Üdv mindenkinek. Ezúttal életem első szerelmének történetét osztom meg veletek. Szép emlékeket őrzök róla, bár ez volt az első nagy csalódásom.

Vékony Donga és Piros Pozsga

A történet az 1997-es év elején kezdődik. Akkor 17 éves voltam, épp a bulizós korszakom kezdete volt ez. Hétköznap iskola, tanárok, unalom, de már hétfőn a péntek estét vártam. Gyakran előfordult hogy elmaradt pár óra, ilyenkor vagy valamelyik biliárd szalonban kötöttünk ki, vagy az akkor még újdonság számba menő plázák valamelyikében csavarogtunk. Csak a bulik és haverok léteztek. Na meg a csajok. Volt olyan hogy egy éjjel 3-4 helyen is megfordultunk, aztán valamikor reggel 7-8 óra körül hazaértem, és este már a következő buliba mentünk. Nagyon mozgalmas időszak volt ez. Nagyon sok haverom, barátom volt akkoriban. És persze rengeteg csajt is ismertem. Ritka volt az olyan buli ahova 10 főnél kevesebben mentünk. Mindegy volt hogy házibuli vagy szórakozó hely, a csapat felkerekedett és bevetettük magunkat. Pest összes fontosabb buli helyszínét meglátogattuk, szinte nem is volt olyan hely ahol mi ne lettünk volna legalább egyszer. Pár Pest környéki helyen is megfordultunk, ezek közül a legemlékezetesebb a februári, nagykátai buli volt. Akkor találkoztam egy a lánnyal. Ahogy megláttam, megtetszett. Nem volt az a bombázó alkat és a hangja inkább tűnt idegesítőnek mint kellemesnek.Bár volt pasija, de az akkor nem volt ott.
Nem számított, nekem tetszett és kész. Sajnos ez épp azon bulik egyike volt amikor is kevesebb volt a lány mint a fiú. A kedves haverjaim már el is osztották egymás közt a csajokat csak nekem erről nem szóltak. Persze az egyik legjobb haverom is ugyan ezt a leányzót választotta ki magának. Beindult a versengés a csaj kegyeiért. Nem válogattunk az eszközökben, semmi nem volt szent.

A versengős időszak közepén, nagyjából május elején, az egyik haverom elhozta bulizni a húgát is. Mivel a másik haverral folytatott harcban én már igencsak vesztésre álltam, felfigyeltem erre a lányra. Bár tetszett, még nem igazán foglalkoztam vele mert a harcot még nem akartam feladni. Először csak az alakját néztem, ott volt kerek és formás ahol kellet. Ez már nálam nyerő dolog volt. Ami különösen tetszett, a gyönyörű kék szemei, piros pozsgás arca, és mosolya, nevetése. Utóbbiak főleg azért mert a hülye poénjaimon ő nevetett a leghangosabban és legjobban. Tetszett a lány, nagyon is, de akkor még nem foglalkoztam vele mert nekem más volt célkeresztben. Elmentünk bulizni, ahol emlékeim szerint a lány nagyon nézegetett engem. A lassú, összebújós zenéknél épp az egyik csaj ismerősömmel táncoltam, amikor oldalba vágott az egyik haver, mondván legalább én kérjem fel táncolni szegény lányt mert csak ő maradt egyedül, tánc partner nélkül. Körül is néztem és láttam hogy szomorú arccal ücsörög az egyik asztalnál. Megsajnáltam és elhatároztam, a következő lassú zenére felkérem táncolni. De sajnos nem így lett mert lemezlovas barátunk tempósabb zenét kezdett játszani. Később kicsit bepiálva, fáradtan leültem mellé. Azonnal beszélgetni kezdett volna velem, de én elrohantam a táncparkett ördögét játszani, mert épp a kedvenc slágerem első dallamai csendültek fel. Hajnaltájt indultunk haza, a lány csendesen és szomorú arccal baktatott a sor végén. Próbáltam felvidítani a hülye poénjaimmal, de nem sok sikerrel. Bár nevetett, de láttam rajta nem éppen jó kedvében teszi. Később elbúcsúztunk, arca nagyon szomorú volt és már nem mosolygott kicsit sem.

