Megláttam pár képernyőfotót egy Suse Linuxról, amin éppen az OSX-hez hasonló ablakváltó alkalmazás futott. Ekkor éreztem: ma este is kockulni fogok, de ha bele gebedek is kipróbálom. Felraktam szépen, s mint jómunkásemberhez méltó telepítés után egyből keresni kezdtem, hogy hogy a fenébe lehet ezt előhozni. Meglestem a hotkeys-eket a KDE vezérlőpultban, de egyszerű ablakváltáson kívül semmit se találtam.

Ekkor ugrott be, hogy hoppá, az index.hu-n láttam én már ilyet, ahol beszámoltak egy 3D-s felhasználói környezetről. Az Apple megmutatta, hogy egy operációs rendszer is lehet szép és egyszerű, a Microsoft szorgosan másol, miközben a Linux mindkettőt beelőzni látszik. Megnyílt a harmadik dimenzió, avagy XGL Linuxon.



Először szorgosan és lelkesen indultam neki az elmúlt éjszakának. Index-en azt írták, hogy ugyan volt egy kisebb fennakadás, mégis egyszerűen megvalósítható a három dimenziós kezelőfelület. Bele is csaptam a közepébe, a nekem kissé idegen angol nyelvű leírásban kivételesen könnyen kiismertem magam. Első nagy problémám, hogy honnan szerezzem be a XGL-t és a Compiz-t.

Miután végignéztem 999 oldalt, és mindenhol csak leírást találtam kissé kiborultam. Egyszerűen sehol sem találtam. Ezután nemsokkal jöttem rá, hogy a Compiz már Beryl néven fut, így felkerestem a projekt oldalát, ahol sok infót találtam, s végre megleltem szemem fényét: Berly és XGL!

Sajnos csak ez után jöttem rá, hogy ez mennyire nem mezei usereknek való. Azon felül, hogy a forrásfájlok számomra használhatatlannak tűntek még a SUSE idegesítő dolgaival is farkasszemet néztem, avagy ütközés mindenek előtt. Szerencsétlenségemre, vagy inkább természetesen az RPM-eket sem lehetett csak úgy telepíteni, mivel az már előbb elhangozott ütközést értem el. Miután már olyan rendszerfájlokat is hiányolt a telepítő amik mégis a helyükön voltak, sőt ''jók'' is voltak a hajam téptem, és a sírás küszöbén álltam.

Ennyi volt, feladtam - mondtam magamban miután már 2 órája szenvedtem. Végül mégis sikerült. Kis utánajárással megtaláltam a csomagokhoz még pluszba szükséges fájlokat, tehát mégis fel tudtam rakni. Sikerem persze nem volt teljes, ez az én formám. Miután még túlestem a leírás szerinti pár lépésen, és a terminálba írt pár – számomra tökéletesen ismeretlen – parancson megkaptam az eredményt: be lett konfigolva az új ''rendszer''. Restart. Eddig bíztam, hogy most már tényleg nem érhet megleptés, de tévedtem. Miután megvolt a restart a grafikus felület helyett egy ASCII kódszerű felületet kaptam. Ekkor már tényleg a sírás köszöbén álltam. Hozzá nem értő Linux userként megoldást sem találtam. Gondoltam próbáljunk meg egy újabb restartot, mert igazából ötletem sem volt mit kéne tenni. Be is paráztam rendesen, egyből Linux reinstall jutott eszembe. Aztán restart után minden helyreállt. Megdöbbenésemet már csak a bugosan működő Windows Manager tudta fokozni. Ugyanis egyáltalán nem működött helyesen a Beryl és az XGL. Az ablakok merevek voltak, meg se rezzentek volna, sőt, vibráltak. Az ablakváltó alkalmazás is bugos volt, összefolyt az asztallal, nem fértek ki rendesen az ablakok stb. Sőt, egyszer még hibaüzit is kaptam. Tehát az erőltetett telepítés meghozta gyümölcsét, nem volt frankó a rendszer.

Véleményt nem igen tudok mondani, mivel egyáltalán nem láttam helyesen működni a rendszert. Minden esetre a 3D-s munkaasztalváltó igazán jónak tűnik, praktikus, és kényelmes. Hasonlóan az alkalmazásváltóhoz is. Pont olyan mint OSX-en. Sőt! Itt minden ablak szépen illeszkedik elvileg, nem pedig csak úgy szétdobva mint az Apple oprendszerén. Noha fölöslegesnek tűnik a nyújtható torzítható ablakok nekem mégis tetszik. Gondoljuk el, hogy van egy teljesképernyős alkalmazásunk. Meg szeretnénk tudni az alatta levő ablakból egy információt. Akkor nem kell letenni az ablakot, hanem csak „lehúzzuk” és látjuk mi van alatta. Szerintem a szépség mellett praktikus is.

Ez két hónapja történt, azóta persze kiforrta magát a project kellőképpen - folytatás következik...