Teljes hosszában az átköltött verssor így hangzana:
"Repül az öt küllő, ki tudja, hol állmeg?" - Arany János után szabadon. Na, melyik versből, kedves ifjúság?

Előzmények
Már az is megérne egy írást, hogy a szép piros VW Caravelle-t, amivel járok, hogyan bontotta le egy igazi hülye az M0 Duna-híd 6-os úti lehajtója előtt pár száz méterrel. Majd egyszer. A lényeg sávot váltott: lebontotta, hibát elismerte, betétlapot kitöltötte, biztosító kifizette (800K), Jaguár szervíz rendbe tette, ez az iciri-piciri Tompapa meg elégedetten pénteken hazavitte. Volna. Ugyanis a szerviz elhagyását követően pár kilométer után kiesett a frissen beüvegezett bal tükröm. Nem elég, hogy esztétikai érzékemet bántotta és látóteremet leszűkített ez az esemény, de még a kormány is csálén állt, a kocsi enyhén jobbra húzott, és emellé úgy elkezdett nyikorogni a futómű, mint egy zsírozatlan taligáé.
Telefont markoltam, felhívtam a jaguáros górét, hogy kenje a hajára a munkáját, holnap viszem a verdát, legyenek szívesek befejezni a javítást.
Nos, ez is megtörtént. Tegnap előtt ismét visszakaptam a drága kis ótómat, addig meg jártam a Skogyík Fábiával, aminek csúszik az ékszíja. Utáltak is a comcédok, mivel hajnali hatkor nagyon szép füttykoncerteket rendeztem nekik. Sebaj, a VW jól működik. Kaptam szép nyomtatott papírost a futóművestől, melyen minden érték a tűréseken belül van. Szuper! A kormány vízszintben, úttartás baró, tükröm meg sem rezdül, hangtalanul falja a métereket a verda. Minden rendben van.

Az eset
Ma hatkor elindultam dolgozni. Csimaszt kiraktam az ovinál: smaci, légy jó! Ki a Lőrinci útra, balra Szálfa utca, át a vasút átjárón harminccal - kocsi meg sem nyikkan -, lendületből ki a Nagykőrösire, M5, oszt neki az M0-nak; irány a roncsderbi.
"Felvettem a forgalom ritmusát" - ahogy az oktatóm mondta volt: 100 km/h. Éppen csak a javasolt sebesség felett. Amint az emlékezetes M0 duna híd elejéhez értem, egyszer csak valami apró, de erős kis gonosz manó egy 1,5kg-os kalapáccsal elkezdte ütni a kocsi alját - legalábbis így hangzott. Ijedtemben kinyomtam a kuplungot, mire a manó még gyorsabb és erősebb ütéseket vert a kocsira. "Ez a manó kulpungfób" - gondoltam magamban, ezért inkább visszaengedtem a pedált. Óvatosan fékezni kezdtem, nehogy a manó teljesen bekattanjon. Fura, de még tetszett is neki; a kalapálás kissé enyhült, a kormány viszont járt a kezemben.
"Már csak pár száz méter a 6-os út, addig már elmegyek, mert ott félre tudok állni" - gondoltam naívan. Na, ekkor indült el az öt küllő. Nagy dübbenéssel leült az autó bal eleje szikraeső kíséretében. A bal első féktárcsám elkezdte vágni a hosszirányú dilatációt az M0 aszfaltjába, mindeközben a 16"-os alufelni gumival felruházva sávott váltott, enyhén gyorsított és üldözőbe vette a belső sávban közlekedőket. Ezalatt én megvágtam kb. 50 folyóméter 1cm mély hornyot, kissé birkóztam a kormánnyal, hogy ne keresztben menjek az úton, majd füstölgő bal féktárcsával megálltam. Aggódó pillantással követtem kerekem útját, remélve, hogy nem gyilkol meg senkit. A belső sáv tempója jelentősen felgyorsult, az autók dudálva menekültek. Szerencsére a kerék nem pattant át a szemközti oldalra - na, ezért kell a 60cm magas betonterelő középen! -, majd eltűnt a látóteremből. Mivel a híd lejtett, ezért ugrott egyből be verssor: "Ki tudja, hol áll meg?".
Kiszálltam kocsiból, majd jó mérgesen becsaptam az ajtót, rá kisujjamra. Ekkor kezdtem anyázni. Az M0 elkezdett erőteljesen feltorlódni. Boros és Bochkor ekkor kaphatta az első sms-eket egy fa*kalap, köts*g piros volkswagenesről, aki a reggeli csúcsban áll meg piknikezni az út közepén... Csuklani kezdtem.
Hívtam a jaguáros górét. Hamar kiröppent az álom a szeméből, beígérte az autómentőt különösebb ráhatások nélkül is, azért persze én is elkértem a fickó telefonszámát. Ezután a biztonság kedvéért felhívtam egy autódarus ismerősömet, tud-e esetleg egy gyors és olcsó autómentőst. Telefonszámokkal el voltam már látva. Rácsörögtem a jaguáros trailerre, hogy merre jár. IQ-dús válasz: "Már a 6-os út felé tartok a nulláson, de nagy a torlódás..." De furcsa, hiszen lezártam egy sávot!
Ekkor állt meg mellettem egy kamionos és közölte, hogy egy kollégája félretette a kerekemet kb. 400m-rel előrébb a szalagkorlátra, ha gondolom, átvehetem a helyszínen. Köszönöm, kedves Waberers!
El is futottam az elbitangolt jószágért, útközben néhány csavart is megtaláltam hozzá. Az első siker a mai napon. Mire visszatértem a kocsihoz, egy nagyon segítőkész kisteherautós ott várt rám. "Visszarakjuk a kereket?" Mondtam neki, hogy menet híján, nehéz lesz, mivel a két csavaron, mit megtaláltam le volt nyalva a rece. Megköszöntem a részvétet, mire ő elment.
Már vagy egy óra is eltelt, mikor egymást követően befutott az autómentős, meg az autópálya felügyelet. Lejattoltunk, rekonstruáltuk az eseményeket, mély megértéssel bólogatva hümmögtünk egy sort. Az autópályás közölte, hogy a ráckevei lehajtóig áll a sor. Megköszöntem a tájékoztatást. Az autómentős előkapta a kerékanyakulcsot és egy ipari műemléknek beillő emelőt. "Rakjuk vissza a kereket, hogy fel tudjalak magamra húzni!" Hm... a kis pajkos! Az ipari műemlék nem emelt eleget, deszka is kell. Találtunk. Csavar is került a ládája mélyéről, hogy legyen, ami megtartja a kereket. Felmásztam rája húzás nélkül: jó kis kocsi ez, ha ven kereke!
Szépen lassan elindultunk a Jaguár szervíz felé. Ott már várt a góré. megemlítettem neki a gondatlanságból elkövetett emberölési kísérletet, mint jogi fogalmat. Említést tettem a garanciális javítások témaköréről. Mindenben egyezségre jutottunk. Ezután közöltem vele néhány kisebb elektronikai, illetve légkondi problémát is, amire szintén megoldást várok, cserébe kifinomult modoromért és elnéző magatartásomért. Most pedig ott van a VW. Gyógyítják. Csimasz azt mondta, adjam el a Tűzvillámot, mert el van átkozva. Én inkább azt mondanám, bontsuk le Duna-hidat az M0-on, mert az van elátkozva. Valamelyik megoldást meg kell lépni.
Várom a javaslatokat!