2013. Október 23-án, szerdai napon rendeztem meg a Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete a túra-sorozatának egyetlen nem Budapest környéki túráját. Legutóbb írtam, hogy a Hősök Vére túrán is összefutottam Lépéshibával, akkor ajánlotta fel, hogy van még egy hely az autóban, nincs-e kedvem velük tartani Pécsre? Természetesen volt kedvem, így a logisztika szerint hajnali 4:40-kor már kint voltam a Blahán. Összeszedtük a csapatot, és célba vettük a rajtot Teca mama kisvendéglőjét. Sofőrünk profizmusát mutatja, hogy a 7:20-ra becsült érkezést tökéletesen eltalálta, pontosan 7:20-kor állítottuk le a motort az objektum előtti utolsó szabad parkolóhelyen.

Nevezés, készülődés, reggelizés, és 7:40-es rajtidővel már indultunk is a Mecsek számomra még ismeretlen lejtőin, első érdekességként egy éppen lecsapolt/kiszáradt tó mellett. Sziklás-köves, mohával borított talajú erdőben, gyönyörű időben haladt az utunk az első ellenőrzőpont, a Babás-szerkövek felé. Ezt a többiek már korábban beharangozták nekem, mint az egyik legszebb ellenőrzőpont az év túrái során, így már nagyon vártam. Nem csalódtam, tényleg az ország egyik legszebb kilátása tárult a szemem elé, ott feküdt a lábamnál Kővágószőlős és egész Dél-Baranya.

Petőczpuszta felé indultunk tovább a mesebeli, hegyoldalban vezető keskeny ösvényen - ezen a szakaszon sehol egy erdészeti út, mindenhol csak kitaposott ösvények, amik az avartól néhol alig látszanak, az ember tényleg az erdő részének érzi így magát. Hamarosan leértünk a második ellenőrzőpontra, Petőczpusztára, a kápolnához. Itt kétféle szörppel vártak a rendezők, nagyon finom volt és jól is esett a bodzás frissítés, ugyanis ekkorra már igencsak szeptember eleji melegbe fordult az időjárás így október végén.

Tovább haladva a Sás-völgyben vitt utunk, gyönyörűen kiépített kulcsosház/erdei iskola, majd vadászház mellett sétáltunk el a harmadik ellenőrzőpont, Hetvenhely felé közeledve. A pont a helyi kocsmában került kialakításra, itt ismét szörp, és szendvics fogyasztási lehetőség volt, amivel éltünk is, illetve a sajátból is fogyasztottam kicsit (kezdem kitapasztalni miből mennyit érdemes hozni otthonról, természetesen még mindig kicsit több a kaja mint ami fogy, de még mindig jobb mintha kevés lenne). Ez a rész egyébként elég hosszan aszfaltúton visz, majd szépen lassan elkopik a lábunk alatt a műút, nem kevésbé kellemetlen sziklás, köves útnak adva át a helyét a Ragadás nevű részen.

Végül aztán élesen balra fordult az útvonal, rövid, de meredek emelkedőn fel a gerincre, a kék jelzésre, ezen értük el hamarosan a következő pontot, a Petőcz-aknát. Innentől sűrűsödtek kicsit az ellenőrzőpontok, a következő alig 3 km-re Orfű határában, a műút mellett kapott helyet. Itt a nagyon kedves pontőröktől csokit, és házi süteményt kaptunk, isteni finom volt, köszönjük!

A következő szakaszon újra kaptunk egy kicsit a szintből, a Remete-rét volt az irány, de nem közvetlenül, előtte egy kis kitérőt kellett tennünk a zöldön, majd piroson - EP a P-K elágazásban - és végül a kéken érkeztünk a pagodához, ahol végre újra megtölthettük a kiürült kulacsainkat (igazából a Petócz-aknánál a pontőr már Orfűre ígérte a vízvételi lehetőséget, így eléggé szomjas vándorokként érkeztünk már ide). Észrevettem, hogy az ujjaim kezdenek kicsit feldagadni, ez elvileg sóhiányra utal - szerencsére volt még egy szendvicsem otthonról, ezt elfogyasztva hamar rendbe is jött a dolog. A rétről először ketten rossz irányba indultunk Ádámmal, így harmadik társunk, aki még frissített, elszaladt előre hogy utolérjen minket, miközben mi mögötte mentünk - a célban láttuk legközelebb . Nem volt már sok hátra, még néhány kisebb emelkedő, egy szép völgy frissen felújított hidakkal, az ismerős nem létező tó, és végül bő 45 km-t megtéve, 15:19-es célidővel, 7 óra 39 perc alatt, szűk negyed órával lemaradva a 6km/órás átlagtól sikerült célba érni. Kifújtuk magunkat, elfogyasztottuk a jóféle virslit (nem tudom honnan szerezték, de nagyon finom volt, és jó hosszú ). Valaki megkínált csodás házi almás sütivel is, ez feltette az i-re a pontot. Természetesen járt az oklevél-kitűző páros is. Hazafelé még megpróbáltuk megnézni a városban kiállított 100 éves villamost is, de sajnos nem találtuk, talán már visszavitték a közlekedési múzeumba.

Ezzel nem egészen két hét alatt több mint 120 km-t teljesítettem három túrán (NaHáT 35, Hösők Vére 42, Éger-völgy 45) - most kis pihenő következik, a pirosat sajnos ki kell hagynom, a következő a Gercse 35 lesz ha minden jól megy.

Újabb kellemes túra volt, nyárias időjárással, jó hangulatban, kellemes társaságban. A Mecsek nagyon szép, bár nincs közel, de megérte. Köszönjük a szervezést!