Sziasztok!

Ezt az írást eredetileg a motoros topicba akartam írni bemutatkozásnak, de végül olyan sok minden jutott eszembe, hogy úgy döntöttem inkább ide írom. Lényegében a motoros tapasztalataimról vagy tapasztalatlanságaimról és erről különleges érzésről szeretnék most beszámolni.

Mostani lakótársam mondta, hogy ha lesz kedvem akkor nézzek be a motoros topic-ba mert van ott egy jó kis csapat. Akkor nem nagyon gondoltam, hogy valaha írok ide vagy oda, de most mégis megteszem. Szóval PH!-t régóta olvasom, de nem írogattam csak úgy nézelődtem olvasgattam a híreket reakciókat. Mostanában aztán valahogy rákaptam és itt-ott írogatok. Leginkább a gamer topic-okban mivel egy "állat" gamer is vagyok, de most nem arról szeretnék mesélni hanem a motoros énemről.

A legfontosabb, hogy egy Honda CBF 600S (2004) paripám van... tudom nem a világ legjobb mocija, de én szeretem és ez a lényeg, úgyhogy nem leszólni mert arra harapok :DDD !

Mióta eszemet tudom szerettem volna egy minimum 600-as motort, ami 2 évvel ezelőtt teljesült amiért hálás vagyok mindenkinek aki segített benne...nem mindenki engedhet meg ilyen motort. Lényeg ami lényeg kb 10+ éves voltam amikor barátoméknak volt egy ilyen 50-es suzuki eco-juk (valami ilyesmi neve volt sajnos már nem nagyon emlékszem). Mivel nem városban laktunk hanem kint kb 7km-re így nyugodtan mászkálhattunk vele a földúton senki nem szólt semmit. Akkor éreztem először "azt az érzést". Nehezen lehet megfogalmazni. Talán békének vagy szabadságnak nevezném, de valószínűleg mindenkinek mást jelent már aki ismeri, érezte ezt. Pedig nem ment sokkal elhihetitek kb 40km/h, de akkor ott az minden volt, de főleg egy kezdet. Olyan érzés amit soha nem lehet elfelejteni. Kis pihenő a motoros karrieremben 16 éves koromig :(( . Mivel szüleim nem engedték, hogy letegyem a kismotoros jogsit egy családi motorbaleset miatt (R.I.P), maradt a bicikli ami ugye közel áll a motorhoz csak sajnos nem ugyanaz nincs meg rajta "az az érzés". Tehát 10-től 16 éves koromig nem sok motoros élményem volt. Amit esetleg érdemes megemlíteni az egyik rokonomnak köszönhető. Nevezetesen a kereszttestvéremnek. Akkoriban ő huszonéves volt, ekkortájt jöttek be a japán sportmotorok és ő is vett egy Yamaha YZF600-ast. Persze elhívott egy próbakörre. Eljött a nagy nap ő ült elöl én mögötte. Megfogtam hátul a "majré vasat" erre mondja, hogy "nem kéne" inkább karoljam át. Kezdett a dolog furcsává válni, de nem ellenkeztem. Elindultunk....igen most biztos sokan azt gondolják milyen jó érzés lehetett..hát elárulom nem volt az. Egyetlen okból mégpedig hogy az említett rokon nem volt éppen 100-as és úgy gondolta megmutatja, hogy gyorsul egy ilyen motor. Szó mi száz elég legyen annyi ...mikor leszálltam eléggé remegett a kezem :D. Hát valószínűleg ekkor határoztam el, hogy nem fogok még egyszer mögé felülni illetve más mögé se, ha tehetem....a motorozástól azonban nem vette el a kedvem

Vissza is kanyarodnék a történetben arra az időre amikor 16 lettem.Otthon valahogy mégiscsak megenyhültek(sose tudtam miért) így letehettem az A1-es jogosítványt. Ez a 125cc volt akkoriban persze inkább teljesítmény alapján volt, de mindenki így hívta akkoriban. Onnan kezdődött az igazi motoros korszakom. Sikerült szert tennem egy Yamaha TW 125-re. Na ettől kezdve nem volt olyan nap , hogy ne ültem volna rá. Ez úgy igaz, hogy suliba is ezzel jártam amíg csak lehetett és nem volt nagyon hideg. Ami esetemben pár fokot jelentett, Tehát amíg az útviszony engedte. Igaz volt egyszer egy elborult ötletünk édesapámmal miszerint próbáljuk ki milyen 20cm friss hóban. Mondhatom briliáns :D, ha 10m-t sikerült menni az már nagy szám volt.Szóval mindenhova ezzel mentem. Volt olyan, hogy 300km-t utaztam vele majdnem egyhuzamban az ország másig végére rokonhoz. Ezt az utat minden évben megtettem olyan 20 éves koromig. Voltam vele a Mátrában is.
Olyan 16-tól 21-éves koromig volt meg ez a motor.