Egy hét múlva átjött hozzám a bátyja, és megkért segítsek elköltözni a volt barátnőjétől. Pár cuccot kellett csak elhozni tőle. Az oda úton és vissza felé is nagyon érdeklődött hogy van e most barátnőm és hogy milyen fajta csajok tetszenek nekem. Lazán válaszolgattam a kérdéseire, bár nem tudtam miért fontos ez neki. Miután megérkeztünk anyjához, azonnal leültettek és faggatni kezdtek. Végül az anyja kezembe nyomott egy névjegy kártyát és ellent mondást nem tűrve megkért, hívjam fel rajta lévő telefon számot azonnal. Gőzöm sem volt kié lehet, de ekkor barátom végre felvilágosított. Elmesélte hogy nagyon megtetszettem a húgának, de ő nagyon félénk és nem mer kezdeményezni. Ezért kérte őket, alaposan faggassanak ki és ha megfelelőnek tartanak, adják meg nekem a telefonszámát. Zavarba jöttem mert tényleg nem emlékeztem ki is a lány. Azt feleltem hogy majd otthonról felhívom. Ekkor barátom vagy ötszáz forintnyi aprót nyomot a kezembe és anyjával közösen elzavartak, hogy azonnal hívjam fel a húgát. Kissé zavarodottan elindultam érmés utcai telefont keresni és találtam is egyet. Nem ment könnyen a telefonálás mert az érméket nem tudtam beledobni. Ugyanis valami elmehámozott fém százassal próbált telefonálni. Akkoriban még nem üzemeltek százassal a telefonok, de az illető mégis bele gyömöszölt valahogy hatot. A kis bicskámmal kipiszkáltam a pénzt és röhögtem egy jót. Legalább pénzt is kaptam ha már rákényszerítettek a telefonálásra. Először azt gondoltam nem hívom fel a csajt mert nem is emlékeztem ki is ő. Arra gondoltam majd az anyjának hazudok valamit,hogy nem vették fel vagy nem volt otthon. Aztán úgy gondoltam ha már pénzt kerestem rajta miért ne hívjam fel? Tárcsáztam a számot és vártam. Kicsengett, majd egy rekedt hang szólt bele. Nem tudtam ki lehet az és kicsit meg is ijedtem hogy rossz számot hívtam. Udvariasan bemutatkoztam, és a leányzót kértem. Mint kiderült, a hang tulajdonosa a lány nagyapja volt. Nevetve mondta hogy kicsit várnom kell unokájára mert épp fürdik. Pár perc múlva egy kellemes és zavartan dadogó hang szólt bele. A lány iszonyúan zavarban volt, mert nagyapja, miután szinte rátörte a fürdőszoba ajtót csak azt mondta hogy egy nagyon udvarias fiú keresi őt telefonon. Én ezen jót röhögtem majd hosszan beszélgetni kezdtünk. Kérdeztem miért szerette volna hogy felhívjam? Dadogva válaszolt hogy megtetszettem neki és szeretne velem összeismerkedni. erre lazán igent mondtam, és határozottan kijelöltem a következő hétvégét a randizásra. Beleegyezése után megadtam otthoni számomat majd elbúcsúztam. Este megint hatalmasat buliztam és jól be is rúgtam.

