Tizenhárom évvel ezelőtt ezekben a napokban ért véget a XX. század utolsó évtizedének egyik legmeghatározóbb rockkoncert-turnéja, mely a zenei előadás mellett a rendkívül hatásos, helyenként mély mondanivalóval bíró színpadi performance által hívta fel magára a figyelmet. A U2 Zoo TV turnéja jóval többre hivatott, mint az éppen aktuális Achtung Baby című stúdiólemez népszerűsítése: az ír zenekar, élén az excentrikus frontemberrel, Bonóval arra vállalkozott, hogy a kilencvenes évek elejétől az emberek mindennapi életébe beférkőző, azt egyre inkább meghatározó, manipuláló média elé egyfajta görbe tükröt állítson.



A színpadi show ennek megfelelően elsősorban a nézők, hallgatók szenzoros túlterhelésére játszott; több tucat óriás kivetítő, összesen egymillió wattnyi árammal működő hang- és látványtechnika, valamint slusszpoénként a díszlet állandó részét képező, illetve a levegőben repkedő tucatnyi Trabant (!) gondoskodott arról, hogy a koncertekre jegyet váltók egy életre szóló élménnyel térhessenek haza.

A Zoo TV üzenete napjainkban alighanem aktuálisabb, mint valaha, ahogy a tömegmédia egyszerre hívja fel százmilliók figyelmét a mai világ problémáira, ezzel együtt érzéketlenebbé is teszi a befogadókat ezekkel a problémákkal szemben. Nem véletlen, hogy a turné sydney-i állomásán rögzített koncertfilmet a VHS-változat után kissé feltupírozva, újrakeverve nemrég DVD-n is kiadták.