Szűkre állomány

Úgy alakult, hogy Tamás barátom lecsalt a Balatonra 3 napra. Jött még velünk a barátnője, az István és egy csaj, akit sosem láttam. Én a Wartburg hátsó ülésén foglaltam helyet ölemben a Zsanettel. Zsanett egy drótszőrű vizsla volt, foltos, pettyes és nyugodt kutya, néha megunta és futott egy kört a z ülések közt, majd vissza az ölembe és bámult ki az ablakon. Az autót Tamás vezette, mellette a barátnője. Róla azért nem ejtenék külön szót, mert Tamásnak minden héten új barátnője volt, így a mai napig nem tudom ki volt az a lány.
Mellettem István, néha rávert egy barátit a Zsanett sonkájára, hogy na mi van te cukiság. Zsanett a nyelvével párologtatva, unottan fordította arra a fejét majd ismét futott egy kört a Wartburg hátsó ülésén és újra az ölembe telepedett.
István mellett Erzsi ült az ablaknál, szótlanul, csak nézte a szembe jövő forgalmat.
Tamás kidobta az ellenállhatatlan mosolyát, 32 fogát, kigombolt, vasalt ing, merev gallér, minden a helyén. Csaj elalélt tőle az anyós ülésen.
Istvánnal sztorizgattak ketten és néha belevihogtak a Wartburg légterébe nézve ránk, hogy viszonozzuk e. Én az elsuhanó tájat, Zsanett is velem osztozott és néha az arcomba lihegett türelmetlenül, mint ha valamit megérzett volna és szűkölt egy kicsit.
Sosem értettem miért van mindig az, hogy ha buli, akkor nem tudok a hangulatával azonosulni. Tamást a mai napig kedvelem, mert őszinte ember, ha valamit mond az úgy van, az úgy lesz. Kivéve az időre érkezés. Olyan, mint Szkitánszkitán. Tamás ha azt mondja 17h-ra érted megyek, legyél ott, akkor 20h körül várható és indoka is van.
Ettől függetlenül vitális arc, színt visz az életembe, fene a jó dógát. Most biztos neheztelni fog rám, mert azóta már megkomolyodott és elvett feleségül egy szerintem is elég komoly lányt. De a tényfeltárás művészete nem lehet tekintettel az érdekekre, néha belegázolunk mások lelki világába.

István? Régen nem láttam, hosszú évek óta. Ő is kitárulkozó és vidám arc, nem tudom mi hajtotta, de elég őrült figurának látszott. Ha az Ő társaságukban voltam, akkor úgy éreztem magam, mint a Móra Ferenc bice-bócája, csak beültem hátra és magamra húztam a kemencét.
A gondolataimba mélyedve élveztem a Wartburg résnyire lehúzott ablakán betóduló levegőjét.
Mások engem tartanak nagy arcnak meg hogy a guga jó srác, a tej élet, erő s egészség.
Lehet a pillanatnyi hangulatom, pedig rühellem a hangulat embereket.
Az utolsó munkahelyemen volt egy ember, akinek bedőltem. Néha úgy jött be dolgozni, mint aki ürüléket evett. Eleinte meghunyászkodtam és lapultam, mert bármit tettem csak szúrós tekintettel nézett rám.
Később átértékeltem, ha neki joga van elvárni, hogy meglapuljak, akkor nekem jogom van elvárni, hogy örüljön velem.
Felhangosítottam a rádiót és artikulálatlan hangon, ordítva énekeltem és táncoltam a jelenlétében.
Teljesen kikészült, mosolynak nyoma se, de nem is bírta sokáig, kilépett.
Szóval innen a hangulat emberek utálata. Bárkiről megtudom tölcsért csinálok a kezemből (cini) és a fülébe üvöltöm, hogy szóljon hangosan az ének, ameddig csak élek többet ésszel, mint Soltésszel.

Húú basszus, miről akartam írni? Hja a Wartburg.

Nem volt egy tartalmas út, István és Tamás végig vihogták az utat, Erzsi a szembe jövőket én az elsuhanó fákat.
Próbáltam kisasolni, hogy milyen melle lehet, vagy milyen a combja, próbáltam elkapni a pillantását, mert a szem a lélek tükre.
Stabilan a szembe jövőkre koncentrált. Egész úton talán ha két szót szólt, mikor rákérdezett valamelyik a saját sztoriját igazolva, hogy „nem Erzsi, nem így volt?”

Erzsi unottan fordult oda, akár csak Zsanett, deeeeeeee. Nyújtotta el és újra a szembe jövőt vette górcső alá.