Valamikor reggel 6-7 fele értem csak haza és azonnal elterültem az ágyon ruhástul. 9 óra körül ébresztett haverom hogy menjek vele húgához mert el kellene hoznunk pár cuccot. Úgy ahogy voltam büdösen, cigi szagúan és másnaposan elindultunk. Az oda utat emlékeim szerint, végig aludtam. Megérkezésünkkor nagyapjuk nyitott kaput és nevetve ismert fel hangom alapján. Ekkor árulta el kedves barátom hogy a húga nem tud arról hogy én is megyek hozzá. Én erre rendesen a gatyámba csináltam és zavarba jöttem. Büdösen, gyűrött ruhában és másnaposan nem épp a legjobban festettem. A lakásba menet próbáltam rendbe szedni magam, persze kevés sikerrel. Lesz ami lesz alapon beléptem a lakásba.Persze drága barátom és nagyapja vigyorogva kint maradtak. Megláttuk egymást és csak mosolyogtunk. Mindketten nagyon zavarban voltunk. Én hebegve-habogva bocsánatot kértem kinézetem miatt, ő pedig a rendetlenség miatt szabadkozott. Arcán a piros folt szinte világított, szemei pedig csillogtak. Beszélgetni kezdtünk a leendő randinkról. Arra jutottunk hogy majd én megszervezem az egészet. Egy óra beszélgetés után elbúcsúztunk.

A következő napok hosszú telefon beszélgetésekkel teltek. Nagyon jókat beszélgettünk minden témában és mindent részletesen megtárgyaltunk. Közeledett a randi napja. Azt terveztem hogy az egyik új plázában sétálgatunk, majd beülünk egy filmre, utána buli a törzshelyünkön. Ezt megbeszéltem a lánnyal és nagyon tetszett neki. Elérkezett a nagy nap. Nem izgultam, nagyon lazán kezeltem a dolgokat. Az öltözködést nem vittem túlzásba. Az akkori divatnak megfelelően
oldalt csíkos melegítőben, narancs sárga pulcsiban, Baseball sapkában indultam a randira. A lányért a haveromékhoz mentem, mert mint utólag kiderült ő a nagyapjánál lakott, nem anyjával és bátyjaival. Széles vigyorral a képemen csengettem be hozzájuk. Ő a már megszokott zavart mosollyal és piros folttal az arcán nyitott ajtót. Két puszi után már el is indultunk. Még vissza néztem és az ablakban meg láttam két bátyját és anyját amint széles mosollyal néznek utánunk. Egész úton sokat beszélgettünk, alaposan kifaggattuk egymást. A plázába való érkezésünkkor a mozi felé indultunk hogy megnézzük a kínálatot. Emlékeim szerint egy romantikus vígjátékot választottunk és meg is vettük a jegyeket előre. A hátralévő időt beszélgetéssel töltöttük.

Ez annyira jól ment hogy lekéstük a film kezdést. Mivel lemaradtunk az elejéről, már nem mentünk be hanem kicseréltem a jegyeket egy másik filmre. Ez a Birodalom vissza vág
felújított változata lett. Viccesen megjegyezte hogy ő még egy részt sem látott belőle. Én pedig csodálkoztam ezen és meg is jegyeztem hogy milyen ember lehet az aki még nem látta ezt a mester művet. Jót nevettünk ezen és folytattuk a sétát, de közel maradtunk a mozihoz nehogy ezt is lekéssük. Most nem késtük le a filmet. Nagyon élvezte és sokat nevetett rajta. Ez eleinte nem tetszett mert ugye ez nem igazán vígjáték, de nem tudtam haragudni rá, mert mosolya és
nevetése teljesen levett a lábamról. Igazából nem is a filmet néztem hanem őt figyeltem ahogy nevet. Gyönyörű mosolya volt és nevetése is valami mennyei volt.

Kezdett nagyon megtetszeni a lány. A film után elindultunk bulizni. Valamilyen okot kerestem hogy megfoghassam a kezét, de nem volt semmi ötletem. Gondoltam egyet és megfogtam a kezét. Nagyon megijedt és el is rántotta egy pillanatra, mert teljesen meglepte a dolog. Gyorsan megfogta a kezem és nagy mosollyal néztünk egymásra. Az arcán lévő piros folt ragyogni kezdett.

