Az esti támadás eléggé lesokkolt, igyekeztem nem kimutatni a többiek előtt. Úgy gondoltam, hogy nem lesznek szép álmaim, és igazam is lett.

Egy idő után elaludtam, és szinte egyből álmodtam is...

Feküdtem a földön magatehetetlenül, a bázison senki nem volt. Üvöltöttem, hogy valaki segítsen, de nem érkezett válasz.
Morgást hallottam a hátam mögül, hátrafordítottam a fejem, felbukkant a látószögemben a Pseudo kutya. Halálra rémültem, próbáltam volna elmenekülni, de nem engedelmeskedtek a végtagjaim.
Egyre csak közelebb ért a rohadék, morgott, ráállt a hátamra. Lihegett, éreztem a leheletét, ahogy egyre közelebb hajol. Vérszag áradt a pofájából. Kitátotta a száját, majd elharapta a torkomat. Abban a percben felriadtam, és felüvöltöttem.

Szakadt rólam a víz...

Az őr bemászott hozzám, és ezt mondta:
-Ne aggódj, Gontar, ezt az összes újonc átéli, ne szégyelld egy percig sem. Próbálj meg aludni, és ne lármázd fel az egész tábort!

Bólintottam. Megvártam, amíg kimászik, majd visszazuhantam az ágyra. Az elalvás nagyon nehezen ment, körülbelül egy órát forgolódtam, minden kis neszre felriadtam, de aztán sikerült elaludnom...

A hátizsákot bedobtam a vagonba, és elindultam.

Örömöm nem tartott sokáig, ugyanis amikor lenéztem a híd melletti füves-bokros területre, akkor öt kutyát láttam, amint egy holttestet cincálnak.

Az egyik beleszagolt a levegőbe, majd mérgesen morogva elkezdett felém rohanni, és a többi is követte.
Elkezdtem hátrálni, vártam, amíg közel ér, és fejbe lőttem. A Chaser szinte szétrobbantotta a fejét.
A másik három is így járt, szerencsére oldalazva ki tudtam térni a támadásaik elöl, az ötödik viszont elkapta a bal karomat, megpróbáltam leütni, de a Chaser kiesett a kezemből.
Az első ütés nem talált, a másik az orrát kapta el, akkor a kutya felnyüszített, és elengedte a karomat.
Több se kellett nekem, előrántottam a késemet, ráugrottam a kutyára, és elvágtam a torkát. Letörölgettem a kést, eltettem, megnéztem a karomat: A páncél behorpadt az erős harapás miatt, és az állat fogai néhány helyen kisebb sebet ejtettek a bőrömön.

Nem olyan vészes... gondoltam.

(folytatjuk)