- Végre jó a telefonom, erre nincs térerő! Na keressük meg a fickót, aztán menjünk! - szólt Neo Trinityhez.
- Itt nem is lesz térerőd. Még nagyon messze vagyunk a telefon feltalálásától. Ez az őskor.
Egy barlang előtt álltak. Bentről női kiabálás és gyereksírás hallatszott ki. A barlang előtt eldobált csontok és állatmaradványok között egy kutya aludt. Neo bekiáltott a barlangba.
- Helló, van itt valaki?
Egy bőrökbe öltözött szőrös, de intelligens tekintetű férfi lépett ki a fényre. Látszott az arcán a távozás okozta megkönnyebbülés.
- Igen?
- Tudom, mit gondolsz. Tudom, hogy szeretnéd tudni az igazságot, szeretnéd ha felébrednél és rájönnél, hogy az életed csak egy álom...
- Ki az? - kiáltotta bentről az ősasszony.
- Semmi, semmi. Szerintem Jehovások. - kiáltotta vissza az ősember.
Neonak megrándult a jobb szeme alatt egy ideg, de folytatta.
- Nem vagyunk Jehovások. Az igazságot hoztuk el neked. Most kell választanod. Ha a kék pirulát választod, akkor minden marad a régiben, ha a pirosat, akkor felébredsz és meglátod az igazságot.
Neo kinyitotta mindkét kezét és mindegyikben egy pirula volt. Egy kék és egy piros.
- ... Mit akarnak? Zavard el őket! Nem veszünk semmit. - szólt megint bentről a hang.
- Jól van drágám. Mindjárt elintézem. - szólt az ősember majd Neoék felé fordult.
- Sajnálom, de azt hiszem, a feleségem nem örülne neki, ha tovább maradnék. Viszlát.
- Ember! Gondolkodjon! Ez nagyon fontos!
- Értem, de most nem érek rá.
Az ősember visszament a barlangba, Neo és Trinity még tébláboltak egy kicsit majd visszamentek az ösvényen ahonnan jöttek.
- Ez azért nagyon gáz volt. Remélem, én soha nem leszek ilyen. - szólt Trinity.

Fél órával később az ősember így szólt az ősasszonyhoz
- Attól tartok most valami fontosat szalasztottam el.
- Fontosat? Hát milyen férfi vagy te? Mi lehet fontosabb nálam és a gyerekednél?
- Nem tudom. Az a fickó az igazságot kínálta és nagyon komolynak tűnt.
- Igazság! Az az igazság, hogy már megint nem itt jár az eszed. A gyereknek új ruha kell, és te meg itt marhaságokon gondolkodsz.
A férfi csöndben maradt, de a gondolatai máshol jártak:
- Miért van, hogy a napi gondok miatt soha nincs időm az igazán fontos dolgokkal foglalkozni?