Ezennel folytatnám pár napja megkezdett élménybeszámolóm. Hozzátenném, az írás nagy része 2004 nyarán készült, ezért az akkori viszonyokat vettem figyelembe. Egyfajta pillantkép tehát az írásom abból az időszakból. Javarészt az emberi dolgok fogtak meg, de az iutazás valódi okára, az iskolára is kitérek majd.

Élem az életem...
Mikor kiutaztunk, tudtuk, hogy Norvégia nem egy olcsó hely. Sőt, igencsak drága. Magyar ember azonban a jég hátán is (hahaha itt szó szerint is érthető) megél, úgyhogy nem kellett minket félteni. Mindenesetre voltak meglepetések...

Pl. a buszjegy ára. A kinti közlekedés ugyanis nagyon drága, 30 kmért fizettünk 45 koronát fejenként (~1400 ft), persze úgy, hogy azt mondtuk diákok vagyunk (Azok voltunk ugye, de kinn nem is kérték a diákigazolványunkat, igaz az első pár napban még nem is volt). A vonat 120 kilométerre Osloba diákként 6000 Ft. Retúrban 12 000 Ft.


Eleinte nagyon csendes voltam, nem éreztem biztosnak az angoltudásom. De aztán belejöttem.

Mint már írtam, mikor kiértünk , hatalmas hó fogadott bennünket. Ennek ellenére én nem fáztam, sőt. Az első pár nap élményei nagyon meghatározóak voltak. Minden új, és érdekes volt. Persze nőként rögtön a boltot vettem célba , de mélyen csalódnom kellett itt is az árakban. Vagy csak elszoktam az magyar áraktól?
Másfél liter kóla pl. 450 FT, a hús kilójának ára pedig 3000 Forint volt. Normalis kenyér vagy nincs vagy iszonyat draga.A lekvár megfizetheto, es tuti nem műlekvár. Ott voltak benne a narancshéjjak, meg az epernek a magvai és nagy darabjai. (Most is kaptam belőle pakkot kintről, vagy 3 kilónyit .Nyamm , nyamm, áfonyadzsem, 1 kilós , viszont a kép még kint készült ,a nagyon fincsi fél kilós eperlekvárról)



Ide jártunk vásárolni:


A benzin kb. 8 korona (240 FT), ~kb mint itthon.A szállásért 100 000 forint foglalót, és havi 50 000 Forint kollégiumi díjjat fizettünk. A cigi nagyon drága odakinn, meg a bor es egyéb alkoholok is.A legalja bor 2000 ft környéki áron kezdődik..
Elvileg elég sok ember depressziós, alkoholista ,emiatt vannak a kemény szesztilalmak, de persze minden faluban van zugsörfözde - értdekes izű termékekkel/inkább valami homoki borocska olcsó sör mixének tűnik/, és öngyilkos(!), annak ellenére, hogy /föleg hozzánk képest/szétveti őket a jólét! Bár az utóbbi időben már ez a tendencia is javul. (Kinti ismerősöm 1983ban költözött ki, tehát pont abban az időszakban, amikor növekedett az öngyilkosok száma)



Későbbiekben kiderült, hogy az otthon maradt másik két pályázó is kijöhet, igaz másik helyre.

Ezért nekik összeállítottam egy kis listát:
1. nem érdemes az árakat írogatni, mert úgyis rájön az ember mit éri meg megvenni, mit nem.
(a srác akivel kinn voltam mindig írogatta)
2. Anyukákat, lánytesókat megkérdezni főzésről , mosogatásrol (durva volt , hogy nekem kellett megmutatni , hogy kell a tányért elmosogatni.)
3. Hozni kell valamiféle laptopot, vagy számítógépet, otthoniakkal való kapcsolattartás végett!
4. nem kell sok pulcsi, úgyis közeledik a tavasz!

De nehéz az iskolatáskánk...