A buli helye egy kocsmában, pontosabban annak tetőterében volt. Nagyon szűk volt a hely,
50 embernél több nem fért be de ez nem is számított. Ismertünk mindenkit és elit társaságként kezeltünk az ismerősöket. Kéz a kézben érkeztünk a buliba, ahol már szinte az összes haver az ajtóban várt minket. Mikor meglátták hogy kézen fogva érkezünk nagy öröm ujjongásban törtek ki. Elkezdtünk bulizni ami fergetegesre sikeredett.Később leültem pihenni kicsit amikor az újdonsült barátnőm teljesen váratlanul az ölembe ült és megcsókolt. Ezen meglepődtem mert én ezt a
lassúzásra terveztem, vagy legkésőbb mikor hazakísérem. De nem bántam hogy ő kezdeményezett. Innentől nem is váltunk el, csak csókolództunk. A többiek ezt
vigyorogva vették tudomásul és nem nehezteltek ránk. Hajnalban a búcsúzkodás nagyon nehezen ment, nem nagyon akartunk elválni egymástól.

A második randi furcsán alakult. Már a találkozásunk első percétől hosszasan csókolództunk. Ez minket nem zavart, talán csak a gyorsétterem többi vendégét egy kicsit. Aztán beszélgetésünk közben véletlenül a teljes pohár kólát a leányzóra borítottam. Sűrű bocsánat kérések között próbáltam letörölgetni de egy rémes mozdulattal a másik poharat is rá borítottam. Ezen már tényleg ki akadtam de ö nevetve megcsókolt és nyugtatgatott hogy nincs semmi baj. Ettől azonnal meg nyugodtam.

Elkezdődött a nagybetűs szerelem. Szinte mindennap találkoztunk és nagyon boldogok voltunk. Amikor először haza vittem bemutatni, a nővérem azonnal nevet adott nekünk. Vékony Donga és Piros Pozsga. Ezt az elnevezést egy akkoriban népszerű szappan opera két szereplője után kaptuk. A lány arcán
lévő piros folt miatt találó volt a Piros Pozsga elnevezés. A vékony donga meg rám illet mivel akkoriban épp csak 70 kilós voltam. Ez, és a 180 centis magasságom igen csak vékony külsőt kölcsönzött nekem. Tehát a becenevünk találó lett, odahaza csak így emlegettek minket anyámék. Nagyon szép és boldog időszak következett. A többi pár a társaságban többször is szakított és kibékült, nálunk még csak egy vita sem volt. Mi nagyon jól megvoltunk együtt és nagyon szerettük egymást.
Ez, az együtt töltött karácsonnyal és szilveszterrel ért csúcspontjára. Anyám idáig nem engedte hogy nálunk aludjon, én ezzel szemben már
sokszor aludtam a lánynál. Én karácsonyi ajándékként csak azt kértem anyámtól hogy engedje meg végre hogy ott aludhasson. Soha az előtt és azóta sem voltam
olyan boldog min abban a pár napban. Reggeltől estig összefonódva voltunk. Ki sem mozdultunk a házból, csak nagyon ritkán mentünk el otthonról. Őszintén, tiszta szívből szerettük egymást és nem gondoltunk a jövőre.

A következő évben anyám nyugdíjba ment. Ekkoriban szakközép iskolába jártam. Kereskedelmi suli volt, boltvezetőnek tanultam, műszaki cikkek eladójaként. Nem ment túl jól a suli, de szerettem mert érdekelt. Szerelmemmel már több mint egy éve jártunk. Egy idő után anyámékkal elég rossz anyagi helyzetbe kerültünk. Anyám nagyon kevés nyugdíjat kapott, nővérem pedig nem tudott munkát vállalni mert veszélyeztetett terhes volt, ikrekkel. Egy nap megszületett a döntés.