Ez a rész felosztható pár jelentős korszakra.
A megvétel utáni korszak amikor lassan óvatosan jársz és még nem vagy túl tapasztalt. Ugye az A1-es jogsi nem sokat jelent, tudod a szabályokat, de kevés az igazi tapasztalat.
Jön az amikor azt hiszed már mindent tudsz és elkezdesz meggondolatlanul közlekedni. Gondolok itt arra az esetre amikor eszetlenül mész....ha szerencsés vagy akkor nem esik baja se neked se másnak és rájössz, hogy ez nem "játék". Ekkor csak két gázkapcsoló állást ismersz és már saját magad is kezded belátni, hogy ez így nem folytatható mert könnyen bevégezheted.Végső megnyugvó korszakban normálisan közlekedsz és már sokkal több tapasztalatod van jobban is élvezed a motorozást.
Kitérnék még egyetlen és első nagyobb balesetemre ami ebben a korszakban történt és jelentősen megváltoztatta az azelőtti gondolkodásomat. Előtte is estem párat, de azok saját hibámból voltak és leginkább a téli motorozásnak köszönhettem. Egyik se járt sérüléssel inkább csak elcsúszások voltak. Tehát éppen a konditerembe tartottam. Nyár közepe 35 fok . Tudni kell rólam, hogy soha nem motoroztam bukósisak bőrkabát nélkül és legtöbbször naci, kesztyű is rajtam volt, de úgy tűnik elérkezett az a pillanat amikor meg kellett értenem még komolyabban amit már eddig is tudtam, mégpedig azt, hogy ez nem "játék" . Bőrkabát, naci, bukó, és a táska volt rajtam amiben az edzős cumó volt, ennek szerintem elég nagy a jelentősége. Haladok egyenesen a megengedett 50km/h-val felsőbb rendű úton, majd jobbról az egyik mellék utcából egy jármű nagyobb sebességgel behajt az útra elém. Nem nézett balra csak amikor már késő volt tudtam, hogy nem fog tudni megállni és én se. Fékeztem .... már láttam amint becsapódok a kocsiba viszont nem tudom minek köszönhetően leugrottam a motorról amikor közel értem így elkerültem az ütközést. A betonon forogtam párat és kb olyan pozícióban álltam meg mint a Terminátor filmekben amikor átküldik őket az időben. Egy jelentős különbséggel a tenyeremen nem nagyon maradt bőr mivel azzal tompítottam az esést. Hihetetlen, de ezen kívül csak elhanyagolható sérülések voltak. Leginkább a térdemen és a cipőmön egy nagyobb lyuk. A lábfejemen azóta is megvan a nyoma. Mégis örülhetek mert ennél szerencsésebb balesetet nem is kívánhattam volna. Ez most tudom hülyén hangzik mégis szerencsésnek mondhatom magam mert semmim nem tört el és "csak" a tenyeremen kell új bőrt növesztenem. Viszont máshogy is alakulhatott volna lássuk csak - nem ugrok le és becsapódom a kocsiba, ha túlélem tuti kórház - leugrom, de nincs rajtam a táska benne az esést tompító ruhákkal , eléggé gerinctörésnek néz ki tekintve, hogy körülbelül bukfenceztem a betonon - leugrom és nem bukfencezem hanem sodródom, ez még egy jobbik eset, de az alsó ruhám egy fekete melegítő volt így itt is sok bőrt kellett volna újranövesztenem - szintén leugrom, de most szemből jön egy autó, azt nem is említettem, hogy a szemközti sávban sikerült megállnom. Szóval nevezzük szerencsének, védőangyalnak vagy felső hatalomnak de hihetetlen ami történt. Élek...
Ezek után döntöttem el nem számít mit mondanak mások én a legnagyobb melegben is felveszem a komplett motoros ruhát minden tartozékával együtt. Nézhetnek hülyének nem érdekel!! Nem tetszik az amikor pólóban, rövidnadrágban látok motorosokat. Ami meg főleg felidegesít az-az amikor a barátnője is ott ül mögötte top-ban!! Mert az rendeben hogy nem érdekel ha te magad sérülsz (ill. annyira nincs rendben..), de mi van akkor ha a mögötted lévő sérül meg ?? Tudsz ezzel együtt élni?? Nekik üzenem én inkább új ruhát veszek mint bőrt növesztek!

Még mostanában is eszembe jut ha "azon" az utcán járok, de nem félek a motorozástól. Ha motorra ülök akkor elfelejtek minden gondot csak "az érzésnek" élek. Aki még nem vezetett motort az nem tudja miről beszélek szerintem utasként sem lehet annyira érezni.
Kevés dolog jobb mint amikor kinn vagy az úton és kanyart kanyar után szelsz nem gondolkodsz csak mész, átadod magad "az érzésnek" majd a motor követi minden mozdulatod te irányítod. Önfeledt öröm uralkodik el rajtad szabad vagy mosolyra görbül a szád és nincs kedved megállni csak menni tovább a végtelenségbe időtlenül szívedben békével. A szerelemhez tudnám hasonlítani ami nem szakad meg nem csal meg nem múlik el soha. Nekem ez szerelem első látásra. Remélem mások is érzik ezt..
motorosok

Végezetül pár gondolat:
-Ha motorra ülsz mindegy hány éves vagy fiatalabbnak fogod magad érezni.
-Ha épp úton vagy és másik motorossal találkozol sose felejts el köszönni
(villantani, inteni ) mert ez tesz minket egy közösséggé. Jó érzés amikor másokkal
találkozom és kölcsönösen köszönünk.
- Van aki szerint csak egy nagy szerelem létezik az életben. Remélem nem igaz mert
másikat is akarok még :D!

ui: A végén kihagytam a mostani motoromról szóló történetet....