Március első hetében kezdődtek az órák.Rájöttem, negyedévesként én már nagyon elszoktam az iskolától! Hétfőn nem volt iskola, a többi napon pedig szinte mindig 8.30ra kellett bejárni.
Algoritmusok és adatstruktúrák órára, illetve üzleti angolra jártam. Ezen kívül volt egy independent studynk, és egy projektmunkánk is. Az algoritmusok óra tulajdonképpen előadásból, gyakorlatból, és laborórákból állt. Nagyon jó előadásokat tartott Tor, még az én gyenge angoltudásommal is nagyjából értettem. A gyakorlati órákat szerettem a legjobban, hiszen ott főképp elméleti problémamegoldás volt, nem pedig programozás. Laborokon Javaban kellett programozni, nagy bánatomra
A tananyag jó része korábbi főiskolai tanulmányaimból ismerős volt, igaz jó régi emlékek voltak, nehéz volt felidézni a korábban tanultakat.De csak sikerült.
Érdekes volt, hogy pl. nekem kellett megmutatni a Shannon-Fano kódolást a kinti tanárnak.



Gondolom sokaknak meglepő, hogy a norvég diákok viszonylag keveset járnak iskolába.Ez elég kellemesnek hat, de ennek megvan a maga átka is.Otthon kell tanulni.

Eléggé szigorúak azonban a vizsgákon:
Nekünk algoritmusok vizsgán 10-15 felügyelő tanárunk volt, több szak is egyszerre vizsgázott:Marketingesek, geológusok , stb. Ha valaki ki akart menni a mosdóba, kikísérték.A vizsga 5 órás volt.
A tanárok nagyon kedvesek, bár nagyon ajánlom minden utánunk jövőnek, hogy fixálja le miket várnak el tőle/ük, mert félreértések lehetnek.

Nálunk történt egypár.
Mi ugyanis hozzá vagyunk szokva a szűk, lényegretörő dokumentációhoz. Ott minden évben több 10 oldalas dokumentációkat írnak. Mi úgy gondoltuk, megcsináunk egy jó programot, és a dokumentáció szűkösebb lesz. Sajnos ez éppen csak elég volt, hogy átcsusszanjunk a léc felett! Talán úgy gondolták, mi az nekünk, 60 oldalas angol nyelvű dokumentációt írni. Csak mi még magyarul sem szoktunk ilyen hosszút írni, nem még hogy angolul. Egyébként a norvégok 90 százaléka majdnem folyékonyan beszél angolul.

És mindez egy félreértésen múlott. Azon , hogy ők mást és mi is mást értünk dokumentáció alatt. Amennyire kedvesek voltak tehát a tanárok, ez annyi bosszúságot okozott nekünk. Viszont minden más kárpótolt bennünket ezekért a problémákért.

Az angol órák viszont tökéletes felépítésűek voltak!!!!!Nem lehetett norvégul (lettül, magyarul) megszólalni, csak angolul.Sok volt a szituációs gyakorlat, sokat tanultam ezekből az órákból odakinn.

Iskolarendszer , nekik

Nem beszéltem még az iskolarendszer felépítésről:
A gyerekek óvodás korukban rengeteget vannak a szabadban.Még télen is.Nem gyötrik őket kemény tanulással, és ez megfigyelhető az egész iskolarendszerükön, még a felsőoktatásban is.A gyerekek 10 éves korukig rengeteget játszanak, sok időt töltenek a természetben. A hátulütője ennek az, hogy 10 évesen 10-ig tudnak csak számolni, és nagyon kevés dolgot ismernek.Ez kihat a későbbiekre is, számológép nélkül elég elveszett emberek… (Százalékot számolni nagyon nehezen tudnak!!!) Nem igazán ismerik pl. Európát sem.

Nagyon sok mindent nem kell tudniuk, viszont úgy érzem , kevésbé polihisztorok, de egy- egy dologból nagyon ott vannak a toppon.

A harmadik, és egyben utolsó részben mesélek kicsit a koleszról, és az utazásaimról, az időjárásról, ünnepekről. Meg még majd ami eszembe jut, arról