Születésnapi merengés a Sors eszközein
Avagy minden ami fáj, versbe szedve, születésnapod nem feledve.

Keserédes születésnap,
Következőm biztosan az.
Itt hagytak fájdalmammal,
Ím, elhagyott az az angyal.
Torkomon lenyúlt marokkal,
Tövig, amíg a könyök tart.
Teli szívem ott kihúzta,
Tartotta nagy vigyorral.
Isteni hittel tette vajon?
Iszonyat fáj, de ráhagyom.

Neked szólnak bizony a fenti sorok,
Te Lány, aki csak fájdalmat okozol.
Miért volt számodra másféle a mérce,
Mikor időd Csabi, s nem HGyu kérte?

A szépet és jót nekem miért ígérted,
Ha tudtad, hogy tenned is kell érte?
A segítségemre, s rám támaszkodtál,
Mégis mindig csak fájdalmat okoztál.

Érted önmagam sokmindennek kitettem,
Mutattam, jól teszed, ha bízol bennem.
Ígértem neked én is sok féle szép dolgot,
Agyam folyton ezek végigvitelén forgott.

Látom már, ezekkel sajnos visszaéltél,
Utóbbi időben már Istent sem félvén.
Te vallásod ez, bele én nem szólhatok,
Következményeit is csak te tudhatod.

Csak annyit tudok, a Sors eszköze vagyok,
Küldött mikor valaki orvos létért fohászkodott.
E pillanatban a Sors szelleme igen jól tart,
Valóra váltottam, mindent mit kimondtam.

A dolgaim jóra fordulnak, ez a Sors jutalma?
Minden majdnem megvan, amit csak adhatna,
Bízom abban, nem figyel a másik oldalra,
El nem vesz onnan, és nem is küld fájdalmat.

Fogom kérni őt, ne bántsa már azt a lányt,
Túllépte rég bőséggel a szenvedési arányt.
Remélem a Sors már nem gerjed haragra,
Útját tovább járni őt békességben hagyja.

Így kell mindennek befejeződnie hát?
Nem is volt más, csak fantom barátság.
Míg nekem helye majd évtizedekig fáj,
Egy Lány nagyot kacag minderre reá.

Most is csak erre a szép lányra gondolok,
Arra, aki mást nem, csak ígérni tudott.
A Lányra, ki mindig fájdalmat okozott.
Kérem szépen tehát a nagyvonalú Sorsot,
Biztosítson neki lehetőleg nagyon sok:
Boldog Születésnapot!

HGyu