Eddig nem volt alkalmam blogolni róla, hogy másfél hónapja betöltötte a 3 évet nálam a tabom. Első év, második év.

Az eredeti, első generációs Samsung Galaxy Tab-ról van szó, 7 collos. Vegyük sorjában.

1. A külseje

A külsején még mindig nem, vagy csak alig látszik a kora. A kijelző még mindig karcmentes, a hátlap is. Mindezt ésszerű kezelés mellett, tehát normálisan vigyázok rá, de nincs túlbabusgatva. Egyedül a káváján kezd látszani az idő, itt-ott van egy kis karcolás, illetve ahol a kezem hozzáér, ott egy folt látszik.

Gombok jók, nincs kopás, lötyögés, a nyomási érzet még mindig jó. A táp/usb csatlakozó még most is megfelelő, a füles dugója kifejezetten szoros, nem lágyult ki.

A kijelző és a hátlap továbbra is nagy ujjlenyomat gyűjtő, ez ellen nem lehet mit tenni.

2. Akksi

Az akksi állapota a korábbi bejegyzésekhez, évekhez képest nem romlott tovább. Ha nagyon meghajtom, kb. 6 órát bír. Tehát feltekert kijelző fényerővel, futó alkalmazással, folyamatos használat mellett ennyi. Azt nem mértem, filmet meddig bírna. 3G mobillal másfél-két nap, wifivel is ilyesmi. Továbbra is javasolt időnként padlóra küldeni az akksit, jót tesz neki.

3. Kijelző, processzor

Azt, hogy egy 7 collos kijelző elég-e valakinek, mindenki döntse el maga. Ez az a méret, ami még elfér a kezemben, zakó zsebébe is passzol. Kezelni már két kézzel kell, ahhoz nagy, hogy azzal a kézzel kezeljem is, amivel tartom. A felbontása ma már talán kicsi, talán nem.

A procija szerintem sok mindenre elég, valódi problémát csak az okoz, ha van mellé összehasonlítási alap. Nekem van, egy 4 magos krait-os tablet, az gyorsabb, miért is ne lenne az. Ettől még nem használhatatlan, sőt. Tecső hibátlanul megy, filmeket lejátsza (sd divxet, h.264-et szoktam rá tolni, azok jók). A levelezését használom gyakrabban, amikor elindul a levelező kliens, akkor kicsit hagyni kell, hogy elszöszöljön a sok postafiókkal, amivel használom. Utána már normálisan működik. A böngészője sem villám, a maiakhoz képest, de arra teljesen jó, hogy az ember menet közben megnézzen valamit. Itt megint a viszonyítás a kérdés.

4. Android 2.2

Az Android 2.2 (javítva) elég kőkori rendszer, nem is kap már frissítéseket. Én nem szoktam túl sok mindennel telerakni, játszani már nem játszom rajta. Mobil terminálnak, navigációnak jó. Sőt, szerintem jobb, mint az icecream, mert töredék annyi beállítási lehetőség sincs, amiken marhaságot lehetne alapértelmezni.

Doksit olvasni még mindig kiváló, én három év alatt soktízezer oldalt elolvastam rajta. Nagyon szerettem. Mióta a csemete elköltözött itthonról, azóta a vele való kapcsolattartás is ezen megy.

5. Összevetés

A Tab nem ússza meg, hogy a nemrég mellé került Padfone2-vel össze ne vessem. A Tabban 1x1Ghz-es proci van, a Padfone2-ben 4x1.5GHz. A Padfone nyilván gyorsabb, a mobilarena egy évvel ezelőtti tesztjén kb. mindent beledöngölt a betonba. Kérdés, ki mennyire türelmetlen. Az appok gyorsabban jönnek be a padfone2-n, de a tabon is elfutnak normális sebességgel.

Ami jól láthatóan brutálisan sokkal jobb a padfone2-n, az a mobilnet. Tab 3G, pf2 4g, 30 Mbps-t mértem vele itthon. Ez tényleg olyan érzés, hogy felszaggatja az aszfaltot is. Ez az egy pont, amiben egyértelműen a padfone2 nyer.

Ahol pedig jól láthatóan sehol nincs a padfone, az a 4-es android. Millió elektromos csellentyűcske, bizbasz hegyek, állítási lehetőségek garmadája, de minek? A tab a 2-es droidjával egyszerű, mint a faék, azt a pár dolgot, amit érdemes állítani, vagy beállítom, vagy jó a gyári alapértelmezés is. Ehhez képest a 4-es androidot mintha szorulásos fakezű hülyék csinálták volna, mindenáron nagyot akartak szülni, de csak a perem alá sikerült bedurrantani. Bosszantó hibák sorozatával akasztott ki a padfone2. Ehhez képest a tab még mindig kicsi, egyszerű, működik. Nem kell neki négy krait mag, elgurul 1 gigán is, mert töredék annyi szemét sincs benne, mint a másikban. Mindehhez jön az egyre erőszakosabb nyomulás a guglitól, egyre jobban rákattantak a személyes adatokra és egyre többet kell klikkelni, hogy elutasíts minden agyhalott ötletet. Szerencse, hogy a 2-es droidhoz már nincs frissítés, az megrekedt a 2010-es év adatharácsolási szintjén, az még elviselhető.

A külső összevetésében is egyértelműen a régi a jobb. A padfone2 telefonja egy viszonylag tisztességesebben összerakott cucc, csak nekem nem jön be ez a csicsa. De végülis elmegy. A tablet része, amit padfone station-nek hív, az meg az a szint, amire pár éve még a kínai kacatokat asszociáltuk. Műanyag, hajlik, olyan semmilyen se. Ehhez képest a tabot egy gránit darabból faragták ki, nem vágom a falhoz, mert kiüti. A 3 éves tab jobb állapotban van, kopás szempontjából, mint a 3 hónapos padfone station. Az, hogy a pf station sarkáról egy hónaposan kopni kezdett a díszfólia, az lol.

6. Összegzés, végszó

Összességében a tab egy remek tablet. Elképesztő strapabíró, hihetetlenül jól tűrte az előző három év tortúráit, pedig kapott rendesen. Az egyszerűsége, a jó értelemben vett igénytelensége még ma is ellensúlyozza, hogy ez a hardver itt 2013 végén már nem a top. De egyáltalán nem kínszenvedés használni, ha valaki eltűri, hogy néha röccen, máskor meg nem zsírozott villám, hanem csak egy normálisan működő gép, akkor szerethető. A "párja", a padfone2 csak az ehhez képest brutál hardvere miatt nem totális csőd. Még mostanában is szívesebben veszem elő bizonyos dolgokra a tabot, mint a pf2-t.

A Tab különösen ajánlott plecsnit kap, de nem adom, marad nálam használatban.