A múltkori cikk hozzászólásaiban is kérdeztétek hogy lesz-e, de terveztem is hogy lesz
folytatása a notebook-belezésnek. Alany szerencsére akadt kettő is, de az egyik még nem adott rá okot hogy valóban szét kelljen szedni. Így ebben a cikkben csak egy LG LS50a -t fogok (majdnem) atomjaira robbantani, kicsit részletesebb leírással mint az előzőekben.

Miután kitaláltam hogy elkezdek roncs notikat gyűjteni és javítani (eladásra, haveroknak,
családtagoknak) egy munkatársam ajánlott egy LG LS50a -t, ami csak úgy töltött ha a töltőcsatit izomból befele nyomják... Ráugrottam a dologra, messziről látszik az ilyen hibán hogy könnyű eset, ráadásul olcsón is adta. A gép már két éve állt, nem volt különösebben megviselt, kicsit volt csak kopott a szélein. Mobile Pentium M 725 proci, 768Mb RAM, 40Gb winyó... notebooknak általános fehasználásra szerintem OK.

Első ránézésre a jelenséget a töltő aljzatának a hibája okozta, hogy hibás forrasztás, vagy csak simán szétesett a csati, az kérdéses volt. Mindegy, szét kellett szedni a gépet mert a csati a bal hátsó sarkában van...

A cikk tárgya a műtét után [link]

A vas belülről

A gép szétszedését a csavarokkal kezdtem a ház alján. Gondoltam a szokásos módszer lesz, amikor is kicsavarodik az összes alulról, felpattintódik a billentyűzet, és le lehet pattintgatni a gép tetejét. (Nem így lett, nem kellett pattintgatni...)
Na a csavarok kiszedése után a billentyűzet (és a kijelző előtti műanyag panel a power
gombbal) felszedése ennek ellenére nem volt egyszerű. Valami értelmes tervező úgy alkotta meg a dolgot, hogy ez a két egység kis körmökkel egymásba kapcsolódjon. Persze egyszerre kellene felemelni őket, ami teljesen lehetetlen. Hosszas feszegetés után (a power gombos műanyag szélét kell megemelni vékony csavarhúzóval... recseg-ropog, de jön) le is jött a billentyűzet.

A gép billentyűzet nélkül : [link]

Ezután még 1-2 csavar, és kint van a DVD meghajtó, oldalra húzható ki. Trükkös, a gép felső peremén elrejtettek két pici csavart, azokat csak akkor lehet kicsavarni ha kivesszük a DVD-t.
A kijelzőt is le kellett venni a gép tetejének leszedéséhez, ezt a gép alján és a tetején is 2-2 csavar kartotta (alul a kijelzú hosszú lábaiba tekeredik bele a csavar. A kijelzővel ment a WiFi is, nem szórakoztam az antenna lekötésével.
A kijelzőhöz annyit hogy furcsán lötyögött ha fel volt nyitva : nem a tartócsavarok miatt,
ahogy először gondoltam, hanem a zsanér forgórésze lötyög, ami egy 2 éves gépnél, amit alig használtak, hát... GÁZ...

A ház egyébként - a gép kis súlya ellenére meglepően vastag műanyagból van - papírvékonyságúra számítottam. Az anyag rugalmas is, nehezen is törik, legalábbis nem sikerült eltörnöm (pedig így első alkalommal szétszedve mindent sokat kell feszegetnem, mire rájövök mit hogyan lehet leszedni).

Itt már kijelzője sincs [link]

Az első meglepetés az volt hogy a gép teteje könnyen lejött... Az összes többinél rengeteg feszegetés és pattintgatás kellett a tető levételéhez, ezt szerencsére csak a csavarok tartják. A második meglepetés a tető alján végigfutó heatpipe volt : mi ez... Gondolom a winchestert hűti (Hitachi/IBM Travelstar), bár kérdés hogy milyen jó lehet a hőátadás arrafele. A HDD előrefele vehető ki a kis tálcájával együtt, bár elég nehezen (a képek után kirángattam, de felesleges volt).
Van a tető a gép eleje felé eső oldalán két hangszóró is, ezek egymás mellett vannak - mondjuk egy notebooktól ne várjunk sztereó hangzást, de ez akkor sem egy szép megoldás.
A gép aljáról szerencsére csak a memóriák takarólemezeit kellett levenni, mert annak a két csavarja lehet hogy más is fogott.

