A netes ismerkedésben lehet hinni, lehet lenézni, lehet utálni, de létezik. Kapásból 5-6 nagy társkereső site-ot fel tudnék sorolni, ahol a nap szinte minden pillanatában ezrek vannak online (vagy onlány). Van rá igény.

Jómagam úgy vélem, hogy ez a forma pusztán egy lehetőséggel több, hogy olyan embereket ismerjek meg, akikkel sanszos, hogy sosem találkoznék, vagy ha igen, akkor nem ülnénk le beszélgetni. Kitágítja a lehetőségeket, de persze sok buktatót is rejt. Egy számomra emlékezetes esetet szeretnék megosztani.

Igen jól sikerült felvételről nézett le a hölgy a billentyűzetemre. Bájos, kicsit andalgó tekintet, cigi a kézben (tudom, ez lehetne kizáró ok is), növényzet, illetve valamiféle terasz a háttérben, szolid füst gomolyog a fénykép jobb felén, volt a felvételnek egyfajta fülledtsége. Úgyhogy megdobtam egy levéllel, amelynél kínosan ügyeltem rá (mint általában), hogy ne legyen sablon. Ilyenkor az ember leginkább a regen levő információkba kapaszkodik, ez jót tesz az egyenlevelektől való megkülönböztetés nemes céljának elérésében.

Válaszolt, viszonylag rövid és tömör levelezést követően megállapodtunk a személyes kapcsolatfelvételben, végülis a dolgok ott dőlnek el. Miután nem vagyok teljesen hülye, ezért ilyesmibe akkor megyek bele, ha megvolt a telefonos kommunikáció is, illetve megtekintettem az aspiránst a wiw nevű emberadatbázisban is.

A Nyugatiban vártam a hölgyet, aki annak rendje és módja szerint be is futott, illetőleg gurult. Ránézésre úgy 15 kilót hazudott le, ami persze önmagában még nem akkora probléma, mert ettől még lehet jó arc, vagy lehet olyan kisugárzása, hogy másnap gyűrűvel keressem fel. Sajnos azonban a lány arca egy őszibarackra hasonlított, pihés szőröcske borította, ami biztos van akinek bejön, de nem nekem.

Sebaj, az udvariasság jegyében beültünk valahová (azért erős lett volna 2 perc után lelépni), és elkezdtünk kommunikálni. Persze az ember 5 perc után vágja, hogy ez nem az az csaj, akit keres, de a dolgok hirtelen meglepő fordulatot vettek. Mesélte mélabús szemekkel, hogy sajnos nagyon nehezen lép tovább az előző kapcsolatán. Mert az illető egy picit más, mint az átlag.

Ó. Gondoltam, hogy nagy kaland, biztos művész. Nem. Nem? Akkor ismert ember. Nem, nem. Netán pornósztár? Dehogy. Akkor tán bűnöző és börtönben ül (volt ilyen élményem is). Nem. Hmm. Akkor nem tudom, esetleg beavathatna.

Az illető lány.

Jaaa, hát ebből pláne nem szeretnék részt vállalni. Érkezett a számla, elvittem egy darabon, és ennyi.

A tanulságot levontam. Megint. Tény, hogy a személyes találkozás a döntő, de nem árt némi levelezés a nagy esemény megrendezése előtt. Az is tény, hogy ez jól is elsülhet, volt rá példa, sőt. Fénykép nélküli randim is volt kiskoromban, kerekedett belőle fix barátnő.

Ésszel, emberek.