Szagos kavics

1974

Gyula-Szanazug-FAFÉM üdülő

Apám, mint a jelenkori rendszer megbecsült és kitüntetett tagja abban a dicsőségben részesült, hogy két hetet ingyen üdülhetett a családjával a gyulai Fa és Fém Bútoripari szövetkezet nyaralójában, ebben benne foglaltattam én is.
Négy ágyas faházak, külön konyha, zuhanyzó, a kettős kőrös ötven méterre.
Voltak velem egykorú gyerekek is. Sokféle üdülő volt azon a részen. DEFAG, Rendőrség, Mentők, Kórház, Vízművek. Nagy karéj lángossal és jégbe hűtött kőbányaival járt a kezében mindenki, kifeküdtek a céges mólóra és néha ugrottak egy fejest. Jól éltek, érezték, hogy tartoznak valahova s a megérdemelt. Esténként, esetenként nyárson sült szalonna, bogrács, izzott a parázs, zsarátnok szállt a levegőben.

Nem emlékszem mi dolgom lehetett akkoriban, de volt egy titkom, amit elrejtettem. Hét deciliteres, befőttes üvegben kavicsokat és BIP6-os mosószeres vizet tároltam. Egy bokor alá rejtettem, lefedtem és naponta rácsodálkoztam, hogy milyen jó illata van. A BIP6-ot egy gazdasági épületből loptam el, az üveget is. Kavicsokat az út menti rózsa ágyásból szedtem. Minden nap öntöttem az üvegbe BIP6-ot, csak pár cseppet, biztos volt valami szisztematikája. Voltak fiú barátaim, akiknek megmutattam. Óvatosan letekertem a fedelét és az orra alá toltam lassan az üveg száját, hogy érzed? Néztek rám értetlenül...
Mit kéne érezni?
Az illatát a kavicsoknak...
Hja?
Azt hittem szappan.
Nem, ez a kavicsok illata (persze a BIP6-é volt hi-hi).

Szagold meg még egyszer! S újra az orra alá toltam.
Ahaaaaaaaaa, csodálkozott el végre. S mitől lett ilyen a kavics illata?
Befőztem...a napon. Ha sokáig tárolod üvegben lezárva, a napra kitéve...akkor lesz ilyen illata.
Elhitte és hívta a barátait is, hogy Ők is szagolják meg. Nagy ismeretségre tettem szert a szagos kavicsokkal, az összes üdülőből jöttek a gyerekek s főleg a lányokat tudtam elkápráztatni a történettel.
A jól bele gondolok most sem csinálok mást, mint mesélek, te meg tágra nyílt szemmel. Akkor is ugyanez a vágy hajtott, ugyanaz volt a blogmotor.

Fokozni szerettem volna a hatást és tovább kápráztatni a srácokat, lányokat. Apámnak nem mertem mondani, hogy mindenkit vendégeljen meg egy csokira, vagy üdítőre.
Inkább loptam tőle pénzt. A pénzen vettem rágógumit, sokat. Akkoriban csak színes gömbrágót lehetett kapni és hosszú csík celofánban. A lopott pénzből vettem húsz darabosat és a rózsaágyásba rejtettem. Apám dél körül vitt magával ebédelni és fogta a kezem. Apa nézd! Mutattam a rózsaágyásba...
Apámnak meg kellett mutatni, hogy mit vegyen észre. Nézd már azt a sok színes...az nem rágógumi?
Felvette és nekem adta, én meg mondtam, hogy jaj de remek, délután jönnek át a barátaim, majd elosztom köztük.
Nagy sikerem lett, körberajongtak, örültek nekem, hálásak voltak és egymás kezéből kapkodták ki a befőttes üveget, érzed, érzed, de jó illata van...

Ma már tudom, hogy mind ezt loptam, csak pénzen vettem.

Apámnak is szerettem volna a kedvében járni, megfelelni. Apám szerette a halat, halászott, horgászott. Volt egy tanyája, éjszaka meztelen járt ki peselni és a ház melletti folyóba be volt erisztve egy 4*4-es háló. Csak rutinból húzta meg, de volt hogy 3-4 csukát fogott egyszerre. Be a grill sütőbe vasárnap, fűszerezve, sörrel hmmm.

Mögöttünk volt a Rendőrség üdülője és a közepén egy szökőkút. Este átmentem a barátaimhoz mesét nézni, a szökőkútban mutatták a három darab folyami harcsát, hatalmas egyedek. A kerítés alatt kúszva loptam el mindegyiket, megvártam míg mindenki lefekszik és elcsöndesednek.
Apámnak mondtam, hogy halászoktól kaptam aznap este a folyóparton, mert beszélgettem velük.
Elhitte. Én hazavittem, Ő megsütötte, mi megettük, ti olvassátok és Ők? Nekik nem jutott semmi.

[link]

Üdv! Az írás túl hosszú lett, a folytatás itt: [link]