A winchester heatpipe-ja a tető alján (középen a nagy zöld a tapipad alulról) : [link]

A hűtő : [link]

Hűtő még egyszer : [link]

A hűtő meglepően kicsi, mert a proci az alaplap szélén van, ezért a heatpipe is rövid. A hűtő bordázata kb. a Mobile Pentium 3-as laptopokéval megegyező méretű, úgy látszik a Pentium M jobban melegszik, mert a hőmérséklete 60 fokig is felkúszik menet közben. (Igaz a szobánkban is ~30 fok van ilyenkor).
Nem szokványos az sem, hogy a hűtő három ponton van felfogatva, bár szerintem semmi kivetnivaló nincs ebben. Az viszont nekem nem tetszik, hogy a hűtő alulról szívja a levegőt, mert így kisebb felületen tud "lélegezni" szerintem. Jobban szeretem a hátul szív-oldalt fúj megoldásokat, de azért működik a hűtés, ez inkább az én finnyásságom.
A chipsetet - olcsóság - az a vékony árnyékolólemez hűti ami az alaplap felett látható. Szóval szerintem ez sem a tartósság záloga... Még akkor sem ha a lemez valamennyire átadja a hőt a gépháznak, mert mint tudjuk a fém-műanyag átmenetnek elég nagy a hőellenállása. (Lehet hogy kéne bele kenni egy kis lekvárt...?)

Az alaplap a házban [link]

A proci, mellette a hűtő hűlt helye : [link]
(Ezen a képen a bal alsó sarokban a zöld panelen van a tápaljzat, látható hogy a műanyag keret körbefogja.)

Itt már majdnem a célnál voltam. A tápcsatlakozó egy kis nyák-on helyezkedett el, amit viszont a gép oldalán végigfutó műanyag idom tartott és takart el. (Hm, ez ugyanolyan rendeltetésű mint a HP Pavilionban volt a fém keret, csak ugye ez egy kategóriával olcsóbb gép). A kis panel csavarjait kivettem, de szerencsére így már a merevítő műanyag engedett annyit, hogy ki lehessen venni a panelt.
Még jó hogy az alaplapot nem kellett kibányászni mint sok más gépnél kellett volna (pl. amiken az alaplapon van a tápcsati).

A tápcsatlakozós panel : [link]
És a hibás forrasztás (a zöld NYÁK jobb széle felé) : [link]

Egy pillanat alatt megvolt a bűnös, a tápcsatlakozó pozitív érintkezőjének forrasztása teljesen eloxidálódott, fekete volt. Az ón természetesen nem futotta be, csak erőteljes mechanikai tisztítás hatására (azaz jól meg kellett kaparni a fekete mocskot hogy látsszon alatta a fém). Sajnos maga az egész csati is kissé szétesős volt (benne az érintkező tüske eléggé lötyögött) de cserélni nem lehet, legalábbis a környékbeli boltokban nem volt sem olyan aljzat amit a helyére lehetett volna tenni, sem olyan dugó, ami 100%-ig benne maradt volna.

(Bár azért amit hozzá vettem, még mindig jobban benne maradt mint a gyári... [link])

A csatlakozó megforrasztása után a panelt vissza a helyére, megmértem hogy megkapja-e a tápot (megkapta), és a gép összerakása következett. Ez nem különösebben nehéz, a szétszedés fordítottja... igazából a billentyűzetet és a power gomb műanyag paneljét volt csak macerás visszatenni. (Mint a szétszedésnél, összeilleszteni a füleket, és egyszerre a helyére nyomni 30 centi hosszban a két alkatrészt...) Nagy nehezen sikerült, bár recsegett-ropogott persze. Ki lehetett próbálni (és újratelepíteni) a masinát.