Otthagytam a sulit és munkát vállaltam anyám régi munka helyén. Undorító gyári munka 3 műszakban, szar fizetéssel. Én próbáltam jól hozzá állni a dolgokhoz és azt gondoltam hogy nem lehet ez befolyással a magán életemre. Tévedtem. Nagyon nagyot tévedtem. Szinte a megkérdezésem nélkül beraktak folyamatos műszakba. Vagyis hétvégén is dolgoznom kellett. Egész hónapban volt egy darab szabad hétvégém. Mind ezek ellenére igyekeztem minél több időt a barátnőmmel tölteni. Ha
úgy alakult hogy például délutános voltam, akkor ő átjött szombat este. Így legalább részben együtt tölthettük a hétvégét. Persze bekísért másnap a melóba. Nagyon vártam hátha megkér, ne menjek dolgozni és inkább töltsük együtt a napot. Ha megkért volna én gondolkodás nélkül vele maradtam volna, mintsem hogy a
büdös gyárban rohadjak és dolgozzak. De sajnos egyszer sem kért meg. Igaz, én is szóba hozhattam volna, de mivel ő nem tette, én sem tettem. Talán ez volt a viták kiváltója a későbbiekben .

Mert azok bizony voltak. A téma mindig ugyan az volt. Túl sokat dolgozom, a szabadnapjaimon nem megyünk sehova, csak otthon ülünk. Ez sajnos igaz volt, de nem is hibáztattam érte. Viszont nagyon fájt hogy azt nem látta hogy kiért vagy miért csinálom ezt. Csakis azért hogy a családommal megtudjunk élni. Úgy látszik neki ez nem imponált túlzottan. Egy idő után emlegetni kezdett egy pasast akivel megismerkedett. Én eleinte nem nagyon figyeltem erre. De arra már felkaptam a fejem amikor már azt is mondogatta hogy egymáshoz is átmászkálnak.
Próbáltam nem féltékenykedni de ő csak öntötte az olajat a tűzre. Egyre többször mondogatta hogy ez az pasas milyen jó fej és hogy milyen jókat bulizgatnak.
Én persze az ilyen bulik alkalmával mindig a melóban rohadtam és sík ideg voltam hogy most épp mit is csinálhatnak. Nagyon sokat veszekedtünk ebben az
időszakban. Aztán végre sikerül a folyamatos műszakból kilépnem és ezzel egy rövidebb jó időszak kezdődött. De ez csak a születés napom előttig tartott.

Ugyanis barátnőm már jó előre bejelentette hogy ő nem fogja velem tölteni és a buliba sem jön el mert nagyon sok a tanulni valója. Csak beugrik átadni az ajándékát és már siet is haza tanulni. Ez cseppet sem tetszett nekem és ezt szóvá is tettem. Hatalmas veszekedésbe kezdtünk. Több órán
át tartott, aminek végén szó nélkül váltunk el egymástól. Napokig nem is beszéltünk még telefonon sem.

Egy hét múlva már nem bírtam magammal és felhívtam. Nagyon lekezelően beszélt velem. Persze megint összevesztünk és a végén szakított velem. Ezt azzal
indokolta hogy ráunt arra hogy én állandóan melózom és amikor meg együtt vagyunk akkor is csak pihenek és nem viszem sehova sem. Ezen kiakadtam és kértem
beszéljük meg a dolgot mert így nem lehet vége, de nem hallgatott meg hanem lecsapta a kagylót. Könnyes szemmel össze pakoltam a nálam lévő cuccait,
leveleit és ajándékait majd átvittem a bátyjához. Ő nagyon kiakadt hogy szakított velem a húga. Mindenféle ostoba libának és hülyének elmondta.

Aztán két héttel később átjött a haverom. Elmondta hogy a húga megkérte hogy majd a születés napomon valami indokkal hívjon át hozzájuk mert beszélni akar velem.
Ennek örültem is meg nem is. Akkoriban pokoli kínok közt vergődtem a szakítás miatt, ez idő alatt fogytam 10 kilót,
így a vékony donga elnevezés még jobban illet rám.

