, magukat "zenész"-nek hívott egyedek megirigyelhetné: nagyjából 10-15 perc alatt a komplett színpadot újjáépítették, behangoltak, készen álltak a koncertre. Mindezt úgy, hogy nem játszottak egyetlen riffet 10 percen keresztül, hogy azt hitessék el a néppel, hogy ők mennyire profik, és nem volt "mikrofonpróba egykettő" sem órákon keresztül. Hanem egyszercsak kialudtak a fények, és elkezdődött az első szám zárt függönnyel, és közben az a "párezer" ember kórusban elkezdte üvölteni. Na ehhez az élményhez a MasterCard se elég, hiába mondják a reklámban. Aztán felment a függöny, elkezdődött a koncert, és a végéig kitartott a hangulat. Egy másodpercnyi felesleges szünetet se hagytak feleslegesen, ha úgy is tűnt, az csak a drámai hatás végett volt...

És hogy megérte-e 11 ezer magyar forintot kiadni egy olyan zenekarért, amit nem is ismer az ember? Teljesen, és ha ismét lesz Budapesten biztos ott a helyem...