Nagyon érdekes dolgot szeretnék megosztani mindenkivel. Hétvégén elmentünk felkutatni egy kis falut, amelyről a férjem a Petőfi rádióban hallott egyik délelőtt.
Már-már mániásnak tartottam, hogy azóta folyton ezt a falut emlegeti, s nem tántorította el semmi attól, hogy megkeressük.

Orfűn voltunk szombaton és megbeszéltük, hogy hazafelé megkeressük Kisújbányát. Komló felé vettük az irányt, majd Hosszúhetény, Pécsvárad. Állítólag Pécsváradnál kell letérni valami erdészútra, ami odavisz.
Mivel semmi ilyen letérőt nem találtunk, elkezdtünk érdeklődni, de senki sem tudott útba igazítani bennünket.
Végül egy fiatalember tájékoztatott minket, hogy innen nem lehet bemenni a faluba, mert le van zárva az út. Zobákpusztánál az erdészúton tudunk eljutni a célunkhoz.

Visszafordultunk, elmentünk Zobákpusztára, tényleg megtaláltuk az utat, igaz kicsit bizonytalanok voltunk, mert zsákutca tábla volt kint, meg erdészút, átjárás tilos, stb.
Már nem tántorított el semmi bennünket, ezért a kacskaringós, tűrhető állapotú egysávos aszfaltozott úton haladtunk célunk felé, hozzáteszem 30-as tábla is kint volt, tehát a gyorsaság nem volt jellemző ránk.

Gyönyörű táj vett körül bennünket, az út melletti kivágott fák kivételével, minden olyan hatással volt ránk, mintha az időben visszamentünk volna pár száz évet.

Két turista csoporttal is találkoztunk útközben, meg a falu boltosával.
Ez onnan derült ki, hogy a keskeny hegyi úton éppen szembejött velünk terepjáróval, én kértem a férjem, hogy ne húzódjon már le annyira, mivel mellettünk elég nagy volt a mélység. A nő szorosan araszolva ment el mellettünk, volt alkalmunk megkérdezni, hogy messze van-e még a falu?
Kicsit beszélgettünk, kiderült, hogy csak nyáron jár ki, télen a falu 16 állandó lakója maga oldja meg a bevásárlást, hetente egyszer bejárnak a városba.

Hát ezt nehéz volt elképzelni, hogy a nagy télben milyen óriási erőfeszítések közepette jutnak ki a főútra, pedig csak 9 km a távolság Kisújbánya és Zobákpuszta között.

Beértünk a faluba, és csodálatos látvány tárult a szemünk elé. Hatalmas fenyők között, masszív falépcső vezetett fel egy picike kis katolikus templomhoz /barokk/, ami 1794-ben épült és Szent Márton püspöknek ajánlották.

Amint beléptünk ebbe a csodás kis templomba, a férjem teljesen a hatása alá került.
Sírva fakadt, és könnyeivel küszködve alig tudta elmagyarázni, hogy nem tudja mi történt vele, de egyszerűen olyan érzés kerítette hatalmába, amit nem tud megmagyarázni.

Ez hasonló volt, mint amikor Istentiszteletek alkalmával a kereszteléskor szoktunk énekelni:

"Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél,
Még rólad mit sem tudtam én, tulajdonoddá tettél,
Még meg sem formált szent kezed, már elválasztál engemet,
Hogy társam légy e földön...."

dal hatására is mindig sírva fakadt.
Ezt sem tudta soha megmagyarázni, csak valami belső érzésekre hivatkozott.
Arra gondoltam, hogy attól lehet, hogy a keresztelésről a gyermekeink kiskora jut eszébe, hogy milyen gondtalanok voltunk akkor a mostani helyzethez képest.

Aztán elmesélte, hogy gimis korában voltak osztálykiránduláson Szegeden, ahol a Zsinagógában szintén ilyen érzésekkel volt tele, ott sem tudott uralkodni az érzelmein.

Szerintem ez már jelent valamit. Próbálok rájönni mi lehet az ok, mert nagyon érdekes összefüggés. Egyházzal kapcsolatos mindhárom eset.
Arra a gondolatra jutottam, hogy valami réges-régi őse nagy bűnt követhetett el, amiért Őneki kell vezekelnie. - Nemrég az adatai alapján egy karmikus magyarázatot találtam, hogy ebben az életében minden anyagi javát elveszíti, hogy rájöjjön, mi az igazi érték.
Hát jó úton haladunk azt hiszem!! /lásd előző írásaimat!/

Visszatérve a kis falura, a templomból kijövet elbeszélgettünk a faluban élő szobrásszal, aki sok érdekes dolgot mesélt nekünk erről az aprócska, de annál több figyelmet érdemlő településről.

Annyira elbeszélgettük az időt, hogy úgy döntöttünk, hogy már nem járjuk be a falut, ahol eléggé szétszórtan találhatók a házak, inkább egy hétvégén eljövünk egy napra és mindent egyszerre fogunk megcsodálni.
Óbányán letesszük a kocsit, ahonnan 3 km egy erdei ösvényen keresztül a falu, tele csodás dolgokkal és ezt családostól, barátokkal fogjuk megtenni, bebarangolni a környéket.