Egy hét és napra pontosan 7 éve annak, hogy regisztráltam.

Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ennek a Közösségnek a tagja lehetek. Ez alatt a hét év alatt rengeteget fejlődtem szakmailag, megismertem addig számomra ismeretlen területeket, új hobbikra tettem szert, és nem utolsó sorban az íráskészségem is sokat fejlődött hála a több mint 8000 kommentnek, amik elhagyták a kezemet. Bízom benne, hogy ezekkel a hozzászólásokkal nem csak a billentyűzet kopott hanem sok száz társunknak tudtam segíteni.

Mikor elkezdtem a PH-s karrieremet még tizenéves zöldfülű középiskolás voltam. Mára továbbra is zöldfülű maradtam, de egy diplomát már megszereztem, egy másik pedig félúton van. Tanultam azóta külföldön, dolgoztam az AIESEC nevű nemzetközi diákszervezetnek, dolgoztam az egészségügyben, kicsi családi vállalkozásunk életét folyamatosan figyelemmel kísérem, és végül meghívtak az egyik legnagyobb magyarországi think-tank-hez mind gazdaságpolitikai elemzőt. Jelenleg pedig egy csereprogramon veszek részt Ecuadorban, majd Peruban, végül pedig Kubában. Hazaérkezésem után fél évet egy Böjte Csaba féle otthonnak szentelek az életemből.

Meg szokták kérdezni, hogy mivel vagyok elégedett és mivel nem magammal szemben. Bizony az elégedetlenséget naphosszat tudnám sorolni, de talán ami a legjobban zavar az az, hogy nem vagyok elég kitartó, és szeretem a kényelmes megoldásokat. Ez sajnos pont most a saját vállalkozásunkkal ütött vissza, az eforu.hu-nál. Sokszor úgy érzem, hogy már nincs erőm, és inkább hagyom a dolgokat, hogy menjenek maguktól, ami néha bejön, de néha nagyot lehet bukni, és akkor kezdhetem magam összevakarni a földről, ami sokszor nehezebb mint folyamatosan magas teljesítményt nyújtani.

Amire büszke vagyok? Nos bejutottam a BME-re államilag támogatott képzésre, és még ösztöndíjakat is kaptam szép számmal. Ami viszont számomra a legtöbbet jelenti, az az, hogy segíteni tudtam ezen az országon. Akár milyen hihetetlen az agytrösztnél ahol dolgoztam a mi csapatunk teljesen szabad kezet kapott. Határokon belül, de teljes mértékben azt írhattunk, számolhattunk amit akartunk, és amiről úgy gondoltuk, hogy jó a magyar embereknek. Hogy csak két példát említsek nemrégiben valami állatnak nagy mértékben csökkent az áfája, valamint lehet, hogy hamarosan lesz magyar startup program, és még sok más, de többet nem írhatok…

Vissza ide a PH-ra. Sok vitába beleálltam, olyanokba is főleg az elején amikbe nem kellett volna, mert nálam sokkal okosabb, vagy legalább is adott témában nagyobb tudású személyeknek mondtam hülyeségeket. Persze volt sok olyan vita is, ahol muszáj volt megvédeni az igazamat. Mindenesetre biztosan volt olyan, hogy valakit, valakiket megbántottam, nem kultúr-ember módjára viselkedtem. Tőlük, és magától a Közösségtől szeretnék ezúton is elnézést kérni. Nem tudom ígérni, hogy nem lesz még hasonló eset, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy részemről ilyen ne kerülhessen szeretett oldalunkra. Ezzel persze nem tiszta lapot szeretnék kérni, ez egyfajta férfias bocsánatkérés, amit nagyon nehéz megtenni, még így arc nélkül is, de hiszem, hogy ez nekem is segít, valamint hátha ezt a pár sort olyan is elolvassa, aki érintett a témában. Szóval mea culpa, mea maxima culpa.

Dióhéjban ennyit szerettem volna leírni magamról, és az elmúlt (egy hét híján) hét évről. Holnap új nap, új lehetőségek.

Mindenkinek sok sikert kívánok innen a világ másik oldaláról!

Üdvözlettel:
Ádám