Felbátorodva MarioAna, és celeron cikkein én is elővettem és leporoltam az egyik a fiatalságot érintő kedvenc témámat.
Az utóbbi időben a népszavazás miatt viszonylag kiemelten kezelték az oktatás kérdését, ez jó is volt meg nem is, most nem a politikai részbe mennék bele, hanem egy –remélem be nem következő- jövőképről szeretnék mesélni ami 16 évnyi az oktatásban eltöltött idő alatt alakult ki bennem.
Tapasztalat szerzésre volt lehetőségem bőven -8 év általános, 4 év szakközép, 2 év OKJ-s technikusi, és most 2 év főiskola- ezalatt láttam boldogot boldogtalant, sok bukottat és még többet akik menetközben kiestek.
Ált. suliban voltunk egy páran és mint a jó kis gyerekek –na persze...- figyelmesen hallgattuk a tanárnénit, hogy mit kell bemagolni holnapra... Sokan nem bírják ezt a kiképzést, és korán föladják, úgy döntenek, hogy ez az iskolai élet nem nekik való. Osztályonként –környéktől függően- akár 3-4 versenyző is föladhatja a suli befejezése előtt (persze vannak környékek ahol sokkal rémisztőbb ez a szám).
Középiskolában ennél már sokkal rosszabb a helyzet. Időnként csoda a kiinduló osztálynak legalább a fele eljut érettségiig. Családi, kevésbé családi mind inkább emberi okok miatt is abba hagyhatják, de sok olyannal találkoztam akik egyszerűen nem bírták a kiképzést. Sok embernél elszakad a cérna amikor kikerülnek az Ált. suliból, és bekerülnek egy új környezetbe, ilyenkor persze mindenkinek meg kell mutatni, hogy ki a Jani, és ez rendkívül sok ellentéthez vezethet, nem beszélve arról, hogy az osztályközösség nem létező fogalom.
Főiskolán ennyire már nem vészes a dolog, ott már nincs „akkora” tétje a dolognak mert munkát keresni OKJ-s papírral és érettségivel is lehet, nem feltétlenül kell hozzá diploma is. Persze, vannak szóró tárgyak, természetesen a könyvek nem oldalszámban hanem kilóra vannak mérve, de ez már tényleg a velejárója... de akkor sem értem, hogy miért kell egy értelmi fogyatékosnak „+” pontokat biztosítani...
A fősulin az emberi kapcsolatok már nem játszanak akkora szerepet mint középiskolában, mert addigra –optimális esetben- már rendelkeznek annyi empátiával és türelemmel, hogy aki odamegy az el is érhet valamit.
Ez a körkép még nem vészes, de ami jön az már igen. Ez volt az „én időmben”, mostanában meg olyanokat olvasok, hogy egy 16 éves diák fölrúgta tanárát. Nő azoknak a száma akik még érettségi papírt sem szereznek, nem hogy bármilyen szakirányú képzésben részesüljenek. Nő azoknak a száma is akik a deviáns viselkedést preferálják fiatalságukban és nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt felnőtt korukra "kinövik" mert sokan olyan lelki sebeket szerezhetnek amelyekből életük végéig nem épülnek föl. A tudás hiányukról meg ne is beszéljünk... elég ha fölhozok egy több mint fél-száz tagállamból álló szövetséget...
Sajnos az egykor világhírű közoktatásunk kezd az Amerikai szintre lesüllyedni, és ez nem hiszem, hogy a megfelelő irány (kérem ne magyarázza meg nekem senki, hogy a Teremtés elméletet biológia órán kötelező tananyagkénet kéne kezelni).
Problémás eset a szakma választás is, mert mindenki gyorsan és kevés munkával akar nagyon sok pénzt szerezni, ezért elmegy Managernek. A vége az, hogy mindenhez ért egy picit, de tulajdonképp semmihez sem, és ennek hosszútávon nagyon rossz eredményei lesznek, mivel a szakemberekből most is hiány van, és később még nagyobb lesz ez a hiány, mert a magyar szakemberek iránt nagy a kereslet külföldön.
Az ország itt marad egy rakás magas fizetésű, de hasznavehetetlen Managerrel és nem lesz kit mangelni.
22 éves vagyok, van egy Erősáramú Technikusi papírom, és Mérnök Informatikusnak tanulok.
