Érdekesen alakul az ember élete. Az augusztusi cikkem óta most jelentkezem először. Mint az akkori írásban is felvetettem, szerettem volna villám telefon tesztekkel jelentkezni, mert úgy gondoltam volt már annyi telefonom, hogy objektíven tudjak írni a pozitívumokról és negatívumokról adott telefonok esetében és talán lesz is még annyi készülék a kezemben, hogy legyen miről írni.

Belegondolva abba mennyi és milyen telefont nyúztam el eddig, tulajdonképpen ez nem is volt egy felelőtlen kijelentés. Nem igazán terveztem, hogy mostanában állapodnék meg egy telefon mellett, hiszen az elmúlt 4-5 évben sem sikerült.

Kedvenc amerikai gyártóm azonban keresztbe húzta a számításaimat, ugyanis legyártotta ezt a kis dögöt. Régóta hangoztattam, hogy nekem egyszer lesz egy ilyen és talán ez lesz a leghosszabb életű telefon nálam. Persze mindenki kiröhögött, sőt volt aki fogadást is kötött, hogy ha 3 hónapig megmarad nálam, akkor fizet egy sört. Köszönöm, finom volt.

A Defy-be beleszerettem, megkerestem, megszereztem és azóta is imádom. Sok telefonom volt már ami tetszett de mindig ott volt, hogy "nagyon jó de". Itt most nincs de!
Első és hosszú ideig valószínűleg utolsó telefon tesztem lesz ez.

Sok teszt van róla és még több leírás, szóval jelen cikkel csupán csak azokat szeretném megerősíteni a döntésükben, akik éppen Defy, vagy Defy plusz vásárlásán gondolkodnak. A cikkben nem fog szerepelni semmilyen útmutatás, vagy utalás főzött ROM használatára, ugyanis ez az egyetlen olyan androidos telefonom amin a mai napig a gyári ROM-ot használom és még mindig nem érzem, hogy cserélnem kéne.

Külcsín:

Bárki bármit is mondjon, ez a telefon szép. Nem a szó szoros értelmében, tehát nem nőiesen karcsúan, vagy akár elegánsan, hanem férfiasan és sportosan. Semmi csicsa, semmi króm, csak a nyers feketeség. Azért ne szépítsük túl a dolgot, ez bizony műanyag és első ránézésre az anyaghasználatból nem mondaná meg az ember, hogy strapatelefonról van szó. Erre inkább csak a megszokottól eltérő torx csavarok elhelyezkedése utal, illetve a csatlakozókat elrejtő gumifedelek.

A kijelző egy érdekes pontja a telefonnak. A panel egy 3,7 hüvelykes 480x854 pixeles (FWVGA) felbontású kijelző, mely 16 millió szín megjelenítésére képes és kapacitív érintésvezérlést tesz lehetővé. A kijelző Gorilla Glass technológiával készült, ami jóval ellenállóbb a hagyományos borításoknál.
Oké, de ez mitől is érdekes? Attól, hogy a telefon első ránézésre kifejezetten kicsinek tűnik és a kijelző is hajlamos optikai csalódást okozni. Épp a napokban vettünk a kollégámnak egy Galaxy Ace-t, amikor is jött egy kérdés.

- Az Ace kijelzője ugyanakkora mint a tiéd?
- Á, szerintem nagyobb! - vágtam rá egyből.

Fittyfenét. A Galaxy Ace méretre nagyobb mint a Defy, de a kijelzője csak 3,5 inch, tehát kisebb mint a Defyé. Ezt azóta több telefonnal is sikerült eljátszani, a számadatok alapján nem esett le, hogy valójában mekkora panel is van a döfiben.

Strapabíróság:

A telefon megjelenése óta elég sok vita kerekedett abból, hogy a Defy valójában milyen ellenállást tanúsít a különböző külső behatásokkal szemben. A telefon valóban megkapta az IP67 minősítést, tehát por, karc és ütésálló, illetve elméletileg fél órát is ki kell bírnia beázás nélkül, akár 1 méter mély vízben is. Ennek ellenére szögezzük le, hogy nem egy Sonim telefonról van szó és sajnos a gyártó sem vállal garanciát a beázásra.

Tény, hogy a Defy az átlagnál sokszorosan jobban bírja a strapát, de nem érdemes feszegetni a határokat. Én sem teszem, bár a konditeremben párszor sikerült földhöz vágni, vagy rárántani egy súlyra a fülhallgatójánál fogva, ágymellé dobni és hasonló apró balesetek, de még mindig karcmentes. Szóval azért tud a cucc. A legextrémebb eset, amit az egyik fórumtárs osztott meg velünk, az a Defy találkozása volt egy Ikarus busszal. A telefon vékonyabb lett egy csöppet és a kijelző is megadta magát, de bekapcsolt és lehetett róla telefonálni is.

Belsőség:

A Defyben egy Cortex A8-as processzor teljesít szolgálatot, ami 800 MHZ-en pörög. A grafikus chip egy PowerVR SGX530, ami elvileg az Adreno 205-ös gpu-val van egy szinten. Ezek mellé 512 MB RAM és 2 GB Rom áll rendelkezésre. Mindezen hardverek az én telefonomon, a teljesen gyári Android 2.2 Froyo rendszert hajtják meg.

Egyáltalán nem tuningolom a telefont, még csak rootolva sincs. Mint a bevezetőben is említettem, idáig szinte minden androidos telefonomon rövid időn belül ROM-ot cseréltem, mert az eredeti vagy belassult, vagy csak nem voltak olyan funkciók, amikre szükségem lett volna.