Működött, de az a gond megmaradt hogy a gyári tápjának folyton kicsúszott belőle a csatlakozója (főleg ha kicsit is megfeszült a zsinór). Ráforrasztottam a boltban vásárolt dugót, ez már nehezebben esett ki, de még így is néha elment a táp (ilyenkor nem volt baj, az akksi tette a dolgát, nem kapcsolt ki a gép, de ez azért nem a legjobb megoldás).

Különböző, oda nem való tápdugók közül végül a Compaq Armada gányolt tápjának (ami még megvan) a dugóját választottam, mivel az igen passzentosan illeszkedett a tápaljzatba. Ezzel aztán semmi gond, nem csúszik ki, nem lötyög az aljzatban. Sőt, mivel ez egy kábelre öntött dugó, még másfél méter kábelt növesztett a táp, ami így végigér a szobán...
Viszont ezúton is szeretném üdvözölni annak a felmenőit, aki ezt a szabványos-de-azért-mégsem-annyira tápcsatlakozót kitalálta az LG-nél; bármilyen másik szabványos töltő dugója kiesik a tápaljzatból, nem csak a sajátja... Bár már az utóbbi is LOL.

A gép értékelése

Az LG-t én nem sorolom a jobb márkák közé - monitort még csak-csak tudnak közepes szinten gyártani, de optikai meghajtók terén pl. a GCR-8522 és társai óta nem tudtak értékelhetőt alkotni.
Az LS50a is elég felemás. Egyrészt meglepően összerakottnak tűnik, főleg ahhoz képest hogy LG, és a processzortól elvárt sebességet hozza is. Emellett igen könnyű, bár ez a felhasznált anyagoktól is nagyban függ (viszont az összerakottsága ennek fényében még furcsább). Másrészt ott van a lötyögő kijelzőzsanér, a kopós külső felület, a buta műszaki megoldások.Ugyanígy az olcsóbb gépekre jellemző, hogy nincs görgetősáv a tapipadon, nincs beépített mikrofon. Viszont van kártyaolvasó, DVD-író, WiFi...

Szerencsére a billentyűzet elég kényelmesen kezelhető és a touchpad is elég érzékeny. A kijelző láthatósága is jó, és szerencsére csak két LED akad a gép elején, amik a töltést és a bekapcsolást jelzik. (Azaz nem világít mindenfelé mint pl. az Asus-ok szoktak.) A kijelző előtti panelen kis LED-ekkel megvilágított (jól látható de nem zavaró) ikonok jelzik a táp meglétét,a HDD aktivitást, a váltógombokat és a WiFi aktivitását.
A gép induláskor egy kicsit lassúkának tűnt, de amikor már összeszedte magát az XP (haveré lesz majd, így nem Linux került rá) akkor már hozza a procitól elvárható sebességet, csattognak az ablakok, szaladnak a csíkok, kellemes sebességgel lehet vele dolgozni, filmet nézni (amire való is, nem volt ez játékgép sohasem).

Következtetések

Az egyik tanulság az hogy az LG műszaki megoldási is hagynak maguk után kívánnivalót, viszont ezek inkább zavaróak mint a működést veszélyeztetnék. És bármennyire is gagyinak tűnik a gép, mechanikailag tényleg jól össze volt rakva, és meglepően kényelmes volt. Szóval a gagyi sem mindig az aminek látszik.
(Félreértés ne essék, ilyen forrasztási probléma, mint ami a tápaljzatnál volt, bármilyen elektronikai terméken előfordulhatott volna.)

A másik az, hogy léteznek (de még mennyi) olyan hibák notebookok esetében amik könnyen javíthatók egy kis műszaki érzék és óvatosság segítségével, legalábbis nem hiszem hogy olyan hihetetlen tudást igénylő műveletek előfordultak volna ebben a cikkben.