Mobilaréna, teszt: [link]
Itt hever mellettem az ágyon, és le kell gyűrnöm a vágyat, hogy ismét elővegyem a digigépet és újabb képeket lőjek róla. Egyértelmű tény, hogy fotogén a V3i. Még a Tündérbogyó Siemens SL55-nél sem éreztem ekkora fotózási kedvet, pedig az SL55-öst tartom a mobilvilág egyik legszebb modelljének. Amíg az SL55 „csak egy” szép dizájnú német modell, addig a V3i a párductestű Naomi Campbell, aki könnyedén elmarja maga mellől a német kislányt.
Ahogy a szép nőknél sem az észbeli képességeket becsüljük, úgy a V3i –t sem a tudása miatt vesszük kézbe. Funkciói tekintetében átlagos mobiltelefon, egy szinten a mai alap készülékekkel, sőt, itt-ott még az alsó-közép kategória modelljei le is körözik. Ellenben a külseje bőven kárpótol minket az egyszerű belsőért.
A V3i majdnem luxusmodell elérhető áron. Természetesen semmi köze pl. a 8xxx széria aranyárban adott modelljeinek luxusához. Itt nincs acél, zafírüveg, drágán adott márkanév, csak egy kis fém és telitalált dizájn. Tegye fel a kezét, akinek nem ragadt oda a tekintete valamelyik fotójára! A V3i úgy kelti bennünk az exkluzivitás érzését, hogy csak önmagát adja.
Szerencsére könnyen elérhető modell. Igaz, eme zöldalma példányhoz alaposan fel kellett forgatnom a világhálót. Eredetileg viola színűt akartam, de az egy szem lila példány fedlapja nem simult tökéletesen az alsó sávhoz. Kifogásolható minőségű mobilt még én sem veszek minden mániám ellenére. A rózsaszín és az ezüstszürke szemmel láthatóan kopottas volt. Ciki lenne, ha tokból egy kopott telefon kerülne elő… Ellenben a zöldalma V3i szinte újként kacsintott rám a dobozából. Szerelem első látásra. Tudtam, hogy ráleltem az én kicsi Pengémre. Ripsz-ropsz megtörtént az adás-vétel, köszönet érte a fórumtársnak.
Remélem, most már lecsillapodik a mobilmániám, hiszen sikerült egy valódi ékszert a kezébe adnom!
De kívánom, hogy neked tökéletesen működjön. 
