A Fujitsu jóvoltából kaptunk némi betekintést a japán társadalom átlagos technikai fejlettségébe egy ütős előadás keretében, a tokiói irodájuk egyik ''szerény'' szegletében. Csodálatra méltó, és egyben elkeserítő volt a hazai viszonyokhoz hasonlítva.

Olyan számok röpködtek, mint például 80%. Ez az internetpenetráció mértéke, magyarán a háztartások 80 százalékában van internet. Ráadásul szélessávról beszélünk (ok, az ''csak'' 67%). Nálunk ugyanez valamivel 20% fölött van, és nem csak a szélessávú eléréseket számolva. Ja, szélessáv: odakint ez 100 megabitet jelent, és nem ADSL technológiáról beszélünk, tehát a feltöltési sebesség sem sokkal alacsonyabb (30-40 megabit). Mindezt havi 10 ezer forintért, ami még úgy is jó ár, ha nem vesszük figyelembe, hogy japánban mind a fizetések, mind az árak sokkal magasabbak. Az infláció nem létezik, számos ember fizetése 10-15 éve változatlan.

Aztán, ugyancsak 80% a HDMI kimenettel rendelkező TV készülékek piaci részesedése! Nálunk gondolom ez erősen karcolja az 1-2%-ot. Hagyományos katódsugárcsöves tévék nem léteznek, és élesben megy már a rendes, 1080p felbontású HD adás (mi ugye az ''apa kezdődik''-nél tartunk...). Mellékinfó, de a kinti elektronikai üzleteket szemlélve erősen úgy tűnik, hogy a plazma kontra LCD csatát egyértelműen az utóbbi technológia nyeri.

Mobilinternet: itt is 70-80%-okról beszélgettünk, 3G a Fuji hegy tetején (!) is volt, meg mindenhol. A mobiltelefon eleve lényegesen több szerepet tölt be a japánok életében, rengeteg helyen azzal fizetnek, de nem holmi bugyuta sms-ekkel... jó példa erre a metró, ahol a kapun áthaladáskor egyszerűen egy olvasó előtt elhúzzák a telefonjukat a delikvensek, a rendszer pedig automatikusan levonja a számlájukról a metrójegy árát. Hoppá! Ja, a telefonokon ujjlenyomat-olvasó található, hogy illetéktelenek ne tudják ezt eljátszani velünk. Hoppá-'oppá...

Japánban több mint 120 millió ember él (Tokió lakossága 12 millió), a fenti számok az összlakosságra értendőek. Igen, az összes falut is beleszámítva. Amikor meséltünk a Fujitsu embereinek a hazai viszonyokról, azt mondták, hogy durván 5 évvel lehetünk lemaradva. Nos, van az 20-30 év is.

Ez van. Sovány vigasz, de legalább nem polipturmix a standard reggelink... ;-]