Végre Tamás lassít, ajtók nyílnak, Zsanett célba vett egy bokrot és könnyített magán. Én a felső testemet nyújtóztattam és lopva Erzsi melleit lestem, mert végre állva is láttam.
Tamás és István szervezett, hogy oda parkoljunk, mert árnyékos. Belépőt nem vettünk, mert István itt gyerekeskedett és ismert egy utat az erdőn át.
Tamás és a noname one weekend lány összesen 64 foggal el a lángososhoz, de ne legyen fokhagymás, ezt még hallottam, ahogy átölelte és markolászta a fenekét elmentében.
Zsanett István kutyája volt, gondját viselte és elindult a fák közé, hogy hozd vissza.

Én és Erzsi szótlanul sétáltunk le a partra. Keresett egy öltöző fülkét, én addig besétáltam a vízbe és élveztem. A legjobb lenne most egyedül, belekapaszkodni a hullámokba, szelni és úszni a part mentén, nem foglalkozni senkivel.
Vettem egy nagy levegőt, lemerültem a víz alá s élveztem a hirtelen támadt hűvös csendet, hunyorogtam, hogy a víz ne menjen a szemembe. Vártam az utolsó pillanatig, aztán sípolva bukkantam elő levegőért kapkodva.

Erzsi a felső testét forgatva, oldalazva, hogy minél később érje el a mellét a hideg víz lábujjhegyre állt és úgy lépdelt előre.

-Merülj bele! Mosd le magad és merülj el!
-Tette.

30 másodperc, ennyi telt el mire megszólalt.
Egész úton csöndben volt, Kispesten is csak kezet fogott velem, hogy Erzsi és beszállt lesni a szembe jövő forgalmat.

60 másodperc múlva figyeltem fel arra a mondatfoszlányra, hogy a férje iszik, két gyerek, csalja, a szomszéd tömbben egy nálánál fiatalabbal és jól esik de nagyon zavarja. Mit tegyen?
Néztem rá elkerekedett szemekkel, hogy jó ember, tudod te mennyire ismerjük egymást?
Minek adod ki ezeket az infókat nekem?
De a kérdést nem tettem fel neki, csak hallgattam. Közben végre sikerült megállapítanom, hogy igen jó melle van.
Ilyen a férfi agy, a nők csodálatára van programozva. Miközben beszélt végig a bimbó udvart lestem és mindenfélét elképzeltem.
Hja világoskék. Mármint a fürdőruha, de ezt is csak a férfi olvasók kedvéért.

Közben Ő a mondatokkal tovább jutott, meg a mit tegyennel, hogy van két gyerek, a lakás a férje nevén, mert az anyósa adta rá a pénzt. A nála fiatalabb, akivel a férjét csalja csak albérletben van, de szeretik egymást, nagy a fellángolás.

Kagylót tapodtam talpammal és próbáltam homokos talajra lelni. Meg magamra maradni. Ki ez a nő és mit akar tőlem?
Nem tudja elrendezni, nem meri megmondani, de a szerelme folyton kéri, hogy hagyja ott a férjét.
S a két gyerek? Mi lesz velünk?
Szívesen lebuknék a víz alá újra, hátha utána már nem lesz ott. A probléma, amit vázolt túl nehéz és még a jó mellei sem ellensúlyozzák, nem akarok vele törődni.
Zsanett csobbanás.
Végre egy kis figyelem elterelő hadművelet, István megérkezett. Levette a sötétkék pólóját és begázolt a kutya után a vízbe, eldobott neki egy teniszlabdát, hogy hozd vissza és odajött hozzánk.

Csorgott az apró bajszáról a víz. Gondoltam átveszi az irányítást és a kérdésekre is megválaszol, lélekben én már rég egy karhosszal távolabb voltam.

Erzsébet éppen csak megmártóztatta kebleit s már jött is elő azzal, hogy lehet jobb lenne a férjét megváltoztatni, mert az akinek a nevére nem emlékszem nincstelen és hova viszi a két gyereket?
Nők gondolkodnak így is?
Mert, hogy mégis csak az apjuk. Az arcára már nem emlékszem, a haja göndör szőke. Nem emlékszem csak a fürdő ruhájára és a melleire meg a problémáira, amit 60 másodpercen belül zúdított a nyakamba.
A pszichológusok szokták mondani, hogy sokszor az is elég ha van kinek elmondani, van aki meghallgassa.
Ez teljes mértékben ilyen helyzet volt, egyetlen szóra sem emlékszem, amit neki mondtam, lehet nem is tettem.
Folyton sopánkodott. Kétfelé húzott a szíve és néha megmerítette a kebleit de úgy hogy a haja meg ne ázzon.

A frizuráját óvta.
No meg a családját és a méltóságát.
30 másodperc.

بية