Amikor megvettem a Defyt szó nem volt arról, hogy ha törik, ha szakad, én bizony megmaradok a teljesen gyári szoftvernél. Inkább csak egy próbát akartam vele tenni. Úgy szólt az egyezség (magammal), hogy nem fogom sajnálni a rendszert, rápakolok mindent ami jól esik, launchereket, témákat, játékokat mindent ami belefér. Ha megfeküdt a rendszer, váltunk. Nos, egyelőre még csak a technikai K.O közelébe sem sikerült eljutni. Megy és teszi a dolgát.

Hazudnék, ha azt mondanám sosem akad meg, vagy zavarodik össze, de minimális, szinte észre sem vehető mennyiségben fordul elő és akkor is olyan esetekben, ha több mint egy hete nem volt kikapcsolva a telefon. Ilyenkor egy fél perces művelet következik, általában este. Kikapcs-bekapcs és utána mindenki megy a dolgára.

De valójában mire is használom a telefont? Mindenre. Navigáció, játék, jó sok internet, e-mailek, filmeket nézek, zenét hallgatok, fotózok. Idáig minden játék szépen futott rajta, egyikre sem volt panaszom. Egy rövid válogatás, azokból a játékokból, amiket szó nélkül meghajtott a vas: Sandstorm Black Pegasus, Killer Contract, Angry Birds, Angry Birds Rio, Carom 3D, Homerun Battle.

A 2GB ROM nagyon áldásos, nem kell MB-ra centizni a helyet a memóriakártyán.

Multimédia:

A telefon hátlapján egy 5MP-es optika foglal helyet, egy darab led villanó társaságában. A Defy-t kétféle lencsével hozták forgalomba. Az egyik piros, a másik pedig zöld színű. Elméletileg a piros lencsével szerelt modul alacsonyabb képtömörítéssel operál és szebb képeket készít, valamint könnyebb előcsalni a 720p-s videórögzítést, de egy kis szoftveres mókolással állítólag a zöld lencsével is megoldható.
Én nem foglalkozom vele, mert eleve nem várok túl sokat egy telefon kamerájától. A kijelzőn minden kép szépen mutat, de teljes nagyításban minden készüléknél kb ugyanazok a fogyatékosságok kerülnek elő, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. A Defy-nek nincs oka szégyenkezni, egész tűrhető képeket csinál, de a részleteket gyakran elmossa, a világos részek pedig hajlamosak a beégésre, de összességében azért vállalható. Egy jó pillanat megörökítésére bőven elég.

Üzemidő:

A telefon hátlapja alatt egy 1540mAh-s telep felel az energiaellátásért. Ez bőven elég arra, hogy a döfi kiemelkedjen az androidos telefonok közül. Legalábbis az üzemidőt tekintve mindenképpen. Egy napot minden további nélkül kibír a készülék, de ha nem nyomkodjuk sokat, akkor két, urambocsá' három napot is eldöcög.

Saját adatok alapján: Naponta 1 óra zenehallgatás, 40 perc filmnézés, 30 perc játék, 1 óra internetezés, folyamatosan frissülő gmail és 15 percenként frissülő céges levelezés, egy kevés wifi és olyan fél óra telefonálás. Ilyen felhasználás mellett az 1 nap csont nélkül meg van. 30%-ot tud a nap végére a telefon.

Személyeskedés:

Egy kis ömlesztett szeretetcsomag. Szeretem, hogy nem akad, nem döcög a menü, szeretem a gyári zenelejátszót és hogy automatikusan elnémul ha kihúzom a jacket. Szeretem, hogy nem kell semmit konvertálnom ha filmet akarok nézni, csak felrakok egy .avi-t és nézem. Bár igaz, hogy 720p-s videóknál egy cseppet döcög, de 1 perc után hozzászokik az ember szeme és észre sem veszi. Imádom a Phone Portalt, hogy ha van wifi hálózat, nem kell USB kábellel szórakoznom, csak beírok egy IP címet a böngészőbe és máris látom a telefon komplett tartalmát.

Imádom, hogy nem kell rá vigyázni, tokban hordani, ott teszem le ahol akarom. Imádom, hogy azonnal talál GPS-t, mindig stabil a mobilhálózat, meg még sok más egyéb apróságot.
Majd elfelejtettem. Imádom a GO Launchert, amiről szeretnék majd egy külön cikket is írni. Tökéletesen együttműködik a rendszerrel, bármit át lehet vele variálni, menüstruktúrát, görgetési metódust, animációkat, screen lockot, tud mappába rendezni és rengeteg téma van hozzá. Mindezt úgy tudja, hogy kicsit sem lassítja a telefont, sőt..

Aki Defy-t vagy Defy+ -t vesz, az csalódni biztosan nem fog. Vannak jobb és drágább telefonok a piacon, de én jelenleg egyikre sem cserélném le. Ár-érték arányban verhetetlen, de ha az árat nem vesszük figyelembe, akkor is nyugodt szívvel teszem bármelyik más telefon mellé. Mondom ezt több mint 100 telefonnal a hátam mögött. Nem dicsekvés, de ez a szám talán megmutatja, hogy nem vagyok egy kifejezetten elvakult márkarajongó.

Defy+ kitekintő

A Defy+ gyakorlatilag egy ráncfelvarráson átesett Defy. Három jelentős különbségről beszélünk. 200 mhz-el gyorsabb processzor, 160mAh-el nagyobb teljesítményű akkumulátor, gyári 2.3 rendszer. Aki jelenleg is Defy-t használ az nem fogja lecserélni, de aki új telefon vásárlásán töri a fejét az mindenképpen a Defy+ válassza.