Aztán elérkezett a születésnapom. Jött is a haverom hogy menjünk mert a húga már vár. Borzasztóan ideges voltam de azért átmentem. Ahogy megérkeztünk a lány már ki is jött a szobájából. Nagyon idegesnek tűnt. Behívott és beszélni kezdtünk. Hosszasan fejtegette az indokait a szakításról, de ugyanakkor azt is elmondta mennyire szeret és nem akarja hogy vége legyen. Végighallgattam, majd én is elmondtam a problémáim.
Ez volt talán az egyetlen alkalom amikor mindketten beszéltünk a problémáinkról. Neki az volt a szokása hogy ha problémája volt velem azt egy levélben írta le. Igaz, az érzelmeiről is szívesebben irt levélben, minthogy szóban elmondja. Végül is kibékültünk, de úgy csak azért békült ki velem hogy ne legyen olyan szar a születésnapom. Átmentünk hozzánk ahol már vártak haverjaim. Csodálkoztak hogy együtt látnak minket ,de senki nem szólt egy szót sem. Elindultunk bulizni és útközben átadta nekem az ajándékát. Sosem kaptam tőle semmi értékeset vagy jelzés értékűt. Mindig csak valami kis értékűt, plüss állatokat, szívecskés párnát, parfüm mintát, vagyis semmi olyat aminek haszna is lett volna. Nem az ajándékok pénzbeni értéke érdekelt hanem az eszmei értékük. Mégis örültem ezeknek is, mert tőle kaptam. Én ezzel szemben csak olyat vettem neki amit használni is tudott és volt jelentése is. Valentin napra például ezüst nyakláncot kapott tőlem szív medállal. Én csak egy szívecskés párnát.. Most érdekes módon egy ezüst karláncot és gyűrűt kaptam tőle. Ez meglepett, mert plüss állatra, vagy a megszokott parfüm mintára számítottam. Tetszett az ajándék, bár nem volt valami jó a kedvem.

A buli a lehető legszarabb hangulatban telt. Bár próbáltam jól érezni magam, mégsem sikerült. Lassúzásnál megcsókoltam, de nem éreztem azt a jól megszokott tüzet vagy bizsergést. Később félre hívtam egy csendesebb helyre beszélgetni. Elmondtam neki hogy ha komolyan akarja a szakítást akkor most hagyjon el mert most békével eltudom engedni. Nem egy hét múlva, nem egy hónap múlva, most menjen el, ha akar. Szerettem annyira hogy minden veszekedés nélkül el tudjam engedni. Azt válaszolta hogy nagyon szeret és nem akar elhagyni. Ezt tudomásul vettem, de valamiért nem nagyon hittem el. Reggel a búcsúzáskor megbeszéltük hogy majd hívjuk egymást pár nap múlva és teljesen megbeszéljük a dolgainkat.

Ehhez képest ő már másnap felhívott, mondván csak hallani akarta a hangom mert nagyon szeret és hiányzom neki. Ez nagyon jól esett. Kezdtem remélni hogy talán megoldódnak a problémák és ez csak egy rossz időszak volt a kapcsolatunkban.

Másnap ismét telefonon beszéltünk és szóba került a szex téma is. Akkor már hetek óta nem történt köztünk semmi ilyesmi, ezért rákérdeztem hogy ha átjön a hétvégén számíthatok e valamire? A válasza döbbenetes volt. Azt felelte hogy arra egy jó darabig ne is számítsak mert egyenlőre az érintésem gondolatától is undorodik! Ez olyan érzés volt mintha többször is tökön rúgtak volna neki futásból. Nem tudtam mit mondjak és inkább nem válaszoltam semmit, csak elbúcsúztam.

Eljött a hétvége és én vártam rá. Izgultam mert elvileg most lett volna az az alkalom hogy teljesen átbeszéljük a kapcsolatunkat. De nem jött. Órákkal a megbeszélt időpont után felhívtam. Normális hangom kérdeztem miért nem jött? Ő azt felelte sok volt a házimunka és még mindig nem ért a végére. Én csak annyit válaszoltam hogy a telefont már elég rég feltalálták, igazán hívhatott volna hogy ne várjam itt potyára. Elég bunkón azt felelte hogy igazándiból nem is jött volna át mert sokat gondolkozott az elmúlt napokban és nem akarja már megbeszélni kettőnk dolgát. Rákérdeztem hogy akkor most megint szakítani akar? Azt felelte hogy igen. Ő már sok esélyt adott nekem a bizonyításra de én mindet eljátszottam, unja már a sok otthon ülést stb, stb. Majd mikor befejezte a mondókáját én csak annyit kérdeztem tőle hogy mégis minek békült ki velem a születés napomon? Miért nem hagyott békén? Vagy amikor felajánlottam hogy menjen el békével miért nem ment? Válaszát nem vártam meg csak lecsaptam a kagylót. Itt ért véget a kapcsolatunk, másfél év után.

Pokoli időszak következett, sokat szenvedtem és megint csak ledobtam 10 kilót. Nagyon szarul néztem ki akkoriban. Pár hét múlva egy levél jött. A levél úgy volt megírva mintha nem ő, hanem
egy ismerőse írta volna. Persze az írását felismertem. És a szokott helyes írási hibák is benne voltak. A levél nagy részt arról szólt hogy mennyire szenved a szakításunk miatt és hogy adjak neki időt a gondolkodásra.

Karácsony este én hülye felhívtam. Eléggé cinikusan és bunkó módon beszélt velem. Elmondta hogy
már az új pasijával karácsonyozik és nem érti mit is akarhatok még tőle, hiszen szakított velem. Tudomásul vettem a tényeket és boldog ünnepeket kívántam neki és új társának. Nagyon szarul teltek az ünnepek, tudván azt hogy az előző karácsony milyen szép volt együtt.

A barátaim próbáltak lelket önteni belém, kevés sikerrel. Pár ismerős mondogatta hogy látták őt és új párját. Viccesen mesélték hogy az új pasas röhejesen néz ki, alacsonyabb nálam és sokkal vékonyabb. Ezt azért nehéz volt alulmúlni a mert én akkoriban vagy 50 kilós lehettem. Élő, csontváz voltam.

Tavasszal megjött a behívóm és elmentem katonának. A bevonulás előtti búcsú bulimon megismerkedtem egy bomba jó csajjal. Össze jöttünk, de részemről nem volt semmi érzelem iránta. Bár hihetetlen jó teste volt a lánynak, kedves és aranyos volt, de feledtetni nem tudta az érzelmek hiányát. Végül is pár hónap járás után szakítottunk.

A katona időm nagyon jól telt, hatalmas bulikban és élményekben volt részem. Egy ideg eltudtam feledni a szakítás fájdalmát, de sosem tűnt el teljesen. Egyedül ülve az őrtoronyban vagy az alegység ügyeletben sokat járt az agyam a szakításon. Leszerelésem után visszamentem a régi
melóhelyemre és szinte rögtön felszedtem az egyik kolléga nőmet. Pár hétig jártunk majd dobtuk egymást. Lassan elmúlt a fájdalom és az emlékek is kezdtek halványulni. Ekkor már majdnem két éve szakított velem. Semmit sem hallottam róla, igaz nem is érdekelt.

Váratlanul levél jött tőle a születésnapomra. Egy fényképet küldött magáról. Ez volt a kedvenc képem róla még régen, de a többi cuccával együtt ezt is vissza adtam a bátyjának. Ezt a képet küldte nekem a
hátoldalán egy üzenettel: "Emlékül neked, ha egyszer elfelejtenél". Nem igazán örültem neki, de azért a képet megtartottam.Akkoriban több futó kalandom volt, de egyik sem alakult jól.

Két évvel később megint levelet küldött. Hosszasan irt arról hogy most már eltelt elég idő a szakítás óta és talán lehiggadtak az érzelmek is. Furcsa mód találkozót kért. Megadta mobil számát ahol elérhetem. Bár nem tartottam jó ötletnek mégis írtam neki egy sms-t. Kíváncsi voltam mit is akarhat tőlem ennyi idő után. Megbeszéltünk egy találkát a régi törzs helyünkön, két nappal későbbre. Aznap a szokottnál is idegesebb voltam. A megbeszélt helyen és időben találkoztunk. Akkor láttam először a
szakítás óta. Semmit sem változott. Arcán még mindig ott volt a piros folt és mosolya is ugyanaz maradt. Nagyon zavarban volt, ez dadogásából rögtön feltűnt.
Sokáig csak általános dolgokról beszélgettünk. Elmeséltem kalandjaimat, a katona időmet stb. Ő csak a 4 éve tartó kapcsolatáról mesélt, és hogy elvégzett pár sulit. Én egyáltalán nem akartam felidézni, vagy szóba hozni múltunkat, de ő belekezdett. Ez elöl már nem tudtam kitérni és belementem. Elkezdtünk a múltról beszélni. Sok sületlenséget összehordott hogy nem tudja miért is mentünk szét, meg hogy ő milyen sokáig szenvedett. Nem értettem miért néz hülyének, hiszen ő szakított velem. Kétszer is. És van képe azt mondani nem tudja miért mentünk szét?

Úgy döntöttem hogy egyszeri alkalomnak elment ez a találka, többet úgysem keres. Tévedtem. Ezután heti, havi rendszerességgel hívogatott vagy levelet írt. Folyton találkozgatni akart. Ekkor már eljegyzett menyasszony volt és nem értettem ennek ellenére miért akar találkozni velem. Párszor még találkoztam vele. Ezek a találkozások mindig ugyan úgy zajlottak. Aktuális dolgok megbeszélése és a közös múlt felidézése. Egyszer azt is megkérdezte gondoltam-e az újrakezdésre vele? Nem nagyon akartam válaszolni erre a kérdésre, valamit olyasmit mondtam hogy ezzel még nem foglalkoztam.

Az utolsó találkán megkértem hogy ne találkozzunk többé mert ez nekem nem megy. Nagyon nem élveztem a begyógyultnak vélt sebek tépkedését. Ő ezen nagyon meglepődött. Azt hitte mást akarok neki mondani. Talán arra számított hogy megkérem mondja vissza az eljegyzést és kezdjük újra vagy mi??? Szótlanul végig hallgatott, arca kifakult, a jól ismert piros folt eltűnt. Ezután elbúcsúztunk és nem találkoztunk többet.

Pár évvel később egy sms-t kaptam tőle. Ebben hogylétem felől érdeklődött. Majd hozzá tette, ő nagyon boldog mert két hét múlva lesz az esküvője. Nem válaszoltam az üzenetre. Akkor már szinte el is felejtettem őt.

Két hét múlva megint csak üzenetet kaptam tőle. Leírta hogy aznap van a nagy nap, már férjes asszony. Kihangsúlyozta hogy már nincs vissza út, és azt kérdezte haragszom e hogy férjhez ment? Jót röhögtem az egészen. 10 évvel a szakítás után, az esküvője napján az érdekli haragszom e rá? Hát nem, mert nem érdekelt. Nem válaszoltam az üzenetre csak töröltem, a számával együtt.

Két évvel később bejelölt ismerősnek az egyik közösségi oldalon. Üzenetet is küldött, melyben újra azt kérdezte haragszom e hogy férjhez ment? Erre már válaszoltam. Nagyon kemény szavakkal elküldtem melegebb éghajlatra és kértem hagyjon végre békén mert én már rég lezártam a múltat. Neki miért nem megy?. Nem érdekelt sem a házassága, sem az hogy esetleg megbántom őt. Válaszában nem értette miért vagyok vele ilyen bunkó,és azt sem értette annak idején hogy tudott szeretni. Azóta nem sokat tudok róla. Annyit hallottam, hogy szült egy kislányt és jól megvannak férjével.

Most, 4 évvel később megint bejelölt ismerősnek a közösségi oldalon.